Hej-te!

Egy hete tervezem ezt a posztot, próbálom gyűjteni a szavakat hozzá, biztos ki fog maradni néhány dolog, de azt majd beírom egy újabba. Maxim csak úgy lesi a szánkat, amikor beszélünk, énekelünk, ha rámutat valamire, megismételteti velünk többször, és próbálja utánunk mondani a szót. Nagyon gyorsan tanul, szombat este a kerek szőnyegét "meséltem el": házak, emeletes házak, ablakokkal és utak. A ház már nagyon megy neki, bár a z hangot elnyeli a szó végén, és inkább csak háá lesz belőle. Vasárnap reggel bemutatta nekünk a szőnyegét: háá, háá (több van rajta), bak - vagy valami hasonló.
A nem szót most már fejrázással együtt és értelmének megfelelően használja.
-Maxim, kérsz vizet? - Nem.
-Maxim, kiszívjuk az orrod, jó? - Nem.
Aztán persze úgy néz rám, hogy majd' megtudnám zabálni a kis okostojást. Vagy pedig szépen válaszol és már rohan is a dolgára.
A baba nagyon jól megy, a múltkor az orvosi rendelőben a kislány babájára és egy igazi pici babára mondta, hogy baba-baba.
Szinte minden reggel, ha magához tér, apa az első szavai között van: Apa, apa - és mutat ki a szobájából, hogy menjünk keressük meg. Néha nekem is szól, de inkább ava hangzással. A fényképeken is mondja, hogy apa, ava, sőt most már rám mutat, ha én vagyok a képen, vagy magára is miközben mondja, hogy Me-me vagy möe-möe. Most egy kicsit hanyagolja a tükröt, nem illegeti annyit magát benne, de ha megkérdezem, kit lát a tükörben, magára mutat.
Kontextus nélkül nem mindig tudnánk, mit mond. Apa, hápi nagyon hasonlók, ehhez jött a fa karácsony előtt. Mert hogy annyira próbálta helyesen mondani, hogy pfa lett belőle, karácsony előtt kezdte, két héten át gyakorolta, talán kezdi jól ejteni. Pedig az f hang megy neki, a lufiból a fi megvan. A répából is a pa részt ejti, a paradicsom és paprika pedig pha-pha. Papagáj, párna, lámpa detto. Dédipapa, télapó is ez a kategória. A nap is valami hasonló, néha a holddal keveri. A hold viszont hoo, és csak úgy kerekíti a száját. Annyira tetszik neki, ha látja az égen, integet neki, és mondja: hej-te.
A tea, tej thee, de a teherautó is te vagy the.
A kuka, kukásautó, kaka mind kaka, néha kuaka. De sokszor a csiga is ga vagy ka.
Mintha a kérek-et is kezdené használni, ké és mutat arra amit enni vagy megfogni akar. Persze a kenyér is ke, a kalács viszont kha.
A hétvégén újabb szót tanultunk a másik szőnyegéről: parkoló; pa-pa, valami ilyesmit mond, aztán mikor Norbi azt mondta neki, hogy ez nem parkoló, hanem helikopter-leszálló, olyan ne-szivass-már képet vágott. Így maradtunk a parkolónál.
Vizet most már tud kérni: vv, esetleg mutat a poharára vagy az üvegére is.
Az almát is mondja, ha pucolok, kéri is, hogy aama, de aztán minden gerezdbe beleharap és visszaadja, hogy nem kéri.
Végezetül nézzük meg az állatokat. Norbiéktól származik, hogy ha megsimogatnak egy állatot, mondják, hogy hej-te... Ez roppant tetszik Maximnak, egyrészt mert könnyen kimondja, másrészt ez azt jelenti, hogy megsimogatja azt a valamit. Megsimogatja a tigrist, kutyát a poszterén, miközben mondja, hogy hej-te ti.
A cicát és kutyát azonkívül hogy utánozza őket, kezdi mondani a nevüket. Viszont továbbra is sokat ugat. A bölcsiben meg is kérdezték, hogy van-e otthon kutyánk, mert Maxim annyit utánozza. Hát a szomszédban van három, amit néha kiengednek. Tegnap délután szerencsénk volt, mert pont az egyik ott volt a kertben, Maxim majd ki ugrott a bőréből, ott beszélgettünk vele a kerítésnél. A Maxim báránya úgy béget, hogy először azt hiszi az ember, Maxim sír, de nem, csak mondja, hogy eeee-eeee. A kecske mek-mek, a gólya keleplését a kezével mutatja, ahogy mi neki, az összes madár, tyúk jelenleg pok-pok-pok. Próbálja a kakast is, de most ezt abbahagyta pár napja. A ló és a szamár sem érdekes, viszont még mindig cuppog a halakra. A malacot pedig próbálja úgy utánozni, ahogy Norbi meg a bölcsiben röfögnek. De ezt csak akkor ismerem fel, ha látom a malacot. A béka kuak-kuak, a pillangó pi.
És egy ráadás: fül. Minden állatnak és embernek meg tudja mutatni a fülét: ffü vagy valami ilyesmi. Ha kérdezem, hol van apa füle, megmutatja, hol van az én fülem, megmutatja, hol van a te füled, erre is jól válaszol.
Előfordul, hogy nem tudjuk, pontosan, mit akar mondani, az is lehet, hogy luxemburgiul próbálkozik időnként, mert a bölcsiben is "beszél", mondja utánuk a szavakat, és ért mindent. Úgy mondták: "Maxim nagyon jól beszél már".
Bár ez még messze van, szépen halad afelé.

Rendhagyó szilveszter

Maxim csak nem lábalt ki olyan hamar, a lázat köhögés és kiütések követték, 1-jén délután bementünk az ügyeletre. A tünetegyüttes alapján vírust gyanított az orvos, ami megint hörghurutot okozott. A sok változás sem segített, bár szokás szerint rengeteget mosolygott, vasárnap már sokat mászkált egyedül, de fáradt is volt, egész idő alatt rosszul aludt, a déli alvása is szakaszos volt, és sajnos az étvágya is csökkent.
A pesti utat egész jól bírta, Krisztiéknél is elvolt, csak az a fránya köhögés ébresztette fel többször. A reptéren nem bírta a várakozást, de a repülő utat végig aludta. Nem csoda, az egész család kimerült. (Norbi is összeszedett valamit, de egy jó nap alatt átment rajta.) Csak azt sajnálom, hogy nem találkoztunk a csabai barátokkal, és Melindáékkal sem, pedig erre a találkára készültem, mióta megvettük a repjegyeket.
Ennyi bevezető után, nézzük, hogy is telt a szilveszterünk.
Maximmal otthon maradtunk a szüleimnél velük és a húgommal együtt. Maximot letettem aludni 9 körül, de nem sokkal később felébredt, vissza altattam, de kis idő múlva megint felsírt. Próbáltam betenni a kiságyba, de nem akart elengedni, így fél 12 előtt Boldog új évet kívántam kedves családomnak, és Maximmal együtt lefeküdtem aludni. Nem hallottuk sem a petárdákat, sem a tüzijátékot. Viszont hajnalban kezdődött az iszonyatos köhögési rohama. Sebaj, reggel lustálkodtunk, majd késő délelőtt érkezett dédipapa - 84 éves, és autóval jött meglátogatni az egyetlen fiú dédunokáját. Hol volt ezalatt Norbi? Elment egy haverjához, hogy majd együtt elbattyognak egy kisebb buliba, végülis éjfélig náluk voltak (Gréta kislányuk bezzeg békésen aludt), aztán elmentenk a buliba. Nem sokkal később Norbi hazament, és innentől kezdve sűrűn látogatta a mellékhelyiséget. Ebédre már nálunk is volt.
Tegnap elmentünk az itteni gyerekorvoshoz, aki megállapította, hogy tiszta a tüdeje, elmúlt a bronchitis. Ma reggel mentünk is a bölcsibe.

Fehér karácsonyunk - itt is, ott is

Az idén hármasban karácsonyoztunk Capellenben. Maxim segített díszíteni a fát, érdeklődve nézte a nem törékeny díszeket, egyet-kettőt feltett a fára, és azt az egyet-kettőt le is vette, de nem kopasztotta meg a fát. Túl nagy ajándékozás sem volt, mint ahogy az igazi vacsora is elmaradt szenteste, inkább ebédre készítettem el a halat.
Minden délelőtt kimentünk, vagy havat lapátolni, vagy csak szánkózni. Ezt megismételtük délutánonként is. Karácsony után szánkóval mentünk boltba, a hideg miatt nem olvadt semmit,inkább jegesedett. Amikor már nem kellett kint lapátolni, Maxim annyira belelendült, hogy ment a lapáthoz és addig állt ott, amíg nem toltuk egy kicsit a havat.
28-án kedden útnak indultunk Békéscsabára. Elautóztunk a hahni reptérre, majd a délelőttöt a reptéren töltöttük. Nagyon felszabadult volt Maxim, egy órát pluszban kellett várakoznunk, jött-ment az emberek között, integett nekik, mosolygott rájuk, sőt, egy néni még fel is vehette az ölébe. Semmi gond nem volt az első repülése alatt, a végére nagyon elfáradt, kisebb nyűglődés után pont a leszállásra szunnyadt el. Így a repülést követő autóút alatt sokára aludt el, ez egy kicsit szenvedés volt.
Egész idő alatt melege volt, de annyira nem foglalkoztatott a dolog, mert én sem fáztam. Viszont szerda reggel (sőt hajnalban is már) hőemelkedése volt, és aztán be is lázasodott. Hullámzó a kedve, néha jön-megy, néha meg nem akar semmit, csak Norbi vagy az én ölemben ülni. Még tegnap estére is felment a láza, remélem, kifele lábal belőle, ma délelőtt a Norbi szüleivel hagytuk egy rövid időre, de nagyon vidám maradt. Anyósoméknál nagy sláger a kutyák, cicák, tyúkok, kakasok; délelőtt mindig kimegyünk egy kicsit, mert ilyenkor nem lázas. Ellenkezik a felöltözésnél, de aztán persze nem akar bejönni, azért kezd el bömbölni, hogy ő még szánkózni akar, meg az állatsereget megnézni.
Ma pakolunk át az én szüleimhez, majd hétfőn indulunk Pestre, és kedd délelőtt repülünk vissza. Ha nem lesz hózivatar, mert ez a tél eddig a havazásról szól.
(Képek is lesznek, de egy részük az otthoni gépen van, a másik része meg 2-3 fényképezőben :))

Kellemes ünnepeket!