barbara blog: Húsvét előtt Békéscsabán

A húsvéti oviszünet első felét Békéscsabán töltöttük. Én már nem akartam éjszaka vezetni, úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk, milyen ha kényelmesen felkelünk és valamikor ebéd előtt elindulunk, megállunk ebédelni, aztán úgyis alszanak a gyerekek, majd nemsokára este, a sötétben pedig megint aludhatnak. Bár picit így hosszabb az út, de mindenki jól bírta, és nekünk lényegesen könnyebb, hogy csak egy kis részét kell éjszaka vezetni, és aztán tudunk mi is ágyban aludni. A délutáni alvásból odafele fél óra, visszafele egy óra lett, szóval ezzel nem szabad legközelebb számolnunk, és a dvd lejátszó óriási segítségnek bizonyult, mesetúladagolás elkerülhetetlen. De hiába ébredtek fel a gyerekek, mikor megérkeztünk, gond nélkül aludtak el és aludtak reggelig. Visszafele ugyan nem jól kezdődött a dolog, mert alig hogy elindultunk, Maxim hányt, és olyan gyorsan történt minden, hogy sajnos őt teljesen át kellett öltöztetni, 10 fokban az út szélén nem egy kellemes dolog, de szerencsére az üléshuzatvédő felfogta a másik részt. Másnap - már itthon - aztán kimostuk a nyári huzatokat, az üléshuzatot, a lehányt ruhákat majd egy adag ruhát is, ezzel el is ment a vasárnap jelentős része, de most tiszta ülésekben utaznak a gyerekek. És szerencsére csak felkavarta valami a gyomrát (szerintünk az előző napról megmaradt kubu itala, anyáék szerint az, hogy Maxim dobáltatta magát indulás előtt), mert utána nem volt semmi baja, óvatosan eszegetett is. Ennyit az útról.

Két nap volt igazán jó időnk, nem várt meg minket a szép tavaszi idő, gondolom, ez sem na meg a kevés alvás és sok élmény sem tett jót Maximnak, náthás lett és éjszakánként köhögött, de mire vissza értünk, egész rendbe jött a szokásos szirupjával. Voltunk több játszótéren, Maxim ott is és otthon is állandóan pókembereset játszott, most ez az új őrület nála. A gyerekekkel voltunk fodrásznál, Robin nagyon ügyes volt élete első igazi fodrászolásánál, tényleg jól viselte, és azóta kevesebbet piszkálja a haját - előtte szinte mindig azt tekergette, kajás kézzel is. Igazi kisfiús arca lett. Dédipapa is elautózott hozzánk, ő is hozott sok mindent. Unokatesóm, Gabi Jázminnal is eljött, Maximmal nagyon hamar megtalálták a közös hangot: a gyurmázás után az udvaron szaladgáltak, bicajoztak.

A szűk egy hét nagyon hamar eltelt, és sajna nem úsztuk meg kisebb baleset nélkül. Robin már nagyon gyorsan és bátran kismotorozik, és a sokadik esése rosszul sült el, pedig sisak is volt rajta, de ez nem segített, mert az álára esett az egyenetlen járdán. Én ott sem voltam, mikor haza értem ebédelni, mondta Norbi, hogy Robint be kéne vinni a sürgősségire. A rossz tapasztalatok miatt nem is akartam, de végül Edinával elmentünk, és közben Attila, Norbi haverja is szólt, hogy nyugadtan vigyük be Robint, mert már Csabán is ragasztanak, ha nem kell, nem varrnak sebet. Szerencsére nem kellett várni, mire felvették az adatokat, már szólítottak is. Tudom, ne legyek elégedetlen, fő hogy ellátták Robint, és úgy tűnik jól, de a bánásmód nem tetszett. Miután kétszer is megkérdezte az orvos, hogy megkapott-e Robin minden oltást, hipp-hopp beragasztották a sebet, rátették a kötést és már mehettünk is azzal a mondattal, hogy 10 napig semmilyen nedvesség, folyadék ne érje az egy centis sebet, 10 nap múlva leszedhetem a ragasztócsíkokat. Egyrészt arra koncentráltam, hogy lefoglaljam Robint, hogy a doki meg az ápolónő szépen el tudják látni a sebet, másrészt olyan gyorsan megcsinálták, hogy mire rápillantottam Robin állára, már a kötést is rátették. Kérdeztem, mégis hogyan óvjam a sebet, csak azt mondták, hogy cseréljem a kötést naponta, viszlát. Na ezen akadtam ki, mert hogy a gyerek beszél, berreg, folyik a nyála, iszik, eszik, lehetetlen kivédeni a nedvességet. Sok mindent próbáltunk, de így is naponta többször kellett neki cserélni a kötést, a bölcsiben is cserélték, és bár érte nedvesség, úgy tűnik szépen összeforrt neki a seb. Viszont hiába lélegzős ragasztót használtunk, teljesen kikezdte Robin bőrét. Két napja már nem teszünk rá semmit, azóta eltűntek a kiütések is. Egy héttel a baleset után Robin bent a házban megint állra esett és csak később láttuk meg, hogy kivérzett neki, de szerencsére csak egy pici ponton.

Ezt leszámítva tényleg jól telt a szünetünk.