Maxim 2 éves

Ma, két éve született meg a mi kisfiunk. Este fogunk ünnepelni, a bölcsiben már tegnap megtörtént, mert ma otthon marad Norbival, a szüleivel, Lalival és Edinával. Ezt a tortát sütöttem a bölcsibe, magyar túróból.

Rigában a család nélkül

Egy kétnapos konferenciára utaztam Lettország fővárosába, Rigába, két hete. Szerda délelőtt indultunk a főnökömmel és az asszisztensével. Reggel elvittük Maximot a bölcsibe, Norbi kirakott az állomáson, majd vasárnap jöttek elém a fiúk. Szerda volt a legnehezebb, talán Maximnak is, mikor tényleg megértette, hogy nem jövök haza aznap, hirtelen minden baja lett, semmi nem volt jó. Csütörtökön kitalálta, hogy hívjanak fel telefonon, először nagyon örült nekem és mondogatta, hogy szia aja, aztán sírásba váltott, így hamar befejeztük a beszélgetést. Azt hiszem, Norbi is örült, mikor visszajöttem, elég fáradtnak tűnt.

Én hulla voltam, már az első nap kimerültem a repülés és a sok emóció hatására. Persze igyekeztünk szabad időnkben is túristáskodni, illetve volt két szervezett program is a konferencia résztvevőinek.

Riga Budapesthez hasonlítva egy kicsi főváros, emiatt és a tenger közelsége miatt viszont nagyon tiszta a levegője. Az emberek nyugodtak, nem úgy mint nálunk. Pedig az élet drága a fizetésekhez képest. Mint nálunk. Az egyik nagy élményem a piac volt, hatalmas vásárcsarnok, mintha a mi régi rendszerünkben lennénk, a szabadtéri rész pedig mint a régi békéscsabai piac: gyümölcs, zöldség, kézműves termékek, ruhák, orosz árusok (mint régen a román, jugoszláv árusok). Itt vettem Maximnak egy fából faragott pipisípot, amit igen jól tud fújni; 1 lat volt, ami kb 400 ft.

Mi már az idegenvezetés előtt felfedeztük a belvárost, ami UNESCO örökség, nagyon szép és pici.

Persze a profi idegenvezetőnk megtoldotta néhány érdekes információval a vezetést csütörtök este. Ami lenyűgözött minket, az egy félórás orgonakoncert a Bazilikában, csak nekünk. Az orgonának több mint 6000 sípja van, és meglepő módon a három zenemű után - amiből az egyik Liszt volt! - egy hölgy orgonistát tapsolhattunk meg. Szórakoztató, zenés vacsora várt ezután, olyan programokkal, mint közös olajkép festése, vicces fótók készítése velünk, élőzene egy nagyon érzéki énekesnővel. A főfogás előtt pedig egy lett világhírő, sok díjat nyert kórus énekelt nekünk, kb 50 fiatal, nagyon megható volt, és egyben gyönyörű. Mivel én nagyon fáradt voltam, nem maradtam a végéig, de a házigazdák hajnalig mulattak. Ezután persze nehéz volt egy egész napot végig dolgozni, de a szombati skanzen-látogatás gyorsan feledtette a munka fáradalmait.

Egy erdőben töltöttük a szombatot, vagyis egy részét. Késő délelőttől délutánig tartott, láttunk fakunyhókat aszerint, ki milyen foglalkozással, ranggal bírt, fazekas mester bemutatózott, majd néptáncolhattunk profi lett néptáncosokkal, mert hogy a tánc- és ének-bemutatójukba hamar bevontak minket is. Majd egy pazar ebéd után - bográcsban főtt bárányleves, malacságok, szénen sütött lazazrúd, dinsztelt káposzta, krumpli és saláta - visszautaztunk a fővárosba. Itt még sétáltunk egy kicsit, majd lementünk a Daugava folyó partjára, ami ketté szeli Rigát. Épp indult egy rövid hajóút, az eső elállt, és úgy gondoltuk, ez jó zároprogram lesz.

Iszonyatosan elfáradtam, és olyan jó volt látni, hogy a kis családom mennyire örül nekem. Persze Maxim egyből követelte, hogy szálljunk be a repülőbe, hiszen mi másért megy az ember a reptérre.

A markolónk

Két hete hétfőn és kedden Norbi otthon dolgozott, egy pici markolóval. Lesz egy esőgyűjtő konténerünk, és az előmunkálatok során látta, hogy a ház külső falán újra kell rakni a szigetelést. Így nem csak egy mély árkot kellett ásnia - amit apukám még a nyár elején elkezdett -, hanem végig a házfal mentén. Kalkulált, és a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak egy profi gép bérlése tűnt. Szerintem Maxim örült ennek a legjobban. Hétfőn még nagyon koncentrált, amikor az apjával bent ült a fülkében, de kedden már magyarázott is kanalazás közben. Szerdán reggel hiába köszöntünk el a markolótól, délután kétségbe esve kereste. Később beérte a hatalmas földkupac lapátolásával. 

 

 

Bilis dolgok

Mióta beköszöntött a hűvös idő, Maxim mániája, hogy mesztelenül szaladgáljon a házban. Végülis rohangál, nem fázik, de hamarabb is kitalálhatta volna ezt a programot. Múlt héten egyik este megint kérte, hogy szaladgáljanak Norbival, aminek az eredménye a parkettára pisilés lett - először véletlenül, aztán pedig mert tetszett neki a dolog. A héten viszont minden este fürdés előtt vagy után a bilibe pisil. Ő maga kérte vasárnap vagy hétfőn este fürdés után a bilit és kétszer bele is pisilt. Ezt minden este megismételte (persze a fürdőkádba is vizelt szokás szerint :)), tegnap pedig megint szaladgálni akart, és mondta neki Norbi, hogy csak akkor, ha szól ha pisilnie kell, és a bilibe pisil. Négyszer pisilt, és a bilibe. Szólt, mentek a fürdőszobába, de minden pisilés után ki kell önteni a tartalmát és szárazra törölni a bilit. Egyik este azt mondta, hogy kakátál vécébe böcsiben, de mindig elfelejtem megkérdezni, hogy tényleg így volt-e, vagy látta a nagyobbakat. Viszont nagydolognál otthon nem akar bilire ülni. Sebaj, kezdetnek nem rossz, hogy látja, hova pisil, hogy képes-e visszatartani egy kicsit.