Hosszú hétvége Nagyiékkal

Múlt szombat este érkeztek a szüleim néhány napra. Maxim rekord idő alatt feloldódott, beszélgetett, játszott velük. Most láttuk, hogy mennyit fejlődött egy hónap alatt, a Norbi családjának látogatása óta. Rögtön megtalálta a közös hangot a nagyszülőkkel, sokszor, ha nem figyeltek rá, szólt, hogy Popi/Nagyi, nézd! Minden játékába bevonta őket, állandóan beszélt hozzájuk, beszélgetett velük. Teljesen fel volt dobva, pörgött, jött-ment. Most kezdi igazából érteni, hogy mi a család.
Ha sétálni mentünk, vette elő a cipőiket, és mondta, hogy ez Nagyié, ez Popié. Voltunk játszótéren, hétfőn barkácsboltban, kukatelepen - nélkülem, mert én hétfőn dolgoztam.
Tőlünk pár percre két pici erdő is van, a közelebbiben sétáltunk kedden. Maxim először nagyon óvatos volt, csak az úton ment, aztán persze lementünk az avarba, és egyre bátrabban mozgott. Levelet gyűjtöttünk, persze amit mi szedtünk, az nem volt jó, gombát kerestünk, de persze nem szabad hozzá nyúni gombához. Ahogy a játszótérről sem akar haza menni, úgy az erdőből sem. Még keresnünk kellett gombát, még egyszer le kellett menni az avarba, na még utojára szaladgálunk, aztán csak sikerült visszalindulnunk.

A bölcsivel is kirándultak múlt pénteken egy közeli erdőben, busz vitte a gyerekeket; sajnos az állandó járat megszűnt, és a bölcsinek nincs kerete a bérlésre, igy az idén már csak egyszer mennek, pedig nagyon élvezték a gyerekek a szokatlan közeget, az ingoványos talajt. (Óvatosan érdeklődtem, nem lehetne-e megkérdezni a többi szülőt, hogy egy-két alkalomra összedobjuk a buszra a pénzt. Majd meglátjuk. Innen jött az ötlet, hogy egy-két óras levegőzésre itt van nekünk két erdő is sétatávolságra.)
Maxim kedvenc mozgásformája a szaladgálás. Szaladgál a játszótéren - de csak a már ismert helyeken, és ha nincs más család -, a házban, az udvaron, az erdőben. Esténként nem maradt ki a szaladgálok pocakban műsor, egyszer még a téli csizmáját is felvette, meztelenül. (Ezt egy jó hete vettem, jobban örül neki mint egy játéknak, bent a házban sokszor fel akarja venni, van hogy csizmában eszik, és mondja, hogy bizony, csizmában akarok enni. Az elején még a dobozába is vissza kellett tennünk. Azóta egyébként a télnek nyoma sincs persze, így egyenlőre tényleg csak bent használja.)
A négynapos szünet után megint nem akar bölcsibe menni reggel, de legalább nyugodtabban eszik.
Ha látogatóink vannak, sokkal izgágább, nincs ideje, türelme rendesen enni. Aztán egy-két nap után megint visszatér a régi szokásához, mikor szépen, lassan, akár egy órán keresztül is elücsörög és eszeget az asztalnál.
Tegnap reggel a sok mondanivalójában pedig ott volt: Popi elment haza.

Az első őszi betegségünk

Múlt hétfőn kicsit náthásnak tűnt Maxim, a bölcsiben nem látszott rajta semmi, aztán estére belázasodott (40 fok). Szerencsére a második lázcsillapító már hatott, de egész éjszaka nézte Norbi a lázát, és egész éjszaka köhögött Maxim. Másnap elmentünk az orvoshoz, szerencsére a tüdeje tiszta volt, de szárazan köhögött. Irritált, piros volt a torka és a füle, a doktornő félt, hogy fülgyulladás lesz belőle, így kérte, hogy Maxim maradjon otthon. Napközben köhécselt, kevesebbet evett, de egész jó kedélyű volt, legalábbis a hétfő esti bágyadtsághoz képest. De minden éjszakát végig köhögött, nem akart egyedül aludni, így én sem aludtam. Kedden nem is mentem dolgozni, aztán szerdától délelőtt Norbival maradt itthon, én meg délután voltam vele. Hiába kapott Flixotide-ot este, nem szakadt fel a köhögése, és pénteken újból belázasodott, így kapott egy erősebb gyógyszert (nem antibiotikum, hanem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő), és innentől kezdve szépen javult. A héten megy bölcsibe, igaz, az első két reggel nagyon nehezen ment, mondta is, hogy nem szeretném böcsibe menni, pedig előtte betegen is bölcsibe akart menni.
Engem teljesen kimerített az éjszakázás, ráadásul a munkahelyem is elég stresszes, hogy a héten itthon maradtam. Eddig nem sikerült pihennem (konyhaszekrényt vettünk Norbival, elmentem úszni, tegnap átmentem Németországba vásárolni), de mától muszáj egy kicsit lazítanom. Az indok a bal oldalon látható, már azt is tudjuk, hogy kisfiunk lesz megint.

Őszköszöntő bográcsos kerti parti

Lassan két hete, szombaton bográcsban főztünk palócgulyást. Elhívtuk Lilláékat, Milánékat (és még két másik családot, akik nem tudtak eljönni), hogy utólag megünnepeljük Maxim második szülinapját. A nagyon hideg reggel ellenére gyönyörű kora őszi időnk lett, végig kint maradtunk. Főzögettem, beszélgettünk, a gyerekek pedig játszottak. Mivel jól éreztük magunkat, kaja pedig estig kitartott, végül 5 óra körül búcsúztunk el egymástól, addigra a gyerekek már nagyon kimerültek. Persze egyik sem akart aludni, pedig hol az egyik, hol a másik feküdt le a pokrócra egy-egy percre, de aztán mindig volt valami érdekes dolog, játék.

Csúszda, ugráló, kismotor - nem unatkoztak a gyerekek. És még ajándékokat is kapott Maxim. Egy Verdás duplót, és egy dínókalapálós játékot. Ő majmoknak véli a figurákat, egy hétig hallgattuk a zörgésüket, Maxim imádta bekapcsolni, a kalapáccsal azóta is szívesen kalapál.

 

Norbi melegszendvicse nagyon ízlett Milánnak és Maximnak, az asztalhoz ugyan nem ültek oda, annál jobban esett a potyázás.

A torta gyertyafújással

Születésnaposok

Kicsit lemaradva ugyan, de röviden beszámolok a két héttel ezelőtti eseményekről.
Mint írtam az előző bejegyzésben, Maxim a szülinapját otthon töltötte Mamával, Tatával, Edinával, Lalival és persze Norbival. Én csak este találkoztam az ünnepelttel, mert elmentek babaúszásra délután, én pedig ruhabörzére. Így kicsit későn és fáradtan ünnepeltünk a vacsora után. Maxim egy falatot sem evett a tortájából, még jó, hogy időhiány miatt egy sülttúrótortát rendeltem egy biocukrászatból (kicsit önző módon magamra gondolva), de a gyertyafújást annál jobban élvezte. Nagyon sokszor meg kellett ismételnünk a fújást, ügyesen fújdogálta őket, volt, hogy sikerült is mindkettőt egyszerre elfújnia. Három rövid videót fel is tettünk. Sógorom, Lali is szeptember 30-i, bár az ő szülinapja most kicsit háttérbe szorult. Másnap, szombaton elmentünk az állatkertbe, Maxim össze-vissza szaladgált, egy fél órát töltöttünk a papagájoknál, ebből 25 percet egy farönk és egy pad fel-le mászásával :-). Maga az állatkert nem nagy, viszont rengeteg kiegészítő, szórakoztató része van, jövőre venni szeretnénk egy bérletet. Tavasszal nyit újra.
Este ünnepeltük Norbi szülinapját, hiába készített Mama egy szép tortát, Maxim nem értékelte, ebből sem evett. Vasárnap délután indultak haza, azóta többször emlegeti őket. Pl. Edina messze van, dogozik. Tata kint szigetelt. Ez tata papucsa (nálunk hagyta). Mama is dogozik.