Szerdán voltunk a kötelező orvosi vizsgálaton, mindent rendben talált a doktornő, Robin pedig példásan viselkedett. Mire oda értünk, felébredt, aztán elszunyókált a kezemben, majd persze fel kellett ébreszteni a rendelőben, ahol tágra nyílt szemekkel figyelte, mi zajlik körülötte. Idézem az orvost: "Robin elégedett, igen éber baba. Mintha ötcsillagos étterembe járna." 4,6 kg-ot mutatott a mérleg, 55,5 cm, fejecskéje 36 cm, még mindig pici, minden sapkája nagy rá (rengetek sapija van, mint ahogy zoknija is túl sok). A pocakfájásra ugyanazokat adta, mint a védőnő, ez most egész elmúlt neki, így biztos vagyok benne, hogy a fő ludas a túl sok tej, de most sokkal többször, sűrűbben eszik, és tegnap alig aludt napközben, estére meg olyan nyűgös lett ettől, hogy ezért ordított. Amióta éjszaka sem jött elő a pocakfájása, azóta az orra dugul, azt tisztogatom, amitől persze felébred, és a bébiőr kék fényénél is képes elnézelődni, aztán nem tud vissza aludni, akkor megint jön a nyűglődés. Jól elvagyunk. Próbálom én bugyolálni, még speciális plédet is vettünk, de öt esetből egyszer alszik hosszabban. Volt, hogy a mózesben naponta legalább kétszer aludt hosszabbat, de ez sem jön már be mindig, sőt. Úgy tűnik, megint van egy érzékeny, érdeklődő babánk.Álmában már a kórházban is mosolygott, de most már szinte nevet ha tetszik neki valami, és gőgicsél, főleg a pelenkázón; mintha ez lenne a kedvenc helye, pedig az elején rémálom volt a pelenkacsere.
Maxim hangjára nagyon figyel, azt viszont nem szereti, ha evés közben zavarja, de Maxim sokszor oda jön hozzánk, főleg a nap végén, ha még nem tudtam vele sokat játszani. Puszit is ad neki (nekünk nagyon ritkán, kérésre, és akkor is inkább a levegőbe cuppant), és már mondja, hogy "ha majd Lobin nagy lesz, akkor együtt fürdünk, és akkor együtt fogunk fűrészelni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése