Maxim gyomorhurutjai

Nem túl kellemes téma, de aggaszt minket, hogy Maxim két hónapon belül harmadjára kap el hányós-hasmenéses vírust. Valamikor március közepén a reggeli készülődés közepette hányt, két hete két reggel is hasmenése volt, nem is ment iskolába. Most csütörtökön pedig kora reggel felébredt elment vécére, nagyon fájt a hasa, mire én Emilivel felkeltem, ő már szegény túl volt az első hányáson is. De nem lett jobban, egyre jobban fájt a hasa és sokszor hányt, már nem is ételt. Norbi végül 10-kor bevitte az ügyeletre, mert ez itt ünnepnap volt, és mi a szokásos sportnapra terveztünk kimenni. Persze sokan voltak az ügyeleten, balesetesek is, szóval ők 2 után értek haza, azzal, hogy vírus, sok gyerek elkapta. Elektrolitos folyadékot kell iszogatnia, jobb esetben nem hányt rögtön utána, majd elmúlik a hasfájás is. Úgy tűnik, ez olyan durva vírus volt, hogy napokig komoly alhasi fájdalmakat okozott Maximnak. Két napig fájdalomcsillapítóval tudott felkelni. Az evéssel, ivással nem volt gond, de még vasárnap is panaszkodott Maxim, óvatosan mozgott, a hasát pedig alig lehetett megnyomkodni. Most hétfőn Norbi elvitte dokihoz, azt mondta, hogy ez még a vírus hatása, nem talált semmi rendelleneset. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget, rostosat, hogy jó legyen az emésztése, igyon sokat és ne egyen sok édességet. Ő aztán tényleg alig eszik édességet, és sok gyümölcsöt, zöldséget is eszik. Van, hogy újra tölti a kulacsát, és a napköziben is bármikor ihat. Azért majd még jobban odafigyelünk. Reméljük, egész évre letudta ezeket a vírusokat.

Postagalamb-sztori

A húsvéti szünet után nem sokkal, az egyik vasárnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy galamb sétálgat a garázs előtt és a kertben. Nem volt ijedős, egész közel engedett magunkhoz. Azt rögtön láttuk, hogy mindkét lábán gyűrű van. Emili és Robin szórt ki neki magot, ugyanis a frissen vetett fűmagokat csipegette. Másnap reggel a galamb megint ott volt a garázs előtt, mikor haza jöttünk délután, szintén ott várt minket. Emili egyszer ráijesztett, akkor a szemközti háztetőre felrepült, de én ezenkívül egyszer láttam repülni. Mivel nem volt időnk azzal foglalkozni, hogy kié lehet, mit csináljunk vele, adtunk neki magot, vizet, de aztán olyan szelíd lett, hogy a garázsunk és a terasz között sétált állandóan. Az hagyján, hogy a garázs elé piszkított a sarokba, de volt, hogy reggel a teraszajtó előtt ácsorgott és nézett be. És hát oda is odapiszkolt. Mikor még szombaton is nálunk tanyázott, Norbi lefényképezte közelről, sikerült majdnem az egész számsort leolvasni a két gyűrűjéről. Megnézte, hogy Magyarországon hogy megy az elveszett/talált galamb bejelentése, majd ez alapján rákerestünk a német oldalra, mert sikerült beazonosítanunk, hogy német postagalambunk van. Majd a telefonszámot is megtaláltuk/kitaláltuk és végül beszéltem az illetékesekkel. Egész messziről keveredett hozzánk szegény. Arra kért minket a tulaj, hogy fogjuk meg, mert ha idáig utaznak vasárnap, a galamb pedig sehol, akkor hiába jönnének. Norbi végül halászhálóval megfogta és beraktuk egy dobozba. Másnap a tulajdonos egy barátja jött el Trierből a galambért. Ő egyből megállapította, hogy megsérült, ragadozó vagy ragadozó madár kaphatta el. Jól tartottuk, és a fáradozásainkért cserébe a fiúknak adott 5-5 eurót. Emilit szombaton délután és vasárnap reggel is próbáltuk felkészíteni, hogy a galambért jön egy bácsi, hazaviszi, hogy meggyógyítsa. Végül mikor elbúcsúztak a fiúk a galambtól, Emili sem sírt. Ő ugyan nem simogatta meg a madarat, mert csak tisztes távolból imádja az állatokat, de azért sokáig emlegette, hogy galamb báci el.

Emili 2 éves

Nem terveztünk nagy ünnepséget Emilinek, csak ötösben ünnepeltünk. Még szerencse, hiszen Maxim sem volt jól, Emili pedig épp a szülinapja előtti este belázasodott. Szerencsére a láz ellenére egész jó formában volt, eszegetett is, sőt, jól ebédelt. Aztán kezdett felmenni a láza, és a szokásos alvásmacerát elhagyva nagyon könnyen elaludt. Szegénykém lázas volt, de a tortára, ajándékra felcsillant a szeme ébredés után, így elfújta a gyertyákat, elsőre mind a kettőt, aztán a fiúk be-besegítettek neki. Kapott néhány apróságot, de már játszani nem maradt ereje. Így hétfőn a bölcsibe sem vitt tortát, Norbi orvoshoz vitte helyette. Torokgyulladás, egyelőre semmi különös, viszont még mindig nem kapta meg az utolsó ismétlő oltását. Remélem, egy hónap múlva végre azon is túl leszünk. 

A többi kép itt

Karatésok a házban és a kertben

Most hogy Robin is járhat karatéra, néha rájuk jön, és gyakorolnak egy kicsit. Jobban mondva csapkodnak vagy rugdosnak, én meg remélem, nem találják el egymást. Emili ilyenkor beáll melléjük, és ő is próbál rúgni, ütni. Áprilisban, az egyik meleg hétvégén Maxim tartott egy kis bemutatót nekünk, és Emili rögtön csatlakozott. Amikor Robint visszük karatéra, akkor Robinnal akar maradni, amikor Maximot visszük, akkor Maxim után akar bemenni a terembe és mondja, hogy Emili och karate (Emili is karaté). 

Robin a karneváli szünet után kezdhetett járni - 6 éves kortól mehetnek a gyerekek-, kétszer ment, és mondta, hogy szeretné folytatni. Két barátja is jár, de nem ide Mamerbe, hanem Capellenbe, de az egy magánklub és franciául tartják. 

Maxim pedig a februári szünet után az eggyel nagyobb csoportba mehetett, két másik társával együtt. Ide egyébként 9 évesen mehetnek, intenzívebb is, de az edző javasolta, hogy ha Maximnak van kedve, akkor mehet a nagyobbakhoz, mert nagyon ügyes. 

Készítettem egy albumot is ahogy karatéznak, máricusi és április fényképekből.