Egy furcsa telefonhívás ma délben

Délben a bölcsőde igazgatónője hívott fel telefonon, és arra kért, hogy a bölcsis képeken, amiken nem csak Maxim van, vegyem le az oldalamról, mert ha más valaki(k) is vannak a képeken, akkor azokat csakis az illető személy hozzájárulásával lehet közzé tenni. Na meg a mai világban mindenféle ember netezik.
Végülis jogos. De hogyan talált rá a blogomra? Ezt sajnos nem kérdeztem meg tőle, és furcsálljuk is a dolgot. Bár ha beírjuk a bölcsi luxi nevét, a google másodiknak kidobja a tavalyi posztomat.
Mindegy, levettem a slide showt. Ez így a legbiztosabb, ebbe nem köthetnek bele.
Norbi szerint a luxemburgiak paranojásak, legalábbis az egyik kollegája is erősíti ezt. Nem tudom, otthon van-e szabályozás, de itt középületben fényképet készíteni kizárólag engedéllyel lehet. Vajon mit csinálnak a sok japán turistával?

Heti bölcsis beszámoló

A múlt héten Maxim nagyon ügyes volt a bölcsiben. Minden reggel szépen bementünk a szobába, és aztán ment egyedül játszani. Péntek reggel picit másként történt, de óriási lépést tett szerintem.
E héttől kezd ugyanis az új gondozó néni, de pénteken már ismerkedett a csoporttal. Talán egyszer látta Maxim, a másik két néni el volt foglalva, persze Maxim nem akart odamenni Manuelához, aztán egy kicsit beszélgettünk, miközben Maximot még felvettem, Manuela hozott egy játéktraktort, mondott pár szót, és végül átvette Maximot, aki nem sírt és mentek játszani.
Van egy negyedik gondozó néni, aki a nagycsoportot és Maximét váltogatja, ahol épp jobban van rá szükség. Ez csoportváltásnál lesz kedvező, mert akkor legalább egy gondozót jól fog ismerni Maxim.
A legidősebb kisfiú, David, akivel sokat voltak együtt, már átment a nagycsoportba. Kérdeztem, hogy mi lesz Maximmal, egyenlőre marad, nincs hely lent, meg egyébként is az egy "kemény" csoport, Maxim túl félénk, jól érzi magát a mostani csoportjában, még ráér a váltás. Ezzel egyet értek. De nem csökken a létszám, egy újabb kislánnyal - immár ketten vannak - gyarapodik a csoport. Bár ez a baba is pólyás még.
Rossannával, az egyik "régi" gondozóval szoktak tornázni, és a múlt héten megint gyakorolhattak, annyit topog Maxim otthon, sőt, már forog is, még a kádban is bemutatózott. A pipiskedve járást is egy-két hete gyakorololja.
A hétvége sem vette el a kedvét a bölcsitől, nagy mosollyal sietett átöltözés után a szobába játszani.

Fajátszótér Bambeschben

Az utolsó pillanatig hezitáltunk, hol találkozzunk Orsiékkal és Andiékkal; záport
igértek délutánra, és úgy is nézett ki a sötét felhőkből ítélve. Végül mégis a szabadtéri programnál maradtunk, és egy közeli erdő fajátszóterén találkoztunk. Maxim ilyenkor persze nem akar felkelni a délutáni alvásból, mire odaértünk, csepergett. Szerencsére, mert az idő sokakat elijesztett, így kevesen voltunk az általában tömött téren. Nyűgös Maximunk az elején nem akart semmit csinálni és senkivel sem beszélni, aztán minden érdekelte, kisház, nagyház, a fajátékok, a repedések rajtuk, a homok, de Milánnal és Lillával nem igen foglalkozott. Soha nem oda akart menni, ahol a többiek voltak, számára mindig más volt az érdekes.
A játszótér másig végébe kellett mennünk, amíg a többiek csúszdáztak, fociztak. A kisebb forgón kipróbálta az összes faállatot. Aztán a többiekkel együtt forogtak.

A homokozóban meggyőződhettem róla, hogy Maxim is kezd irigy lenni, Milán a vödrével játszott, Maxim, fogta és elvette tőle. Ezután Milán egy formát vett a kezébe, Maxim ezt is el akarta venni. Az odáig rendben van, hogy az ő játékai, de itt közbe szóltam, hogy ha a vödröt elvette, akkor a másikkal engedje Milánt játszani. Nem ujjongott a dologért. A homokozást így is ő unta meg a leghamarabb.

 

Andi mondta is, hogy Maxim a kis megfigyelő. Tényleg olyan részleteket észre vesz, amit mi/más nem. (Sokszor otthon is azt hisszük nem figyel, úgysem veszi észre, kicsivel később ennek az ellenkezőjét bizonyítja be. Ha ott van a szobában, jobb nem csinálni olyat, amit nem akarunk, hogy meglásson, utánozzon, mert neki aztán hátul is van szeme - de oldalt biztosan.)
A traktor és utasai. Amikor megérkeztünk, Milán vezette a traktort. Később Maxim is akart kormányozni.

Milán és Lilla csak-csak tudomást vesz egymásról, de még nekik is várni kell egy kicsit, hogy igazán együtt játszanak a gyerekek. Viszont jók az ilyen összejövetelek, pláne hogy a fiúk elhúztak sörözni :) Mi meg pletykálkodtunk, és bébiszitterkedtünk. :)

Maxim mondja 2.

Maxim éppen kakil, egyszer csak fogja magát, kirohan a nappaliból. Csörgés, zörgés, Norbival épp azt találgatjuk, vajon hova ment, mikor megjelenik a bilivel a kezében, és ráül ruhástól. Első alkalom, hogy csak úgy magától elővette, és pont akkor...
Megdicsérjük, majd hogy elmondhassa apának is, hogy mi van a bilijén (egy nagy kacsa és két kicsi, pont mint a gumikacsái), kérdezem tőle:
-Maxim, mi van a biliden?
Maxim ránéz az apjára: ozom.
És elrohant a fürdőszobába a kacsákért.
Mi meg csak néztünk, hogy most tényleg azt válaszolta, hogy "hozom"?