Így akartam kezdeni másfél hete a bejegyzést, de aztán elmaradt. Most csak azért is így kezdem.
Szóval lassan két hete szombaton gyönyörű napsütéses idő volt, Maxim elemében érezte magát, de már kezdte unni az otthoni dolgokat, így következett a délutáni séta. Ha még aktív, akkor nem sokáig bírja fekve a babakocsiban, ezért tettünk egy próbát: a kendőben vittük el sétálni. Nem győzte fordítgatni a fejét, annyira lekötötte a sok látnivaló, nagyon élvezte.
Késő délután néhány magyarral és Milánékkal egy pizzériában találkoztunk. (Milán 3 hónappal idősebb Maximmal, együtt járunk úszni, és Orsival majdnem minden héten találkozunk és a közeli parkban sétálunk a babákkal, akik hol jobban, hol rosszabbul bírják az anyukák csacsogását.)
Egész jól elvolt Maxim a hangos zene és a sok ember ellenére, a végére azért nagyon elfáradt, el kellett vinnem egy kör sétára, hogy aludjon egy kicsit.
A vasárnapunk már nem volt ennyire zökkenőmentes, nagyon nyűgös volt a foga miatt, ami kedd reggelre ki is bújt, úgyhogy 5 hónaposan már két foga is kint van.
A babaúszás első tanfolyama hétfőn fejeződik be, ez nyílt óra, lehet majd kamerázni, fényképezni. Eddig jól ment neki, egyre ügyesebb, most már leköti a figyelmét ha "labdázni" kell: Maximot hason tarton a vízen, ő pedig a kezével lökdösi a labdát és közbe körözünk a medencében, illetve focizunk, ülve fogjuk a babákat és a lábukkal rugdossuk a labdát egymásnak. Persze továbbra is a nézelődés a number one elfoglaltsága az uszodában is, és közben olyan édesen kalimpál.
Múlt pénteken pedig babatornán voltunk, egy próbaórán vettünk részt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól viseli a babákat, az énekelgetést és a néhány egyszerű gyakorlatot. Húsvét után beiratkozunk, ha lesz még hely.
Olyan ügyesen fordult hasról hátra, hason nem is maradt meg szinte, egyből fordult vissza. Most viszont nem akar fordulni, csak össze-vissza kapálózik, néha maga alá húzza a lábát. Hátról fordult már hasra, de egyenlőre nem gyakorolja ezt a mozgást, viszont annyira tekereg, ficánkol. A kedvence most a lábfogás, főleg meztelenül, akkor fél órát simán eltölt azzal, hogy felemeli a lábát, oldalra dől,
Vagy éppen eszi a lábujjait.
És mi történt a babamasszázzsal? Kinőttük, vagyis az eredeti formán változtatnunk kellett. Már csak hetente egyszer-kétszer kerítek rá sort, így valamennyire még az újdonság erejével bír, illetve rengeteget kell hozzá beszélni, játszani vele, hason pedig valamelyik játékával foglalja el magát. De még így sem mindig bírja, az elején egyfolytában megfogja a kezem, össze-vissza tekereg, emeli a lábát, aztán egyszer csak megunja. Így rövidebb is lett, de én még mindig élvezem.
Amit viszont nem un meg, ha kézben van és mindent megfoghat, megtapogathat és persze a szájába vehet. Most a sláger a bejárati ajtó, a kilincsen kívül a tapogatja fehér fát, a vastag üveget és persze a biztonsági láncot, amit a kilinccsel együtt szívesen meg is "kóstol". Mindeközben nagyokat vigyorogva meg-megnézi magát a tükörben. Ezt persze mi hamarabb megunjuk, mert tartani kell a drágát, és hát egyre nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése