Bölcsis értékelő

Lassan közeledik a bölcsőde vége, két hete volt egy értékelő megbeszélésünk, hogyan fejlődött Maxim, van-e valami, amire oda kell figyelnünk.

Nos, Maxim mintagyerek a bölcsiben. Nyitott, érdeklődő, részt vesz a programokban, eljátszik mindenkivel, szófogadó, nem kell különösebben fegyelmezni, elbeszélget a gondozókkal is. Többnyire mindent megeszik. Van egy szurkálós tevékenység, na azt megcsinálja, de nem szereti. Pedig régen szerette, én legalábbis úgy emlékszem: nemezen körbeszurkálnak valamilyen alakzatot, alatta a kartont kilyukasztgatja, aztán kiszínezik, kifestik az alakzatot. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e, azt mondta, hogy nem annyira. Pedig pontosan, a vonalon halad, tehát jól csinálja. Nemrég volt valami színezős projekt, az sem hozta lázba, biztos unalmas neki. Elszámol 11-ig luxiul, nagy a szókincse, kifejezi magát, mindig luxiul beszél. Viszont ahogy a magyarban, a luxemburgiban sem ejti az "s" hangot. A "cs" és az "ny" hangot sem. Meglátjuk, majd az oviban hogy fejlődik. Jó a motorikus fejlődése is, az egyensúlyérzéke is. Azt is elfogadja, hogy alszik délután. Egyszóval nincs vele semmi gond, nagyon sokat fejlődött a félénksége, mióta lekerült a nagycsoportba, két éve. Ha el akarnak tőle venni valamit, nem engedi, vagy szól a gondozóknak, akkor is szól, ha valaki olyat csinált amit nem szabad. Nem csak a gondozók, hanem a gyerekek is szeretik. És az igazgatónő is, ugyanis csak augusztus 31-ig maradhatna, de mivel van hely, kivételt tesz, és szeptember elején még négy napot maradhat, szerencsére.

Kicsit aggaszt néha, hogy itthon nem köti le 5 percnél tovább semmi, kivéve az általa kitalált játékok. Mivel minden gyerek más, ez a személyiségéből fakad, és csak örülhetünk, hogy ilyen kreatív.

Hoppá

Ezt a bejegyzést már legalább két hónapja elkezdtem. Akkoriban kezdett Robin táncikálni, forogni, puszit küldeni. Egyik este a színes kockákat szín szerint válogatta: először csak kékeket vett ki a dobozból, majd csak sárgákat. Maximtól láthatta korábban.
Egyszerűbb utasításokat már megért: dobd ki a kukába ezt, vidd oda apának a fürdőszobába azt, stb.
Amit nagyon jól tud, az a visítás. Először is a türelme zéró, ha valamit nem kap meg rögtön, főleg Maximtól, akkor visít, mint egy malac. Néha sír is, és van, hogy annyira bepörög, hogy jó néhány perc kell, hogy lenyugodjon, és ilyenkor jobb hagyni, hadd "dühöngjön". Rákapott, hogy mindent meg akar kóstolni, bármit eszünk vagy iszunk. Most épp kevésbé veszi el a poharamat, de kb. két hete, állandóan az én poharamból ivott, pedig többnyire csak vizet iszom. Az újabb heppje, hogy elveszi előlem a müzlistálat reggel, és az én reggelimet eszi. Néhány napja keveset reggelizik, és ma reggel gondoltam, kicselezem, készítettem magamnak müzlit, úgy hogy majd úgyis Robin eszi meg, nagy lendülettel elvette a tálat előlem, evett egy kanállal, majd visszatolta a tálat. Hát, ez nem jött be.
Volt már olyan is, hogy ebédnél is el akarta venni a tányéromat,  és hiába tettünk az övébe még levest, csak az enyém kellett neki. Igaz, ilyenkor már fáradt is, várja a másodikat, szóval alapból türelmetlen, de mivel nem adtam neki, elkezdett sírni, aztán hiába adta oda neki Norbi az övét, addigra teljesen felhúzta magát, és semmi nem kellett neki. Eltelt néhány perc, lenyugodott, és szépen megette a második fogást, a saját tányérjából.
Rengeteget kalimpál, csápol, gyakran kiborítja a poharát, leejti a kanalát, lelöki a tányért, ha már a végefele tart az evéssel és kezd minden mással foglalkozni. Remélem, múlóban van az öntögetés-mániája, de ha rájön, öntöget ételt, italt egyik tányérból a másikba. Egyedül eszik, azt nem tudom mondani, hogy szépen, mert vagy úszik a levesben az előkéje, vagy a zsebe és körülötte minden tele van apróbb darabkákkal, de egész ügyesen kanalazik.

Továbbra is szuperul ugat, most megint csak a kutya ugat, a többi állat nem.
Hasonlóan mondja ki az anyát mint Maxim, de talán pici közelebb van Robin verziója az igazihoz, se nem "j" hang, se nem "n" hang, valahol a kettő között: aja - maradjunk ennél. Apát is mond, de sokszor Norbinak is aját kiabál. Maximot pedig mindig ajának szólítja.
Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, nagyban bólogat vagy rázza a fejét. Ha pedig kér valamit, legyen az étel, ital vagy éppen ismétlést kér a játékból, akkor azt mondja: na, na, na = kérek még.
Nagyon szakszerűen alkalmazza a hoppá kifejezést. Ha leejt valamit, rögtön mondja: oppá.
A bölcsiben ha elköszönünk, integet és mondja, hogy ádá (vagyis aidi).

Egyik kedvenc játéka a bújúcskázás, egész pontosan betakarom pléddel vagy a fürdőszobában a törölközővel, és kérdeznem kell, hogy Robin, hol vagy? Ő meg néha csak lehasal, becsukja a szemét, és kiabál: hóvaa? Az egész úgy kezdődött, hogy Maxim minden reggel bebújik a takaró alá, és kérdezni kell, hogy hol van, hova lett, aztán fürdés után eltűnik a törölköző alatt. Eleinte Robin csak ráborult a bebugyolált Maximra, vagy felemelte a törölközőt és morgott neki, de utána ő is elbújt mint Maxim. Nagyon utánozza, mindenhova fel akar mászni ahova Maxim felmegy, és zéró veszélyérzettel rendkívül veszélyes dolgokat csinál, állandóan résen kell lennünk.

Csütörtök este kibújt a 4. szemfoga (16. fog), igaz, hogy épp csak áttörte az ínyét, de nem könnyebbülhettünk meg, mert egyszer csak éjszaka elkezdett üvölteni. Először nem tudtuk, mi a baja, annyira hörgött, azt hittük, hogy hányni fog, aztán csak ha álltam és fogtam, akkor nem sírt, szóval biztosra vettem, hogy a foga, kapott fájdalomcsillapítót, és nagy sokára, nagy nehezen elaludt. Reggel aztán megnéztem a fogát, és az egész kibújt neki, nem csupán egy pötty, így az a teória is megdőlt nálunk, hogy csak addig feszíti az ínyt a fog, amíg át nem töri a baba ínyét.

Maximmal sokszor olyan édesek amikor kézen fogva sétálnak. Következzen néhány Maxim-mondás.

Pick szalámihoz hasonló felvágottat vett Maxim az apjával. Előre, nagyon vékonyan felszeletelve, így össze voltak ragadva. De a többit honnan szedte, azt nem tudjuk. 
- Lehet, hogy összepárosodtak a pick szalámik, és ilyen sok lett.

- Kicsit cípős (=csípős), van benne cípszer (=csípszer). Az egy másik fűszer. 

Egyik reggel Maxim már felöltözve reggelizett, amikor mi Robinnal kimentünk a konyhába.
- Aja, én tudom, mi történt. Egy hatalmas kék krokodil nagyot morgott, és Lobin felébredt. És én is.

Maxim játék közben néha luxemburgiul beszél, sőt Robinhoz egész sokszor beszél, főleg utasításokat, hogy ide, ne oda, nézd csak Robin, ezt így kell, és ehhez hasonlók. Most már tényleg folyamatosan beszél luxiul, legalábbis a bölcsiben.

Mindig téma, hogy ki milyen nagy és milyen erős, e kapcsán mondta tegnap mondta, hogy a böciben úgy mondjuk az erőszt, hogy sztark (stark).

Strandoltunk

Méghozzá két hete szombaton négyesben,  most szombaton pedig Orsiékkal.
Az uszoda neve PIKO, aminek érdekessége, hogy jó idő esetén kinyitják az 50 méteres uszoda tetejét és szabadtéri medenceként működik. A nagy medence mellett található egy keskenyebb és sekélyebb medence, illetve a fedett részben - ami mindig árnyékos - található a gyerekmedence. Van egy óriási csúzda is, de ezt egyikőnk sem próbálta. Maximnak már első alkalommal nagyon tetszett ez a gyerekmedence, ami egy nagyon sekély és egy picit mélyebb részből áll, a két részt egy meredek egyméteres emelkedő köti össze, ahol lehet mászkálni, csúszkálni. Robin nem nagyon akart bele menni a vízbe, majd kis idő múlva a középen bugyborékoló szűrőket piszkálta, élvezte, hogy csiklandozza a víz a tenyerét, talpát. Most nem akart Maxim karúszózni, csak pancsolni. Lassan Robin is feloldódott, de a mélyebb részbe, ami igencsak a mellkasáig ért, nem nagyon akart menni, majd egyszer csak fogta magát, kiment a vízből, és indult felfedezni a strandot.
Most szombaton viszont a legnagyobb természetességgel sétált be a medencébe, nem zavartatta magát a mélyebb vízben, és az sem zavarta, hogy most rengetegen voltak, alig győztök szemmel tartani Maximot és Milánt Orsival. Később Norbi átvitte Robint a közepes medencébe karúszóval, és tetszett neki, nem volt megrémülve, érdekelte a dolog. Maxim viszont maradt a kisvízben, mert azt találta ki, hogy ez a hatalmas óceán, ahol Milánnal úszkálnak. Érdekes, hogy Maximot sem zavarta a tömeg, nem nyávogott, ha kicsit vizes lett az arca, bezzeg otthon a fürdőkádban, állandóan törölgetjük a szemét. Kihasználtuk a meleget, mert másnapra beesőzött és hűvösebb is lett. Természetesen Maxim már mondja, hogy menjünk még erre a strandra.

Lilla 4 éves

Ma. Vasárnap ünnepeltük a szülinapját, természetesen náluk. A dolog érdekessége, hogy Andrásnak, az apukájának vasárnap volt a szülinapja. Ezt mindig elfelejtjük. Igaz, megegyeztünk, hogy épp elég a gyerekek szülinapját észben tartani.

Gyönyörű napsütéses nyári vasárnap lett, igazi kánikula. A gyerekek pancsoltak a medencében, csúzdáztak, hintáztak. Persze ebédeltünk is, aztán Robint leraktam aludni. Ekkor a nagyok kitalálták, hogy be akarnak menni, így bent folytatódott a zsibongás. Most azért előfordult egy-két apróbb veszekedés, de azért jól érezte magát Maxim, nagyon sokat emlegeti Lillát és Milánt.

Délután tortát is ettünk, Andi sünitortát sütött Lillának. Mondtam is, hogy Orsi versenyautós és Andi sünis tortája után nekem is össze kell valamit ügyeskednem. Norbi, Milán apukája szerint krokodil tortát kell készítenem, mivel Maxim még mindig krokodil-lázban ég.