Őszköszöntő bográcsos kerti parti

Lassan két hete, szombaton bográcsban főztünk palócgulyást. Elhívtuk Lilláékat, Milánékat (és még két másik családot, akik nem tudtak eljönni), hogy utólag megünnepeljük Maxim második szülinapját. A nagyon hideg reggel ellenére gyönyörű kora őszi időnk lett, végig kint maradtunk. Főzögettem, beszélgettünk, a gyerekek pedig játszottak. Mivel jól éreztük magunkat, kaja pedig estig kitartott, végül 5 óra körül búcsúztunk el egymástól, addigra a gyerekek már nagyon kimerültek. Persze egyik sem akart aludni, pedig hol az egyik, hol a másik feküdt le a pokrócra egy-egy percre, de aztán mindig volt valami érdekes dolog, játék.

Csúszda, ugráló, kismotor - nem unatkoztak a gyerekek. És még ajándékokat is kapott Maxim. Egy Verdás duplót, és egy dínókalapálós játékot. Ő majmoknak véli a figurákat, egy hétig hallgattuk a zörgésüket, Maxim imádta bekapcsolni, a kalapáccsal azóta is szívesen kalapál.

 

Norbi melegszendvicse nagyon ízlett Milánnak és Maximnak, az asztalhoz ugyan nem ültek oda, annál jobban esett a potyázás.

A torta gyertyafújással

Születésnaposok

Kicsit lemaradva ugyan, de röviden beszámolok a két héttel ezelőtti eseményekről.
Mint írtam az előző bejegyzésben, Maxim a szülinapját otthon töltötte Mamával, Tatával, Edinával, Lalival és persze Norbival. Én csak este találkoztam az ünnepelttel, mert elmentek babaúszásra délután, én pedig ruhabörzére. Így kicsit későn és fáradtan ünnepeltünk a vacsora után. Maxim egy falatot sem evett a tortájából, még jó, hogy időhiány miatt egy sülttúrótortát rendeltem egy biocukrászatból (kicsit önző módon magamra gondolva), de a gyertyafújást annál jobban élvezte. Nagyon sokszor meg kellett ismételnünk a fújást, ügyesen fújdogálta őket, volt, hogy sikerült is mindkettőt egyszerre elfújnia. Három rövid videót fel is tettünk. Sógorom, Lali is szeptember 30-i, bár az ő szülinapja most kicsit háttérbe szorult. Másnap, szombaton elmentünk az állatkertbe, Maxim össze-vissza szaladgált, egy fél órát töltöttünk a papagájoknál, ebből 25 percet egy farönk és egy pad fel-le mászásával :-). Maga az állatkert nem nagy, viszont rengeteg kiegészítő, szórakoztató része van, jövőre venni szeretnénk egy bérletet. Tavasszal nyit újra.
Este ünnepeltük Norbi szülinapját, hiába készített Mama egy szép tortát, Maxim nem értékelte, ebből sem evett. Vasárnap délután indultak haza, azóta többször emlegeti őket. Pl. Edina messze van, dogozik. Tata kint szigetelt. Ez tata papucsa (nálunk hagyta). Mama is dogozik.

Maxim 2 éves

Ma, két éve született meg a mi kisfiunk. Este fogunk ünnepelni, a bölcsiben már tegnap megtörtént, mert ma otthon marad Norbival, a szüleivel, Lalival és Edinával. Ezt a tortát sütöttem a bölcsibe, magyar túróból.

Rigában a család nélkül

Egy kétnapos konferenciára utaztam Lettország fővárosába, Rigába, két hete. Szerda délelőtt indultunk a főnökömmel és az asszisztensével. Reggel elvittük Maximot a bölcsibe, Norbi kirakott az állomáson, majd vasárnap jöttek elém a fiúk. Szerda volt a legnehezebb, talán Maximnak is, mikor tényleg megértette, hogy nem jövök haza aznap, hirtelen minden baja lett, semmi nem volt jó. Csütörtökön kitalálta, hogy hívjanak fel telefonon, először nagyon örült nekem és mondogatta, hogy szia aja, aztán sírásba váltott, így hamar befejeztük a beszélgetést. Azt hiszem, Norbi is örült, mikor visszajöttem, elég fáradtnak tűnt.

Én hulla voltam, már az első nap kimerültem a repülés és a sok emóció hatására. Persze igyekeztünk szabad időnkben is túristáskodni, illetve volt két szervezett program is a konferencia résztvevőinek.

Riga Budapesthez hasonlítva egy kicsi főváros, emiatt és a tenger közelsége miatt viszont nagyon tiszta a levegője. Az emberek nyugodtak, nem úgy mint nálunk. Pedig az élet drága a fizetésekhez képest. Mint nálunk. Az egyik nagy élményem a piac volt, hatalmas vásárcsarnok, mintha a mi régi rendszerünkben lennénk, a szabadtéri rész pedig mint a régi békéscsabai piac: gyümölcs, zöldség, kézműves termékek, ruhák, orosz árusok (mint régen a román, jugoszláv árusok). Itt vettem Maximnak egy fából faragott pipisípot, amit igen jól tud fújni; 1 lat volt, ami kb 400 ft.

Mi már az idegenvezetés előtt felfedeztük a belvárost, ami UNESCO örökség, nagyon szép és pici.

Persze a profi idegenvezetőnk megtoldotta néhány érdekes információval a vezetést csütörtök este. Ami lenyűgözött minket, az egy félórás orgonakoncert a Bazilikában, csak nekünk. Az orgonának több mint 6000 sípja van, és meglepő módon a három zenemű után - amiből az egyik Liszt volt! - egy hölgy orgonistát tapsolhattunk meg. Szórakoztató, zenés vacsora várt ezután, olyan programokkal, mint közös olajkép festése, vicces fótók készítése velünk, élőzene egy nagyon érzéki énekesnővel. A főfogás előtt pedig egy lett világhírő, sok díjat nyert kórus énekelt nekünk, kb 50 fiatal, nagyon megható volt, és egyben gyönyörű. Mivel én nagyon fáradt voltam, nem maradtam a végéig, de a házigazdák hajnalig mulattak. Ezután persze nehéz volt egy egész napot végig dolgozni, de a szombati skanzen-látogatás gyorsan feledtette a munka fáradalmait.

Egy erdőben töltöttük a szombatot, vagyis egy részét. Késő délelőttől délutánig tartott, láttunk fakunyhókat aszerint, ki milyen foglalkozással, ranggal bírt, fazekas mester bemutatózott, majd néptáncolhattunk profi lett néptáncosokkal, mert hogy a tánc- és ének-bemutatójukba hamar bevontak minket is. Majd egy pazar ebéd után - bográcsban főtt bárányleves, malacságok, szénen sütött lazazrúd, dinsztelt káposzta, krumpli és saláta - visszautaztunk a fővárosba. Itt még sétáltunk egy kicsit, majd lementünk a Daugava folyó partjára, ami ketté szeli Rigát. Épp indult egy rövid hajóút, az eső elállt, és úgy gondoltuk, ez jó zároprogram lesz.

Iszonyatosan elfáradtam, és olyan jó volt látni, hogy a kis családom mennyire örül nekem. Persze Maxim egyből követelte, hogy szálljunk be a repülőbe, hiszen mi másért megy az ember a reptérre.