Maxim et la Prius

Nous avons essayé la nouvelle Prius aujourd'hui. Elle n'est pas mal, tout était automatique. C'était un peu dommage que nous n'avions que 45 minutes, nous n'avons pas pu essayer toutes ses fonctionalités. Le coffre pourrait être plus grand, mais c'est un coupé hybride(!) et pas un break. Elle a aussi plus à Maxim, il dormait bien dans la voiture. Voir les photos à la note hongroise "Teszvezetés".

Tesztvezetés

 

Ma kipróbáltuk az új Priust. Tetszett. Sajnos csak háromnegyed órára hozhattuk el,így nem tudtuk minden funkcióját kipróbálni. Érdekes volt az automata sebességváltója, hogy csak egy gombnyomás és indult, nem kellett kézifékezni emelkedős indulásnál. Kár, hogy a csomagtere nem nagyobb, de hát ez egy hibrid(!) kupé, nem kombi autó. Maximnak is tetszett, jót aludt benne.

Le passeport de Maxim

Nous sommes allés au Consulat de la Hongrie à Bruxelles car tous les deux parents doivent être présents pour la demande de passeport. Nous sommes partis vers 8 heures, Maxim a mangé un peu avant et quand nous étions déjà en Belgique il s'est endormi. Il ne dort plus le matin d'habitude. Mais il s'est bien presenté au Consulat. Quand nous sommes entrés dans le bâtiment, il a commencé à pleurer. Il a mangé, nous avons changé son couche, il avait une meilleure mine qui n'a pas duré longtemps. Mais nous ne pouvions pas y restés toute la matinée, les papiers pour l'enregistrement de sa naissance étaient déjà préparés et pour la demande de son passeport il ne fallait que deux signatures. Donc nous avons dû partir après un dexième allaitement. Dans la voiture il a regardé un peu mais enfin il s'est endormi.
Nous avons déjeuner avec lui chez Ikea. Cela était notre premier repas en dehors de la maison, mais cela était un peu compliqué avec Maxim. Nous avons partagé le travail: je s'occupais de Maxim pendant que Norbert mangeait, après c'était l'envers.
Nous recevrons le passeport dans trois mois.

Maxim útlevele

Hétfőn Brüsszelben jártunk, a Konzulátusra kellett mennünk, mert az útlevél igénylésénél mindkét szülőnek ott kellett lennie. Reggel 8-kor indultunk, Maxim előtte evett és végül ahogy átértünk Belgiumba el is aludt a kocsiban. Reggel ugyanis nem szokott már vissza aludni. A Konzulátuson azonban "bemutatkozott": ahogy beértünk az épületbe, elkezdett sírni, de úgy igazán. Megetettem, kicseréltük a pelenkát, jobb kedve lett, de nem tartott sokáig. Viszont nem maradhattunk ott egész délelőtt, az anyakönyvezéshez szükséges papírok készen is voltak már eleve, az útlevélhez pedig csak egy-egy aláírás kellett. Így egy rövidebb hami után el kellett indulnunk. Az autóban aztán nézelődött egy darabig és végül elaludt.
Ami elég nevetséges az ügyintézésben, hogy július közepe óta nincs nagykövetség Luxemburgban, és az egy dolog, hogy el kell menni Brüsszelbe, de lassan fél éve, hogy ez az új rendszer és luxemburgi bankkártyával még mindig nem lehet fizetni, a rendszerük nem fogadja el. Készpénz kizárva, marad az átutalás.
Visszafele úgy döntöttünk, megpróbálkozunk egy ebéddel, ez volt az első alkalom Maximmal. Hát nem ment valami simán, úgy elkezdett sírni az Ikeában, még az evés sem nyugtatta meg. Még jó, hogy van külön pelenkázó szobája, kényelmes fotellel. Itt aztán sikerült megnyugtatnom, addig Norbi evett, aztán cseréltünk: le-fel sétáltak amíg én ebédeltem.
Nagyjából 3 hónap mire megkapjuk Maxim útlevelét.