Ezt a bejegyzést hétfőn kezdtem el, és ma péntek van. (Csak azért részletezem, mert a bejegyzés elkezdésének dátuma jelenik meg.) A héten minden nap mentünk valahova, nagyon gyorsan elszaladt az idő. Voltunk a városban, a minden évben megrendezett vidámparkos vásárban, a munkahelyemen, cipőt venni Maximnak szintén a városban, játszótéren. Maxim állandóan mosolyog, produkálja magát és közben vigyorog, már most egy kis bohóc. Aki tetszik neki, arra mosolyog, azért tartja a lépés távolságot, de a munkahelyemen a kolléganőimmel nagyon hamar megbarátkozott. Egy hete még ha fel is állt egyedül, látszott rajta hogy nem érzi magát biztonságban, most már a falnál is simán feláll és elbabrál bármivel álldogállva, akár kapaszkodó nélkül is. Most már mászik, néha azért kúszásra vált. Lassan rejtjelesen kell előtte beszélni, ha nem akarjuk, hogy megértse, miről van szó. Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk vagy iszunk, persze a gyümölcsök, nyers zöldségek nem aratnak sikert nála. Újabban kanalazni akar, többnyire be is talál a szájába, de fordítva van a kanál, így csak a sűrű dolgok érnek a szájába, de olyankor nagyon büszke, forgatja a nyelvével a kanalat és közben vigyorog.
Múlt hétről szerettem volna írni. Megvettük az első cipőjét, csupabőr, könnyű kis mamusz inkább, szereti is, nem szedi le a lábáról. A gyerekorvos azt mondta, hogy ha sokat van talpon, akkor azért vegyünk neki egy rendes cipőt is, hogy szokja, így tegnap ez is megtörtént. Ki is próbáltuk, megy benne, és ma reggel örvendezve nézegette az új pár cipőt.
A pihe-puha kiscipőm, na meg azt is nézzétek meg, milyen csinos vagyok
Végre homokozót is vettünk neki, szintén múlt héten. Nagyon tetszik neki, az elején ki sem lehetett szedni, csak ült-ült és püfölte a homokot. A szeles idő miatt adtam rá egy sapkát, ami a homokzápor ellen is hasznosnak bizonyult.
Utána jött a ki-be járkálás, persze segítséggel, ennek meg is lett az eredménye, kiesett belőle, mert nem bírt rám várni. Nagy sírással és kisebb horzsolással megúsztuk. Másnap Norbival bóklásztak kint, és valamivel megkarmolta magát, így a horzsolása mellé két karmolást is szerzett ugyanazon az oldalon. Kérdezte is a gyerekorvos, hogy mi történt az arcával. Most már semmi nem látszik, gyorsan gyógyul a bőre. Szóval a gyerekorvost is felkerestük múlt csütörtökön kötelező vizsgálat és oltás miatt. Súlya változatlan, 8,5 kg, de nőtt, elég sokat, 74,5 cm (június közepén 69 cm volt!).
Megint elmondta a doktornő, hogy milyen élénk, aktív Maxim, öröm látni, és persze tudja, hogy ez egy 24 órás elfoglaltság a szülőknek, úgyhogy gratulál és csak így tovább - köszönjük a biztatást :-)
Az egyik lábán az oltás küröl elég nagy piros folt lett, de aztán két nap után kezdett felszívódni, így nem mentünk vele az ügyeletre. Mindig nézegettük, hogy javul-e, aztán egyszer csak ő maga mutatott a lábára, mikor arról beszéltünk. Innentől kezdve, ha kérdeztük, Maxim fáj a lábad, már mutatott is az oltás helyére. Kicsit meg volt zakkanva az oltás után, a nappali alvása most áll helyre, az éjszakák változóak, de minden esetre javul az oltás utánikhoz képest.
Kapott két kis játszószőnyeget Maxim a szobájába, még egy képet szeretnénk feltenni és a dekorcsíkot a falra. Az egyik falára már feltettük, mindenféle háziállat van rajta, végig szoktuk nézegetni őket, a libáknál már mondja, hogy
gágányányá, a méheknél
vvvvvv lesz a zümzümből és brekegni is próbál már.
Maxim már lépcsőt is mászik. Már nem is tudom, melyik nap a múlt héten, az előszobában babrált valamivel, én a konyhában, és mikor megyek ki, hogy ránézzek - ha nagy a csend, akkor vagy valami tiltott dologgal játszik vagy épp valamit eszik amit nem kéne - és látom, hogy a lépcső harmadik fokán térdel és ütögeti a negyediket. Hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy megijedjek, mert ha hátradől, az hagyján hogy nagyot esik, de kőre. Innentől kezdve állandóan fel akart mászni, ami nem baj, csak a felügyeletünk nélkül ne. Így már fel is szerelte Norbi a védőajtót.
A képen még ajtó nélkül, és éppen mindkét kezében fog valamit, na ezért is életveszélyes a lépcsőzés jelenleg. Ilyenkor tényleg kéne rá bukósisak elől ráccsal és minden más védőcucc.
Múlt pénteken volt az utolsó tornánk, a bölcsi miatt nem folytatjuk egyelőre. Ha sok gyerek, sok játék van Maxim körül, ő inkább szemlélődik, nézi, ki mivel játszik, ki mit csinál. A legtöbb baba rárontott a hangszerekre, ő meg csak nézte, hogy mi mire való vajon és hogy a többiek hogyan használják. Rajta kívül még egy babát láttam így szemlélődni.
Ismét felállította Norbi a járókát, hogy abban hátha könnyebben megtesz egy-egy lépést, de csak addig van el benne, ha játszunk vele.
Imád szerelni, itt éppen Apával a 11 hónapos nagyfiú.
Újabban erőlködik, nagyokat nyög, és próbál valamit húzni, megmozdítani, vagy csak úgy tesz, mintha próbálkozna. És közben vigyorog. Ajtókat is nyitogat már, jöhet a gyerekzár egy-két szekrényre.
A labdát szereti eldobni, persze inkább csak a földhöz vágja még.
Egész együttműködő öltözéskor, már tudja a ruhái nevét is.
És még egy dolog, aztán lelövöm magam. Próbálom leszoktatni az éjszakai szopiról, ami egy hosszú folyamat lesz. Úgy gondoltam, hogy vizet kínálok helyette, de nem cumisüvegből, mivel egyből pohárból illetve szopókás üvegből kezdett inni, hanem csőrös itatóból. Vettem is nagy lelkesen egy varázsitató, hogy ne legyen semmi vizes éjszaka, de nem tud belőle inni Maxim, vagyis nagyon ritkán sikerül neki, nem szív. Gondoltam, biztos az a baj, hogy egyből kemény csőrűt vettem, és veszek majd egy puhacsőrt, de előbb próbáljuk meg a cumisüveget, persze mindezt nappal. Hát ebből sem iszik, csak harapdálja a cumit, meg vigyorog, azt hiszi, játék. Úgyhogy marad a szopókás üveg, de egyelőre eddig egyszer ivott vizet éjszaka.
