Becsengettek

Nekem sem volt egyszerű 2 hónap után visszamenni doglozni (igaz, egy délután dolgoztam, és időnként az emailjeimet is megnéztem, hogy ne várjon több száz olvasatlan), de Robinnak és Emilinek is nehezen indult az iskola/óvoda.

Robin egész egyszerűen kiesett az iskolai ritmusból, és a 2. osztályban már rákapcsolnak, hogy felkészüljenek a 3-dikra; év végére már négyzetrácsos füzetbe kell írniuk, töltőtollal, fogalmazást kell írniuk németül és jól kell beszélniük. Nos, két utóbbi Maximnak sem ment kiválóan. Szóval meglepődtünk a házi feladatok mennyiségén, először nem is értettem, hogy akkor most azért kap annyi házit, mert órán alig csinál meg valamit, álmodozik, vagy csak lassú, vagy tényleg mindenkinek ilyen sok van. Az is igaz, hogy egy idő után elfárad Robin, és lehet, hogy 1 óra alatt meg lehetne csinálni az egészet, de ha nem bír odafigyelni, akkor jóval több időbe telik neki. Panaszkodott is, hogy nem tudott a napköziben rendesen írni, mert nagy volt a zaj.
Néha órán is elkalandozik, ezért már most volt, hogy kisebb csoportba osztották, ahol pár gyerekre jut egy tanító, és ott sokkal jobban dolgozott. Most hétvégén szépen beosztotta a feladatokat – kis segítséggel -, nem pánikolt, hogy nem tudja megcsinálni.

Emili ovis lett. Egész pontosan kisiskolás, ahogy itt mondják. Annak örült, hogy ő már nagy és oviba megy, de persze tartott is tőle. Mivel az ovi az iskola része, nekik is ugyanúgy kedden és csütörtökön csak délelőtt van ovi, hétfő, szerda és péntek pedig délelőtt és délután. Ez azt jelenti, hogy délben vagy érte mennek a gyerekért, vagy megy napközibe ebédelni, és hosszú napokon 4-kor ismét érte kell menni vagy megy a napközibe. És hogy tudja, milyen a napközi, találkozzon a felügyelőkkel, javasolták a beszoktatást, ami nagyon jó ötlet volt, kellett Emilinek. Hiába mentünk sokszor a fiúkért, látni és egyedül ott lenni, nem ugyanaz, plane nem egy érzékeny 3 évesnek.
Az első hétfő reggelen elkísértük Maximot és Robint az iskolába, aztán én átmentem Emilivel az oviba. Együtt körbe mentünk, és végül a babázós szobában elköszöntünk. Első héten nem volt gond reggelente, de inkább keresett magának játékot, nem akart egyik ovónénihez sem oda menni. A napköziben is eljátszadozott, viszont miután érte mentem, onnantól kezelhetetlen volt, nagyjából fürdésig. 3 nap után megpróbáltuk az otthonlétet csendben, nyugalomban kezdeni, de ez ugye a két fiúnak okozott kihívást, mert dől belőlük a szó, egymás szavába vágva mesélnek, kérdeznek, vagy éppen az aktuális játékot (számítógépes) ecsetelik, vitatják meg. De azért a második hét délutánok már kicsit jobban mentek, legalábbis óriási cirkuszok nélkül. A második hét reggeljein viszont sírt. De most úgy tűnik, ezen is túl vagyunk, megbarátkozott az óvónénikkel, a hétvégén mindegyiket a barátjaként sorolta. 5-en vannak, mert nincs mindig mindenki egész nap. Az egyik óvónéni Maximnak is volt óvónénije, a másik egy ikerpár anyukája, akikkel bölcsibe járt együtt Emili. Maxim egyik elsős tanítónénije is most Emilinél van heti kétszer, és van egy vezető óvónéni, akit látásból ismerünk, mikor Robin volt kiscsoportos, ő a másik csoportért felelt. Nagyon kedves, Emili vele barátkozott meg a leghamarabb. A bölcsiből egy fiúval és egy lánnyal jöttek át, illetve két gyereket ismert még, szintén a bölcsiből. Van egy magyar-francia kisfiú is, most épp azt mondta Emili, hogy Enzo zavarja mindig, mikor ő Gracievel (bölcsis csoporttárs) játszik. Mondtam neki, hogy mivel Enzo nem beszél luxemburgiul, te viszont magyarul is tudsz, lehet, azért akar veled játszani.
A napköziben játszott már Robin barátjának, Borysnak a húgával, Maxim lány osztálytársaival is. Azt mondták ott, hogy ő az egyik új gyerek, aki a leghamarabb és legkönnyebben beszokott, nagyon önálló, amit egyszer megmutatnak neki, azt úgy csinálja, és most már a felügyelők felé is nyitottabb, egyszóval, imádnivaló. Ja, és általában jól is ebédel. Mindez szuper, csak a neheze ránk vár otthon.
Annak örülök, hogy este hipp-hopp elalszik, viszont néha aludhatna egy fél órát, legalább a napköziben, mikor ott van délután. Egyelőre azonban nem akar aludni ott sem. Még jó, hogy az oviban is van szünet, van ideje feldolgozni a sok új információt.
Ja, első héten csütörtökre annyira betaknyosodott, hogy miután alig aludtunk éjszaka, pénteken otthon maradtam vele. Jót tett neki, bár a náthája jön-megy, a hosszú hétvégén kipihente az első nagy vírustámadást. Azóta volt már hányós járvány az iskolában, tömegével hiányoztak a gyerekek, azt megúsztuk.

Maxim várta a legjobban az iskolát, hogy találkozzon a barátokkal, na meg, hogy kicsit többet dolgoztassa az agyát. Egy barátja elköltözött, jött egy másik fiú, aki pár nap után máris a barátja lett. Az apja mondta neki, hogy azért ilyen rövid idő alatt nem biztos, hogy máris barátok, de Maximnak elég határozott elképzelései vannak. Neki már az első héten megtartották a szülőit, és igen érdekes dolgokat hallottunk. A 3. osztály a két negyedikes osztállyal kiscsoportokban dolgozik bizonyos témákban: matek feladatmegoldás, francia beszéd, francia írás, német beszéd és német írás. 4 csoport van minden témában, a gyerekek aktuális komptenciaszintje szerint. Így könnyebben figyelnek a jobbakra, kevésbé jókra és azokra is, akiknek több hiányossága van, és esetleg több idő, magyarázat kell az alapfeladatokhoz. 4 tanár van, és minden harmadban a csoportok másik tanárral vannak. Matekból pl Maxim a legjobbban van, itt 5-en vannak mindösszesen, átlag 10-en vannak egy csoportban, asszem. Ez azért is jó, mert mondjuk a francia anyanyelvű gyerek nyilván francia beszédben kiváló, és aki nem francia anyanyelvű, az nem baj, ha kicsit egyszerűbb kifejezéseket tanul az elején. A csoportok átjárhatók, vagyis ha valaki jól feljlődik, átkerülhet egy erősebb csoportba.
A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy a Maxim osztályában a tanító néni a reggeli kezdésre egy új rendszert vezetett be. Minden gyerek a terembe belépve kezet fog a tanítónénivel és egymás szemébe néznek, majd keres a gyerek egy helyet magának. A termet átrendezi Giovy tanítónéni időnként, hogy más formában üljenek, de az első hetekben pl. voltak 3-as, 4-es asztalok, egyedüli asztalok. A szabály, hogy minden nap más mellett illetve máshol üljön a gyerek. Miután mindenki elfoglalta a helyét, következik a bevezető feladat, ami lehet egy matek számolás, egy idézet lemásolása a tábláról, ilyesmik; ez idő alatt halk zene szól. Aki kész a feladattal, az előveheti a benti könyvét, hogy olvasson, amíg mindenki elkészül. Ez 10-15 perc minden reggel, de a tanító néni szerint nemcsak ő, hanem a gyerekek is nagyobb kedvvel kezdik a napot. Azt hiszem, én is szívesen kezdtem volna így a reggeleket negyedikben, ötödikben.

Maxim 10 éves

Maxim 10 éves lett. Nem akart partit, csak Milánékat meghívni, hogy ünnepeljünk egy kicsit. A szülinapján, hétfőn vitt be muffint az iskolába.
Itthon szombaton, szeptember 28-án tartottuk meg a "partit". Ebédeltünk, játszottak a gyerekek, tortáztunk, aztán megint játszottak, vacsiztunk és már este is lett. Én gondoltam, hogy készülök pár feladattal, akár kérdések, akár valamilyen mozgás formájában, de Maxim nem akarta. Igaz, így is készültünk eleget az ebéddel és tortával.

Képek

Nyári szünet vége

A csabai nyaralásunk után 3 hét maradt az ovi-, és iskola kezdésig. Elmentünk megvenni az iskolacuccokat, tornacipőket, Maximnak karatefelszerelést néztünk. Egyik nap kirándultunk a pillangóházba, majd a közeli játszótéren piknikeztünk és játszottunk. Kertészkedtünk, kiszedtek a fiúk egy nagy fakupacot a földből, pár napig csákányozták a gyökereket, de megcsinálták.
A fiúk elmentek együtt egy egynapos kirándulásra Németországba. Egy óriási hüllőparkot néztek meg, idegenvezetéssel, és a mellette lévő állatkertbe is átmentek ebéd után. Egy helyi klub szervez táborokat, kirándulásokat, és így ketten volt kedvük menni. Kaptak egy kis költőpénzt, vittek magukkal ebédet, és nagyon tetszett nekik a gyíkpark. Elvitték a régi fényképezőt is, Maxim készített temérdek képet és videót is.
Sokat bicikliztünk, egyik nap Orsiék jöttek hozzánk, egy hét múlva meg mi mentünk hozzájuk, és már vége is lett a nyári szünetnek, szeptember 16-án Maxim a negyedik, Robin a második osztályt kezdte, Emili pedig oviba (précoce, ejtsd: prékosz – „korai iskola”) ment; én meg két hónap után vissza a munkába.
Emili az utolsó héten 3-szor ment napközibe, hogy megismerje az ottani rendszert, nevelőket, és ne legyen akkora sokk az ovikezdés, mert így legalább az egyik helyet ismeri. Hétfőn ott maradtam vele játszani, kedden egy kicsit maradtam és egy jó órát volt egyedül, szerdán pedig ott ebédelt, és ebéd után mentünk érte a fiúkkal. Ügyes volt, szépen ebédelt, játszott, még mesélt is róla. Mikor érte mentem, egy nagyobb lány ölében ült és együtt rajzoltak. 3 kisgyereket ismert is, igaz, egyik sem volt barátja a bölcsiben. Nem lesz egyszerű az ovi, kedden és csütörtökön délben megy át a napközibe ebédelni és 4-kor megyek érte, a többi napon délben napközi, 2-től 4-ig ovi, hétfőn és szerdán 4-kor megy a napközibe uzsonnázni és játszani. Pénteken oviból hozom el délután. Jó néhány hónap kell, hogy megszokjon mindent és mindenkit. De talán a nagycsoport így egyszerűbb lesz jövőre, csak jó óvónénihez kerüljön.

Nyári szünet

A nyári szünetet a bolgár tengerparton indítottuk, majd következett másfél hét bölcsi és a délutáni napközi programokkal. Maxim majdnem minden nap ment valahova, uszoda, természettudományi múzeum, mászópark, őt sokszor már reggel vittük, vagyis többnyire biciklivel mentünk. Robin is volt kirándulni, de többnyire csak ebédszünetben vagy ebéd után indultak. Jól érezték magukat, a barátaikkal játszottak, jövőre is beíratjuk őket.

Augusztus elején indultunk Magyarországra, először Miskolctapolcára. A barlangfürdő miatt választottuk a helyet, mert Norbival gyerekként jártunk is, és különlegesnek számított akkor. Nem csalódtunk, felújították, kibővítették, nagyon klassz lett, és a kinti fürdőrész is szuper, 3 gyerekmedence van. Egy hétfői napon voltunk a fürdőben, és bár hőség volt, szerencsére csak sok ember volt, nem pedig nyomortanya. Délután keresztanyukám, Ági látogatott meg minket, együtt fürdőztünk. Másnap délelőtt bringahintóztunk, a fiúk pedálos gokarttal köröztek a parkban. Aztán boboztunk, ettünk egy lángost és a vihar előtt az utolsó pillanatban elhagytuk Miskolctapolcát és Békéscsaba felé vettük az irányt. Szerencsére Emili szinte végig aludt, a fiúk is, így megúsztuk sírás és egyéb rossz dolgok nélkül (a hányásra gondolok elsősorban). Merthogy a Magyarországra vezető utunk elég nehézkesen indult, Maxim reggel hányt, pedig nem szokott abban az irányban rosszul lenni, Emili pedig két óra után már nem akart az ülésében maradni, és végül csak úgy volt hajlandó elviselni az utat, ha az apukája vezetett, én meg többnyire fogtam a kezét. Szerencsére nem volt nagy forgalom, sehol nem volt dugó, baleset, ebből a szempontból jó volt utazni.

Csabán először Mamáékhoz mentünk, itt a kiscica, cicák és kutyák nagy sztárok voltak, sok időt töltöttek velük még a fiúk is. Lia és Emili is sokat játszottak együtt. Mi Norbival két éjszakára elmentünk Gyulára kikapcsolódni. Igazán ránk fért már :) Pihentünk, finomakat ettünk, úgy hogy nem kellett felállni, nem volt hangzavar, nem kellett rohanni. Még egyszer megismételtük kettesben kirándulást, igaz csak egy éjszakára – szűk két nap -, egy pazar hotelbe mentünk Csabán. Gyönyörű hely, kedves a személyzet, ha most kéne lagzit szerveznünk, itt tartanám: Hotel Arcanum.
Tatának megünnepeltük a sokadik szülinapját, és Békésről hazafele megálltunk a Gokart pályán. Hú, nagyon élvezték a fiúk, kérték a ráadást. Szóval kedden este érkeztünk anyósomékhoz és következő hét hétfőn költöztünk át anyáékhoz.
Kriszti Lizával jött augusztus 20-án, a kertben bográcsoztunk, jött Viktor unokatesóm is a menyasszonyával, és délután a fiúk gokartozni mentek, a lányok pedig a városba gyerekkoncertre. Csak ne lett volna hőség. Este bementünk megnézni a tűzijátékot. A fiúknak tetszett, Emili viszont azt mondta, hogy hangos volt, nem akar többet tűzijátékra menni. Györe és Gabi unokatesóm is eljött egy délután a lányaikkal, Emili imádta őket. A fiúkkal meg nagy csatát vívtak, természetesen fiúk a lányok ellen felállásban. Vasárnap hajnalban indultunk vissza Luxemburgba, és szerencsésen meg is érkeztünk.

Képeink:

Miskolctapolca

Békés - Tata szülinapja

Augusztus 20.

Többi kép