2016. június 29., szerda

Emili hasal

Íme néhány jól sikerült fénykép a mai napon, arról, hogy milyen erős már Emili.
A többi kép itt
 

2016. június 16., csütörtök

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt
Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.
Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal
Robin kezd formába jönni
Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

2016. június 4., szombat

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.
Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 
A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.
Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek. 

2016. május 23., hétfő

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.
Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál
Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.