Fotók - július

Júliusi fotók

Nyári szünetünk Békéscsabán 2017

Dinoparkban jártunk

Orsiék ajánlották, hogy Németországban, a határhoz közel van egy dínópark, tele szobrokkal, játék-ásatásokkal, foglalkozásokkal. Egész pontosan ide autóztunk el: Dinopark - Ernzen.

Igazából egész napos pogram, rengeteg interaktív tábla van, a szobrok élethű nagyságúak, van amelyiket meg lehet nézni, bele lehet bújni, és van amelyiket alig lehet megközelíteni. A park közepén van egy nagy "ásatás", itt lehet gyakorolni a régészkedést. Van egy homokozó, ahol apró kincseket lehet szitálni, keresgetni, és van olyan rész is, ami fizetős, és dínófestéstől kezdve kincsvadászatig több féle dolgot lehet kipróbálni. Szabadtéri program, nem árt, ha nem esik, és ha szünetben vagy hétvégén megyünk, akkor lehetőleg ne a csúcsidőben ebédeljünk, de egyébként nagyon hangulatos hely. Emili nem volt hajlandó elaludni a babakocsiban, így mi kora délután vissza indultunk. 

Nálunk mindig visszatér a dínóláz, Maxim tényleg sokat tud a dinoszauruszokról, de egy kicsit le kellett állítanunk, mert annyit okoskodott a parkban a séta elején, hogy már engem is kezdett zavarni, és ilyesmivel Robint előbb vagy utóbb kiborítja. Valamin így is összevesztek, de már nem is emlékszem, hogy mi volt a gubanc.

Képek itt: Dínópark

City Skyliner

Luxemburg fővárosban néhány hétre felállították a világ legmagasabb mobil tornyát - kvázi mint egy panorámalift -, amiről 80 méter magasból lehetett körbe csodálni a fővárost.

A gyerekek nagyon élvezték, egyáltalán nem volt tériszonyuk, Emili teljesen rátapadt az üvegfalra, miközben az anyukája nem is tudta, hogy érte aggódjon vagy hogy rosszul legyen a magasban.

Érdekes volt, de nagyon rövid, a fiúk repetázni akartak, de mondtuk, hogy majd inkább felülünk a nyár végén az óriáskerékre.

Fotók itt: Péntek itt: Luxemburg

Nyári szünetünk Csabán

Autóval mentünk haza, és rekordot döntöttünk, 21 óra alatt meg is érkeztünk Békéscsabára. Borzasztó volt, ennyi útfelújítást még sosem láttunk Németországban, ráadásul Emili miatt sokszor meg kellett állnunk, nagyon rosszul bírta az utat. Volt, hogy Robin miatt megálltunk, de olyan undorító volt a vécé a parkolóban, hogy tovább mentünk egy benzinkúthoz. Szóval nagyon-nagyon lassan haladtunk. Visszafele egy fokkal jobb volt, azt hiszem, 19 óra volt az út, de még így is rettenetesen hosszú. 

Pénteken indultunk, szombaton hajnalban érkeztünk és Norbi vasárnap ment is vissza Capellenbe repülővel, ő még dolgozott egy hetet. Mi a gyerekekkel anyáéknál voltunk. Emili rettentő nyűgös volt, nélkülem nem is nagyon volt el. Persze aztán kiderült, hogy jött a foga, egy újabbal értünk haza. Na meg egyre melegedett az idő is.

Elmentünk könyvesboltba, Maxim teljesen rácuppant a könyvekre, mindent meg akartak venni Robinnal. Nagyival még vissza is mentek egyszer vagy kétszer.

Györe és Gabi unokatesómmal sikerült összehozni a találkozót. Gabi a lányával, Jázminnal eljött hozzánk. A fiúk először ki sem akartak menni Jázminhoz, de aztán hamar összebarátkoztak. Györéékkel később találkoztunk, és a fiúk elég szégyenlősek maradtak, de Emili megbarátkozott Anna unokatesójával. 

Viktor is eljött Csabára a barátnőjével, Lillával. Robin odáig volt Lilláért. Átmentünk velük és Nagyiékkal Gyulára, kicsit kimozdulni.

Mamáéknál már borzasztó hőség volt, de a fiúk egész jól bírták. Robin állandóan macskázott, néha már úgy kellett rászólni, hogy hagyja szegényeket pihenni. Liával is sokat játszottunk.

A fiúk az egyik délután elmentek Tatával horgászni. Úgy összecsípték őket a szúnyogok, mindenütt tele voltak piros, dagadt pöttyökkel.

Gyorsan eltelt a két hét, de jó volt haza érkezni. Nem tudom, mikor megyünk autóval megint ilyen hosszú útra…

Képek itt: Nyári szünetünk Békéscsabán