Kis családunk első igazi nyaralása

Krétan töltöttünk egy hetet hármasban, na meg persze rengeteg francia, belga, olasz és orosz nyaralókkal. Közvetlenül repültünk Luxemburgból Heraklionba, onnan egy félórás busztranszferrel érkeztünk Anissarasba, vagyis inkább a hotelünkbe. All-inclusive ellátást kértünk, hogy semmi mással ne kelljen foglalkoznunk a pihenésen kívül. A hét második felére pedig olyan meleg is lett, hogy a félnapos kirándulás gondolatát is elvetettük. Helyette motoroztunk. De haladjunk szép sorjában.
Maga a repülés nem probléma Maximnak, nem sír, nincs rosszul, de nem bír egy helyben maradni. Szerencsére az első sorban ültünk, itt nagyobb a hely a lábnak, Maxim is tudott mozogni. Odafele a délutáni alvás idején repültünk, de a háromórás út végén dőlt ki, és mire leszálltunk, fel is ébredt. Visszafele ugyan megizzadtunk, hogy lefoglaljuk valamennyire és ne piszkálja folyton a mellettünk ülő mogorva bácsit.
Földszinti szobánk volt, a terasz a tengerre nézett, de közel voltunk az uszodához, így délután élvezhettük a különböző programokat, zenét, én sokszor lementem a partra, amíg Maxim aludt. Minden reggel felkelés után reggeli, majd ki a partra, jórészt az ernyő alatt homokoztak a fiúk, aztán 1 körül ebéd, majd délutáni szieszta 4-ig. Mondanom sem kell, Maxim az esetek nagy részében nem akart aludni, pedig igencsak elfáradt. Aztán meg alig bírtuk felkelteni. Uzsonna és újból kimentünk a partra a vacsoráig. Az első este csak belázasodott Maxim, és másnap is, de szinte ekkor töltötte a legtöbb időt a tengerben. Különben sosem akart bele menni, néha sikerült becsalni, kicsit pancsoltunk vele, de vagy a hullámoktól ijedt meg, vagy hidegnek találta. Az is lehet, hogy a tenger nagysága, végtelensége bizonytalanította el.
Amiatt nem kellett aggódnom, hogyan szedjük ki a vízből, meg nehogy felfázzon.
A hotel gyerekmedencéjét nem használtuk, a nagyot sem. Inkább a tengerben úsztunk Norbival felváltva.
Ami nem tetszett, hogy úgy szelektáltunk a hotelek közül, hogy homokos parton legyünk, ez meg is volt, de a víz előtti néhány méter kavicsos illetve nagykavicsos volt, szúrt is kicsit, maga a közvetlen vízpart apróhomokos, aztán megint nagykavicsos, beljebb volt homok, de azért nem így képzeltük el.
A víz kellemes volt, főleg ahogy az idő melegedett. Volt olyan délután, hogy nagy hullámok árasztották el a partot, na akkor másnap gyorsan kellett úsznom, hogy ne fázzak a vízben. Két nap kölcsönöztünk vízibiciklit, kaptunk mellényt is, Maxim nem is akarta levenni, pedig mozogni sem bírt benne, de másodjára is ő akarta a pedálozást a vízen.
Azt hiszem két number one dolog volt az egész nyaralás alatt Maximnak, na meg persze a repülők közelről és messziről egyaránt. Az egyik a kvad, a másik két óriás lyuk a parton a homokban ásva, amit az utolsó előtti nap fedeztünk fel. Innentől kezdve csak a partra akart menni Maxim, és a két nyuszilyuk - mi hívtuk így - között mászkált, hempergett, csúszkált bennük. Norbi ásott neki minden nap lyukat, meg alagutat, építettünk várat is, de a két nyuszilyuk utolérhetetlen volt.
Egyik délután Norbi elment kvadozni, majd ahogy Maxim felkelt, kimentünk a motorhoz. Azt mondta, felül rá és gurulhatunk, közénk vettük és a part mellett lassan haladtunk. Egy kilátóhoz robogtunk el, sajnos nem vittünk fényképezőt, pedig gyönyörű volt a látvány a szikláról. Persze annyira tetszett Maximnak a kvad, hogy egy órán keresztül hajtogatta: mo, mo (motor) és ara, ara, ARA (arra és közben mutatta is a sétányt). Mondhattam én neki, hogy apának vissza kellett vinnie a motort, meg hogy majd legközelebb, akkor nyugodott meg, amikor felfedeztem az egyik nagy nyuszilyukat. Igen, néha a figyelemelterelés beválik.

(Innen folytatom, képekkel együtt. Videók a jobb oldali linken érhetők el.)

Köhög és itthon vagyunk

Maxim náthája romlott, annyira, hogy a hétfő éjszakát szinte végig köhögte. Reggel jól volt, reggelizett, nem tudtam eldönteni, vigyem bölcsibe vagy maradjunk otthon. Végül elvittem orvoshoz, jól tettem, mert két óra múlva már elég rosszul volt, fáradt is volt, kezdett lázasodni. A doktornő bizakodott, hogy hamar rendbe jön, de sajnos megint van egy kis hörghurutja, és 38 fokos láza.
Sokat aludt délután, ma éjszaka már alig köhögött (flixotide és ventolin hatása, csak azt remélem, hogy hosszú távon nem lesz semmilyen negatív következmény.)
Egy betegség soha nem tud jókor jönni, de ez most nagyon nem hiányzott.

Maxim mondja

Éjszakára világításra használjuk a bébiőrt Maxim szobájában, este lefekvéskor csak a kapcsoló gombja világít, majd ha elaludt, akkor bekapcsolom a kék fényt. Lefekvés előtt a szőnyegen játszunk, Maxim odamegy a bébiőrhöz, mondogatja, hogy bébi, és elkezdi kapcsolgatni a kék fényt, aztán addig-addig piszkálja, hogy lekapcsolja a főgombot, így a kék fényt sem tudja bekapcsolni. Egy darabig próbálkozik, de nem sikerül felhúznia a gombot, nincs kék fény sem, fogja, lerakja a bébiőrt, mintha semmi nem történt volna. Ekkor megszólalok: "Maxim, mi történt a bébiőrrel?". Ránéz a készülékre, majd vissza rám: bébi, aszi (a bébiőr alszik),és mászik hozzám vigyorogva.

Hétfőn délután, ahogy hazaérek, Maxim és Norbi a garázs előtt szerelnek, pakolásznak. Beszélgetünk, majd azt látjuk, Maxim megfog egy bevásárlótáskát és elindul a bejárón. Norbi kérdezi: "Maxim, hova mész?". Maxim ránk néz, integetve mondja aidi (viszlát luxiul). Erre Norbi hangsúlyosan: "SZIA!".
Maxim válasza: szi, integet és megy tovább.

 

Bibi

Öltés helyett ragasztás

Szerdán háromnegyed négykor csörög a mobilom, látom a bölcsi megint, gondoltam, a fenébe, Maxim belázasodott, mivel engem teljesen kiütött valami náthaféle. Tévedtem, ennél komolyabb történt. Elesett és beütötte a fejét. Azt javasolták, hogy vigyük be a kórházba, mert valószínű, varrni kell. Hívtam Norbit, hogy el tud-e menni Maximért, visszafordult a munkahelyéről, engem meg elvitt egy kolleganőm a kórházhoz, így a fiúk előtt értem oda. Bent történt a játszószobában, egyszerűen megbotlott Maxim, és a lekerített résznél lévő fajátékra eshetett. Mikor Norbi odaért, akkor írták a jegyzőkönyvet, de mivel nem nagyon történt baleset, nem is tudták, hogy mit hova, hogyan. A kórházban egy nővér letisztította a sebet, akkor láttuk, hogy azért jó 2 cm és van egy pici lyuk is a végén. (Egyből Harry Potter jutott eszembe.)
A váróban nagyon jól érezte magát Maxim, de amikor be kellett menni a vizsgálóba, annak nagyon nem örült. Megmérték (10 kiló), majd a gyerekorvos megvizsgálta a sebet, a szemeit, pulzusát, szívét, rátettek egy érzéstelenítő oldatot a sebre, amit ugyan leragasztottak, de kérték, hogy az ujjammal nyomjam is egy kicsit. Ezt nem sokáig viselte Maxim, gondolom fájt is azért. A legnagyobb probléma az volt, hogy fekve kellett maradnia, nehogy a szemébe folyjon az oldat. Eltelt egy óra, sehol senki, sírást nevetés váltotta. Norbinak annyit mondott egy nővér, hogy addig kell várnunk, amíg nem jön az orvos. Mint kiderült, a sebész, aki több mint másfél óra múlva meg is érkezett. Aztán úgy döntöttek, hogy nem túl mély a seb, benne vagyunk az időben is, össze fogják ragasztani. Három kis sebtapaszcsíkot tettem keresztbe a sebre, ami Maxim jobb szemöldökétől húzódik felfele, és oda csurgatták a ragasztót. 5 napig nem érheti szappan, sampon a ragasztást, ami 2 perc alatt megkötött. Illetve 9 napig kerüljük az uszodát, merülést. Nem kell semmit csinálni a ragasztással, magától felszívódnak. Azért kíváncsi lennék, nálunk használják-e már ezt a módszert.
Biztos, ami biztos alapon tegnap otthon maradt Norbival, ma már ment bölcsibe, ahol egyre jobban érzi magát.