Tora cicánk

Tora nem félt az autóktól. Azután sem, hogy elütötték. Szép kényelmesen sétált át az úton, az autók előtt is. Ügyes vadász volt, rengeteg egeret fogott. Madarat is sikerült néha fognia néha. Szeretett vadászni, illett rá a tigris név, vad cica volt: ha nem akarta, hogy megfogjuk, akkor bizony harapott. Sajnos közel van hozzánk a főút ami mögött ott az erdő. És ez lett a veszte szegénynek. Október 11-én pénteken nem jött haza reggel. Már volt ilyen, a szokásos reggeli kapkodásban annyira nem gondolkodtunk, Norbi öntött neki reggelit. Aztán délben mikor haza mentem, még mindig nem volt otthon. Megnéztem a kajáját, érintetlenül állt a pincében. Akkor már nagyon rossz érzésem volt, de dolgoznom kellett, akkor is ha otthonról. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és 3 után kimentem a főútra és végig sétáltam az egyik oldalon, majd a túloldalán. (Mikor Burpy elveszett, az egyik szomszéd mondta, hogy ők a főút mellett találtak rá a cicájukra, gyalog kell végig menni, mondta a bácsi, és ez annyira megmaradt bennem.) Majdnem végig értem, mikor megláttam az út szélén a fűben az élettelen testét. Sírva hívtam Norbit. A fejét találta el az autó. Valahogy haza vittem, aztán Norbi este eltemette az erdőben. A gyerekek nem kérdeztek semmit, elég mozgalmas hét volt, csak másnap mondtuk meg nekik. Robin ki is ment az erdőbe Norbival. Ő többször sírdogált. Maxim mikor megtudta, másfél órán keresztül sírt, nem bírt ebédelni. Emili beteg is lett a hétvégére, és elmentünk babakocsival sétálni, hátha elalszik. Útközben találkoztunk egy macskával, aki még nyávogott is nekünk, mire ő megkérdezte, hol van Tora? Megértette, hogy nincs többet, nem vigyázott és elütötte az autó. De ő még Burpyt is úgy emlegeti, mintha hosszú időn keresztül velünk lett volna. Néhány nap alatt megemésztettük, a fiúk is feldolgozták. Majd úgy döntöttünk, hogy még egyszer próbálkozunk a macskákkal, hátha több sikerünk lesz másodjára. Találtam is egy hirdetést, két hónaposak lettek volna a cicák, de mikor szombaton oda értünk, a néni szólt, hogy ő próbált hívni, baj van. A kiscicák betegek lettek, nem tudja őket így oda adni, el kell vinni őket orvoshoz. De van két 5 hónapos cicája, amiket nem akart oda adni, de nálunk jobb helyük lenne, meg hát a gyerekek sem lennének csalódottak. Két kis cuki cica volt, persze hogy tetszett nekik, így elhoztuk őket. Elég kicsik a korukhoz képest, meglátjuk, mit mond az állatorvos, mert a néni nem vitte el őket. Kaptak féreghajtót, bolha irtót. Elég nyugodt cicák, két nap után kezdtek el játszadozni, viszont nagyon barátságosak, nem karmolnak, nem harapnak, felugranak az ölünkbe. Csak ne legyen semmi bajuk!