Október utolsó hete őszi szünet az oviban. Nagyiék jöttek ki erre az időre, így mindkét gyerkőc otthon töltötte a hetet. Nagyon örültek a nagyszülőknek, ilyenkor mindig felpörögnek, még többet szaladgálnak, még hangosabbak. Robin délután mindig Popival aludt, gyanítom, Popi hamarabb elaludt, mint Robin. Kicsit féltem, hogy Robin elkapja Popitól a náthát, de szerencsére nem lett semmi baja.
Én különösen örültem, hogy Robin otthon marad egy hetet, mert november 4-ére kaptunk időpontot a műtétjére: orrmandula-kivét, garatmandula kisebbítése és tubus behelyezése mindkét fülbe. Szóval egy hetet otthon volt, majd még két hetet a műtéttel együtt. Én egész októberben azon izgultam, hogy ne legyen beteg Robin a műtét előtt, mert akkor el kell halasztani, de a műtét előtti kontroll annyiból állt, hogy az altató-orvos meghallgatta, az asszisztens pedig röviden tájékoztatott a műtét menetéről, illetve megkérdezte, milyen papírokra, igazolásokra van szükségem - teljesen feleslegesen, mert a műtét utáni kontrollon az orvosnak fogalma sem volt az igazolásokról, én meg egy félnapi várakozás után kiakadtam, de végül a doki kedves volt, és ő aztán tényleg nem tehetett róla, hogy a kórház nem tájékoztatta. Ugyanis a fül-orr-gégészet a város másik végén van, ott van egy kórházi szárny, de a gyerekkórház a városban van, és az orvosok műtétkor a gyerekkórházban vannak végig, egyébként pedig a rendelőjükben, vagyis át kell jönniük a városon egy vizitért. (Na, kábé ilyen káoszos a kórház. Tudtatok követni?) Ez sok mindent megmagyaráz. Tény, hogy a szülő bent maradhat a kórházban, ott is aludhat, rendelhet magának kaját, ez azért óriási dolog.
Szóval, ahogy Robin a nyári nátháján túl volt, a szörcsögés, orrdugulása megmaradt, de hiába tisztítottam az orrát, semmi nem jött belőle. Persze horkolt is rendesen, de ami még inkább zavart minket, az, hogy nem vett az orrán levegőt; volt hogy csak a száján lélegzett, néha nem tudtuk eldönteni, hogy miért nyögdécsel. Az itteni fül-orr-gégész, aki már kétszer látta, szeptemberben újból megvizsgálta, műszerrel megnézette a fülét is, és műtétet javasolt. Azt mondta, hogy nem létszükséglet, mert a megnagyobbodott mandulát általában kinövik a gyerekek, a sok folyadék a fülében, életkori sajátosság, vagyis magától is megoldódhat, és hát úgymond túlburjánzott az orrmandulája, amit kivenne egyúttal. A horkolás szerinte a megnagyobbodott garatmandulától van. Gondoljuk át, nem kell azonnal dönteni, várhatunk is, hogy milyen lesz a tél, és akár később is eldönthetjük, hogy megműtsék-e Robint. Norbival viszont úgy gondoltuk, ne várjunk, mert meddig és mire, az nem normális, ahogy Robin lélegzik, emiatt biztos, hogy éjszaka sem tud mindig aludni. November 4-re kaptunk időpontot (minden hónap első keddjén műt az orvos) a gyerekkórházba, és mivel Robin kicsi mind súlyban mint korban - 12,5 kg -, 1 éjszakát bent töltöttünk a kórházban. Maga a műtét, a másnapi kontroll, majd az egy hét utáni kontroll is rendben volt, viszont maga a szervezés, tájékoztatás katasztrófa. Értem én, hogy nincs elég ember, de akkor is, berendelni egy két és félévest reggel 7-re, és délig váratni, úgy, hogy egy másik apukával szó szerint ki kellett húzni az infót az ápolókból délelőtt, hogy mégis meddig kell várnunk étlen-szomjan, ez azért nevetséges volt. Mivel teljes altatásban végezték a műtétet, ezért előtte nem lehetett enni-inni, és bár szerencsére még vizet sem követelt, én ugyan ittam, de délig nem ettem, és nagyon rosszul viselem az éhséget, én addigra teljesen kész voltam; náthás is lettem. Szerencsére a játszószobában gyorsan eltelt az idő, és egyszer csak jöttek értünk. Robin kapott egy nyugtatót, majd az ágyán elgurítottuk a kórház műtéti részlegére, egy hosszó folyosó köti össze a gyerekkórházat és a kórházt, aztán várnunk kellett az ébredezőben, ahova műtét után viszik vissza. Mire az altató szobába indultunk, ő már szinte aludt is a fáradtságtól, és oda én már nem mehettem. Kaptam egy telefont, amin hívnak, ha az ébredező szobába tolták. Kb. 3/4 12-kor vitték altatni és egy óra múlva már hívtak is, hogy kész a műtét, minden rendben van. Nem nagyon tért magához, csak aludt, majd egy óra múlva a nővérrel egy alátétet tettünk a feje alá, hogy arra folyjon a vér az orrából, mire felébredt, mocorgott, aztán megint aludt. Az ápoló egy jó fél óra múlva jött, hogy szerinte vissza mehetünk a kórházi szobánkba, mindjárt jönnek értünk. Ebből másfél óra lett, mert nem tudtak értünk jönni. Aztán Robin magához tért, és mivel ő nem ehetett, nekem megint tolodótt az ebédem. Folyamatosan kapta a fájdalomcsillapítót, így végül 5-kor ihatott, majd este egy újabb adag fájdalomcsillapítóval fel is ébresztették, és akkor már éhes volt. Vaníliás turmixot ivott, meg kb 2 dl kakaót, na ezt mire lefeküdtünk aludni, ki is hányta, szó szerint úszott a padló. Úgy-ahogy feltakarították, aztán többet szerencsére nem hányt, és reggel már megmaradt benne minden, de nem engedtem, hogy sokat egyen egyszerre. Borzasztóan aludt éjszaka, ennek ellenére reggel már a játszószobába akart menni. Ahogy fent írtam, valamikor délben nagy nehezen a főnővér elárulta, hogy talán kora délután átjön egy orvos a fül-orr-gégészetről. Végül fél 5-kor jött értünk Norbi, mert neki viszont addigra meg kellett várnia Maximot, hogy haza érjen az iskolabusszal.
Robinnak még 4 napig váltva kellett adni a kétféle fájdalomcsillapítót, viszont a paracetamolt nem volt hajlandó bevenni a 4. naptól, pedig akkor már kétféle íz közül is választhatott. A nurofent csak egyszer nem akarta bevenni, valszínű nagyon fájt a torka akkor. Kúpot is kapott a végén, csak hogy jobban legyen, és legalább egy kicsit jobban aludjon éjszaka. A műtétet követő 8. naptól kezdett formában lenni, előtte hullámzott, és sokszor nyűgös is volt, így bár mehetett volna hamarabb is bölcsibe, mi inkább otthon tartottuk. Az egyhetes kontrollon mindent rendben talált a doki, december közepén kell majd vissza mennünk. Aznap késő este pedig keresztanyukámék jöttek hozzánk egy hosszú hétvégére. Még jó, hogy Robin szépen javult, így Ágival és Viktorral csütörtökön késő délelőtt beautóztunk a fővárosba és hatalmasat sétáltunk, Robin kismotorozott mellettünk. Egy késői ebédet követően mi Robinnal haza autóztunk, majd Maximmal izgatottan vártuk a vendégeket, vagyis Maxim tűkön ült, 5 percenként kérdezgette, hogy mikor jön már Ági és Viktor, és pár perc után már meg is barátkozott velük, Viktorral pedig transzformert (sztranszformerszeket) kellett építeniük két este is. Ági egyszer látta Maximot, mikor még kicsi volt, azóta rengeteget változott :-) na és persze Robin is megnőtt, akit csak fényképről láttak eddig. Pénteken autókáztunk az európai intézmények körül, majd egy bevásárlóközpontban szétváltunk. Ági és Viktor túristáskodtak, és csak késő este értek haza, Maxim nagy bánatára, de szombaton végül nem mentünk sehova. Nem is bántam, mert hiába aludt végre jól Robin, Maxim hányt, igaz, csak egyszer, és aztán a szombati diéta után vasárnap villásreggelizett. Szóval szombaton mindenki fáradt volt, Ági is későn kelt, Viktorról nem is beszélve, majd vasárnap kirándultunk egyet Viandenbe. A gyerekeknek is tetszett a vár, aztán ettünk egy jót, és máris hétfő lett: Maximnak ovi, Robinnak három hét szünet után bölcsi, nekem megint munka, Ágiék pedig vissza utaztak Magyarországra.
Sajnos a hányós vírust, amit Maxim az oviban szedett össze, Robin is elkapta, igaz neki is csak egy éjszaka volt, de ő többször hányt, többszöri ágyneműcsere, és a reggel annyira kért kakaóját is kihányta, pedig rizstejeset adtam neki, de szinte az egészet felhörpintette. Így egy nap bölcsi, munka után megint otthon maradtunk, de csak egy napot, délutánra már jól volt, másnap már nem látszott rajta semmi. Bár csütörtökön nem akart bölcsibe menni, pénteken nem kellett noszogatni, mert kirándulni mentek az erdőbe, busszal - és ezt imádja Robin, meg volt a reggeli motivációja.
Ui. Robin műtét után megkapta az altató maszkját, két hétig azzal aludt, és még most is néha előveszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése