Amá... és Hoppá!

Maxim szépen gyógyul, még egy kicsit köhög, az étvágya még nem az igazi, bár tegnap este annyit evett, hogy már attól féltem, rosszul lesz. Szerda óta javul rohamosan, szombat óta hőemelkedése sincs. Szerdán az apukájával maradt otthon, kicsit játszott is és újra kezdett beszélni. Szegénykémnek előtte még erre sem volt energiája. Akkor voltunk biztosak benne, hogy gyógyul, amikor már nem akart el/aludni. Tegnap este is tiltakozott, de a bölcsi meg a sok levegőzés jól lefárasztotta, hipp-hopp elaludt, csak sajnos nem tartott sokáig, először felköhögte magát, nem sokkal később pedig sírással folytatta, egészen éjfélig nem aludt rendesen. A fogára gyanakszunk, mert akkor fordul elő ez, ráadásul a hétvégén kétszer is mondta miközben a kezével a száját túrta, hogy fá. És mikor megkérdeztem, hogy Maxim, fáj a fogad? - rábólintott. De nem tudtuk, hogy most tényleg így is van, de gyanús, hogy igen, mert tegnap este is sokat rágta a kezét, és tulajdonképpen mindent, amit megfogott.
Na de visszatérve a beszédre, a múltkori bejegyzés után rögtön találtam kifelejtett szavakat, azóta meg csak bővül a lista. Persze vannak multifunkcionális hangok és szavak, mint fff - ez lehet folyik, forró, fúj, lufi, a bővítményei a fo mint fog vagy mint az apa. Répa, helikopter, labda, lapát, lámpa, laptop, hoppá mind-mind apás színezetben szerepel. Ráadásul a szavajárása most a hoppá. Kinyit valamit, beledob valamit kosárba, fiókba, meglát valami újat, és már mondja is: Hoppá! Akár tízszer egymás után megismételve a cselekvést. A másik kedvence pedig a másik :) vagyis amá.
Meglát két (három, négy, stb.) autót (kanalat, könyvet, kölesgolyót, fogókesztyűt, dobozt, stb), kéri az egyiket, aztán lerakja vagy vissza adja, és közli: amá - vagyis a másikat.

Vonatoztunk

Rendhagyó hétfő reggel: vonattal mentünk szemvizsgalatra a városba, mindhárman. A minisztérium éves szemvizsgalatot szervez a gyerekeknek, és bár a mi meghívónk elveszett a címváltozás miatt feltehetőleg, egy kollégától hallottam a dologról, utána jártam, és ma reggelre kaptunk is meghívót (decemberi előzményekkel). Persze az újabb hivatalos meghívó soha nem érkezett meg, és ma reggel furcsán nézett rám a titkárnő, amikor elkezdtem magyarázni történetünket. Oda adtam neki Maxim betegkártyáját, erre pár perc múlva visszajön és egy anyukától megkérdezi, hogy hol laknak. Nekem már gyanús volt, hogy miért kérdezi a lakcímet olyantól, aki hozta a meghívó levelét, és mikor másodjára is ahhoz az anyukához ment értetlenkedve, közbe vágtam, hogy most kitől is gyűjti az információkat? Maxim nem zavaratta magát, a gyereksarokban adogadta Norbinak a kockákat. Hamar behívtak, sötétben világítottak neki, színes fényeket villogtattak előtte, meg bábut mozgattak a szeme előtt. Az utolsó feladat volt nehéz, egy szürke képeslapon a pontokból 3 dimenzióban emelkedett ki egy macska, egy csillag és egy autó. Furcsának találta a dolgot Maxim, meg azért a szemész ott ült előtte közvetlenül, felismerte a csillagot, autót, a macskát nem akarta megmutatni. Minden rendben volt.
Nagyon tetszett neki a vonat, egész idő alatt az ablaknál ült, lesett ki, persze aztán a kisasztalról ledobálta az újságokat, de addigra már be is ért a vonat.

Visszafele volt még egy kis idő az indulásig, így bejöttek velem a munkahelyemre. Azt már érti Maxim, hogy Anya, Apa dolgozik, legalábbis tudja, hogy akkor neki vagy bölcsiben kell lennie vagy valamelyikünk nincs otthon. Szóval mondogattam neki, hogy itt dolgozok. Elücsörgött a székemben, aztán mentünk is az állomásra. Visszafele egy másik kisfiúval ismerkedtek, a kisfiú oda ült Maxim mellé. Ennyit mondott Norbi, meg hogy nagy üvöltés volt délelőtt a bölcsiben, és mintha még délután is meg lett volna sértődve rá Maxim. Én mire hazaértem, minden rendben volt, kint kertészkedtek az udvaron a tavaszias időben.

Hónap vége

Maxim ma 16 hónapos. Ünneplés helyett kesergünk.
Más a hónap végén attól tart, hogyan gazdálkodja ki a következő fizetésig, mi jelenleg attól tartunk, hogyan gyógyul meg Maxim. Megint beteg lett, és most sajnos nagyon.
Hétfőn rajtam jött ki a nátha, annyira, hogy szerdán délben haza is jöttem, de már előtte telefonáltak a bölcsiből, hogy Maxim megint lázas és most már köhög is. Kedden belázasodott, de az oltásra gyanakodtunk, viszont kezdett ő is taknyosodni. Szerdán végig köhögte az éjszakát, csütörtök reggel irány a gyerekorvos. Enyhe hörghurut, rendben, ezt már megszoktuk. Közben én is elmentem orvoshoz, valószínű vírus okozta nátha, viszont az általános állapotom nem valami jó, el vagyok fáradva, ezért döntött annyira le. Mindegy, fő, hogy Maxim nem olyan beteg. Biztos-ami-biztos alapon éltem a kineziológus beutalónkkal, és szerencsére - meg kivételesen - pénteken 1-kor mehettünk is. Szinte csodálkozott a kiné, hogy mentünk, mert rendesen szakadt fel Maximnak, én csak annyit mondtam, hogy nagyon csúnyán köhög és egyfolytában. Ezután kezdődött a rohamos romlás. Alig evett, nagyon gyorsan vette a levegőt, feszítette a hasát, éjszaka adtunk neki Ventolint (erről szó sem volt az orvosnál), szombat reggel a kineziológus után irány vissza a gyerekorvoshoz. A hörghurut ráment a hörgőkre, kezdtek bezáródni, sípolt a tüdeje. Napi 6-szor Ventolin, 3-szor Flixotide a homeopátia és kiné mellett. Vész esetére pedig kaptunk egy szteroidos cseppet, hát ennek az ideje is eljött most vasárnap este. Délutánra mindig felmegy a láza 40 fok körülre, tegnap még egy keveset evett, ma gyakorlatilag semmit és zihál. Ja, és alszik egész nap! Délelőtt 8 és 11 között volt fent, sok nyűglődéssel, de azért néha kicsit sétált, viszont onnan kezdve csak fekszik vagy sír. Most is épp alszik, ha felkel, fürdünk egy kicsit meg hátha eszik egy-két falatot. Szerencsére iszik viszonylag sokat, de Norbi már azt mondogatja neki, hogy mehetünk a kórházba infúzióra. Holnap semmiképp sem megyek dolgozni, mert most Apa háttérbe szorult, Anya kell.
A beszédről akartam írni, de majd legközelebb.

Újabb oltás

Tegnap kapta meg Maxim a soron következőt, mindenféle himlő ellen. Itt "Luxemburgban semmi nem kötelező", ahogy a gyerekorvosunk mondta, viszont ő ajánlotta, annak ellenére, hogy homeopata. Norbival mentek, vállba kapta. Az oltásnál nem sírt sokat, viszont sírt, amikor elmentem dolgozni, sírt, ahogy beléptek a rendelőbe, sírt, amikor le kellett feküdnie, hogy a torkát megnézzék (bár ennél mindig tiltakozik). Kicsit nyafogós volt este, nem aludt jól sem a bölcsiben, sem éjszaka, pedig úszni is voltak, és este is szaladgált. Az oltásoktól mindig kicsit zizis lesz Maxim, lázas nem volt még, viszont most külön szólt a doktornő, hogy a láz később is jelentkezhet, akár két hét is eltelhet. Megmérték, rá kellett állnia a mérlegre, Norbi szerint nem tűnt megbízhatónak, mindegy, 9,4 kg-t mértek, 2,5 hónap alatt kicsit több mint fél kiló plusz, úgy hogy többször volt beteg, és nem képes a popsiján ülni két percnél tovább. Na jó, néha egy-egy mese alatt talán, de akkor is mutogat, magyaráz. 78 cm magas.
Ma kicsit jobban aludt a bölcsiben, de most már biztos, hogy jön a foga. Egész este vagy a száját túrta, vagy harapdált valamit, vagy pedig nyafogott. A ma esti vacsorája 1 croissant amit hazafelé kezdett el enni, vacsora előtt és után egy kis barnakenyér, 2 nagy főtt répa (bio) főtt hússal és egy kis raguleves. Mindezt egy kis sajttal zárva. Azt hiszem, annyira tetszik neki a répa, ahogy mondogatja, hogy a vacsorára szánt levesemben lévő összes répát kiette, külön tetszett neki, hogy meg tudja fogni a nagyobb darabokat, én viszont attól voltam elájulva, hogy húst is evett hozzá. Persze kért a narancsomból is, de annak először a levét facsargatta, majd szépen ledobálta őket. Mindegy, a répát és a húst sem ette így meg eddig, egyszer csak eljutunk a normális gyümölcsevésig. A kenyér-evés már nagyon megy.

Ez pedig a polenta evése. Külön sztori, együtt főztük, kavartuk, és mikor vacsora közben meglátta a fakanalat a pulton, azzal ette tovább a kását.

Azt mondanom sem kell, hogy reggel sírt a bölcsiben, viszont amikor érte mentem és jöttünk el, akkor is. Nagyon örült nekem, egyből kérte, hogy vegyük a cipőt, kabátot, aztán mikor mondtam, hogy Maxim köszönjünk el Rossannától és Leótól, elkezdett bőgni. Ezek szerint jól érzi magát ott is. Bővült a csoport két babával, az egyik néhány hónapos, a másik is biztos, hogy fiatalabb Maximnál -a képek alapjá. Tízen vannak már, és egyetlen kislány (féléves)!
Ha nem szombaton kezdődött volna, ezt is biztos az oltásnak tudom be. Hétvégén a déli alváskor szopival aludt el, viszont szombat este óta esténként már nem kéri. Így azt hiszem, lassan leszokik róla.