Állatkerti útmutató

Hosszas egyeztetések egymással na és az időjárással meghozta gyümölcsét: egy szép, kicsit felhős, kicsit hűvös szombati napon a három család együtt kiruccant Amnéville-be, a közeli álletkertbe.
Maxim, Milán és Lilla hol együtt, hol külön nézték az állatokat. Maxim addig nem nyugodott, amíg meg nem találtuk a krokodilokat, így a papagáj-show után megkerestük kedvenc állatát. (Azt ne kérdezzétek meg, miért ez a kedvence, ő mondta, és még azt is hozzá tette, hogy lehet, Robinnak és apának is a krokodil a kedvence.)

 

A krokodilok, gyíkok és egyéb szörnyű állatok után ebédeltünk. A végén még a három nagy sültkrumplizott játék közben, amihez Robin is csatlakozott.
Az állatkert nagy, de egy nap alatt gyerekekkel is bejárható, nagyon jól szervezett, a legtöbb állat úgy van körbe kerítve, hogy körül járhatjuk a helyüket. Néhány különlegesebb állat tényleg lélegzetelállító: fehér tigris, gorillák, fehér oroszlánok.

 

Etettünk kecskéket, na ez Robinnak nagyon tetszett, ő amíg látott kukoricát, addig adogatta az állatkáknak.

Az elején kivettük a babakocsiból, és utána nem igen akart vissza ülni. Sokat sétált, őt nem érdekelték a papagájok, addig rohangáltam vele egyik állattól a másikig. Neki sokszor egy-egy lépcső volt a legnagyobb élvezet. Nagyon elfáradt, egy idő után vinni kellett egyfolytában és mivel reggel korán kelt - és bár egy 20 percet aludt az autóban -, délutánra teljesen kész volt, de egyszerűen nem akart/tudott elaludni. Mi már nem vártuk meg a fél 6-kor kezdődő fóka-produkciót, amiről Andiék azt mondták, szuper volt. Nem baj, majd legközelebb, jövőre talán ezzel kezdünk.

Ugyan csak 50 percre van tőlünk, de iszonyat drága a belépő, és jobb úgy mennünk, hogy Robin is kibírja a napot, mert hiába aludt el rögtön a kocsiban és egy másfél órát biztos szundított, utána egész este sírt. Majd csak fürdés után tért magához egy kicsit.

 

Maxim is elfáradt rendesen, ő volt a "vezetőnk". Vettünk egy képes könyvet, útmutatót az állatkertről, amiben sokszor nézegettük a térképet. Egy idő után kérte a könyvet, és mintha abból olvasna és tájokozódna, úgy "vezetett" minket. Otthon pedig megkereste az állatkertes képeskönyvét, amit igazából Robin kapott Dédipapától, és azt kellett olvasnunk néhány napig, másnap állatkertet is csináltunk, a sok-sok játékállatokból.