A második babaúszás olyan jól ment a csoportnak, hogy az oktató úgy döntött, a harmadik órán merülünk. Persze ha a szülő és baba is készen állnak. Így történt:
Megfogtam Maximot úgy, hogy velem szemben volt, kis rúgózással háromig számoltam, aztán az arcára fújtam egy kis levegőt és hopp, lementünk egy pillanatra a víz alá. Ahogy pedig feljöttünk, ott állt mögöttünk az oktató és tapsolt, meg persze azonnal magamhoz öleltem a kis kapálózót, aki nagy levegővételekkel értékelte a helyzetet. Szerencsére nem sírt, de erősen meglepődött, azt láttam rajta. Az oktató szerint kicsit túlzásba vittem, mert mélyebbre mentünk és 1 másodperc helyett kb 2 másodpercig voltunk a víz alatt, de hát mindent hangsúlyozott csak azt nem hogy elég ha épp ellepi a víz a baba fejét. Én meg ahogy lebuktunk a víz alá, gyors kinyitottam a szemem, azt hiszem, ezt nem kellett volna.
A záró gyakorlaton azonban már vigyorgott is Maxim. Meglátjuk, mit csinál jövő hétfőn a kis búvár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése