Állomáskert

Ez egy olyan hely, ahol jönnek-mennek a vonatok, ahol bocik vagy éppen barik legelésznek. Sokszor megy ide Maxim, néha krumplit szedünk, és van, hogy csak szaladgálunk az állomáskertben.
Hogyan találta ki, hol vagy kitől hallotta, gőzünk sincs, de óriási képzelőereje van, nincs szüksége sok játékra ahhoz, hogy játsszunk, játsszunk, játsszunk... Oké, van, hogy dolgozni megy: Aja, én dógozni megyek munkahelyre, te bőcsibe mész. 
Tegnap este a sötétben mesélés után elkezdte sorolni a gondozónők neveit, kik voltak aznap, többnyire mindig ugyanazt a három nénit ismétli, majd mikor kérdeztem, hogy ez vagy az a gyerek volt-e, az egyik válasza az volt: Dávid nem volt, Dávid elment dogozni. Mondom neki, hogy az is lehet, hogy beteg, erre ő: igen, Dávid elment doktornénihez. Előtte este pedig ahogy sorolta a neveket, kérdeztem tőle, hogy szereti-e az illetőt, és aztán hozzá tette, hogy aját is szeretem, aja aranyosz.
Ui. A múlt heti náthából csúnya köhögés lett vasárnapra, így aztán megint újabb bogyóval próbálkoztunk, és muszáj volt inhalálni is, de úgy tűnik, az egyszeri Ventolin és az esténkénti Flixotide használ, mert most szépen szakad fel neki, és hétfő óta az éjszakai köhögése is megszűnt. Sajnos a nyirkos idő visszatért, reméljük csak az, és nem a betegség.

Kényszerszünetem

A jó egy hét íráskimaradás oka, hogy influenzás lettem, és egynapos szünettel egy hétig ágynak dőltem. Kezdődött ugye Maximmal karácsony után, de ő szerencsére egy lázas este-éjszaka után csak levert maradt még egy napig, semmi más tünet. Az étvágya is visszatért utána. Ekkor jöttem én, izomfájdalom, láz, szilveszter előtti csütörtökön délután. Péntek reggel szünidőhöz képest korán keltünk, elvittek orvoshoz a fiúk. Maxim jól vette a korai ébresztőt, két perc után már mondogatta is, hogy aja beteg, elvisszük aját dottornénihez. Valószínű influenza, mivel más tünetem nem volt. Kaptam homeós bogyókat, és a szokásos lázcsillapító láz esetén, de mértékkel. Szombatra jobban is lettem, de így is elmaradt a tervezett főzés-sütés. Mivel későn keltünk, Maxim nem aludt délután, azt hittük, este hamar kidől, de 11 fele aludt csak el, addigra viszont teljesen kimerült. Még szerencse, mert akkora tűzijátékot rendeztek a környező házak lakói a kertvárosban, mint Csabán az augusztus 20-i. Mi kimentünk az elején nézni, aztán attól félve, hogy Maxim felriad, bent maradtam nála  a nagy puffoktatások végéig. Egyszer mozdult meg, de simán durmolt a nagy robajban.
Reggelre iszonyatos fejfájással keltem, de gondoltam, hogy a betegség, fáradtság velejárója. Hát igen, de ez nem a vége volt, hanem egy újabbnak a kezdete. Délutánra belázasodtam, migrénem lett, feküdni sem bírtam. Irány a szülészet, mert a háziorvosom szólt, hogy nem lesz elérhető a hétvégén, bármi van, menjek be a kórházba. Ott ctg-re tettek, és aztán várnom kellett, mert időközben egy nő szült (én is szenvedtem a fájdalomtól, aztán meg attól, hogy őt hallom, viszont nagyon hamar megszületett a babája), és újabb vajúdók érkeztek. Norbi addig kint várt Maximmal, szerencsére ez nem az általános ügyelet volt, itt szerintem csak én voltam beteg. Közben felhívták a nőgyógyászomat is, és a szülésznővel abban egyeztek meg, hogy nagyobb adagban szedjen a lázcsillapítót, hogy a lázam lemenjen - akkor 38,2 volt, mire haza értünk már 39 fölött járt. Nagyon kedvesek voltak a szülészeten, többször elnézést kértek, hogy várnom kellett, ami nem az ő hibájuk, itt tényleg páciensként kezeltek. Hétfő délután be kellett mennem a nőgyógyászhoz; ő is megerősítette, hogy a babával minden rendben, viszont nagyon figyelnem kell a lázra, és már akkor vegyek be lázcsillapítót, ha 37 fok fölé megy. Ha pedig másodlagos tünetem lesz (nehéz légzés, köhögés), akkor menjek vissza azonnal, mert akkor muszáj lesz vérvétel és annak függvényében további kezelés. Azt mondta az orvos, hogy nem nagy a baba, viszont nagyon szépen nő, mert két hét alatt a fejátmérője 7,7 cm-ről 8,4 cm-re nőtt, ez igen kiemelkedő fejlődés. Nyugodjak meg, ő jól van, én meg feküdjek. Erre nem kellett biztatnia, csütörtökig annyit bírtam csinálni, hogy elvittem Maximot reggel a bölcsibe. Csütörtök délelőtt óta nincs lázam, két napig szédültem, de most már egész jól vagyok, a gyengeséget és fáradtságot leszámítva.
Maxim az elején jól bírta, hogy olyan nyeszlett vagyok, az elején úgy játszottunk, hogy én feküdtem a kanapén (szuper a dönthetős kanapénk, a pénteket nem bírtam voltam ki az ágyunkban), ő meg hozta a játékait, kalapált, fúrt körülöttem. Az első este nem tetszett neki, hogy apával kell elaludnia, de nem volt más választása, másnap már könnyen elfogadta, aztán olyannyira belejött, hogy tegnap kérte először, hogy velem aludjon el, előtte apával aludt - azért, mert Norbi viccesen olvas neki a könyvekből. Mikor vissza estem, akkor vasárnap, hétfőn nyűgösebb is volt. De szerencsére a bölcsikezdéssel nem volt semmi gond, teljesen feldobódva jön haza, énekelget, néha mond egy-két luxemburgi mondatot, és evés előtt ő kíván jó étvágyat (luxiul persze) és tapsolunk is hozzá, mint a bölcsiben. Egyszóval ő most formában van. Azóta már többször vitt orvoshoz, kórházba - jó kezekben vagyok mellette. :-)
Sajnos a takarítás és számos más projektem elmaradt, most apránként kell pótolnom őket. Nagy mázli, hogy novemberben megvettük a robotporszívót, mert karácsony óta ő takarít. Uszodába sem jutottunk el, mire én elmentem volna, addigra ugye lebetegedtem. Most még várnom kell, hogy rendbe jövök-e teljesen, mielőtt úszni mennék. Szóval nem haladtam semmivel, és Maxim is szinte csak Norbival játszott. Ennél csak jobb lehet az idei évünk.

Angorázok

Vagyis Maxim zongorázik. Így jegyezte meg, mikor megtanulta a szót. Ki tudja mondani helyesen, de direkt az ő változatát használja. Egy bútorbolt előterében láttunk egy zongoristát, élőben játszott, és én amíg sorban álltam, addig a fiúk hallgatták a zongorát.  Egész este erről beszélt. A táblagépünkön van egy zongoraprogram, ezt szokta nyomogatni. De egyik nap kitalálta, hogy a fúrója a zongora, a fűrészt pedig elővette Norbinak, hogy ő azon zongorázzon: apa te is ongorázz, ülj ide fotelbe. Én székre ülök.

Szinte minden tárgyat képes átnevezni, vagyis valami másnak kinevezni, és úgy játszani vele.

Már néhány dalból, mondókából szokott idézni, bölcsisekből is. Pár napja jöttem rá, hogy amit már sokszor mondogatott (ápi  bődéj), az a Happy birthday, és mikor elkezdtem neki énekelni, ő tette hozzá, hogy tú jú.

A Gyerekdalokon kívül eddig hiába hallgattunk, néztünk mást, nem igazán érdekelte. Mi sokszor énekeltünk neki, de inkább néhány dalt kedvelt. Most kezd jobban figyelni a mondókákra is. Illetve hallgatjuk Gryllus Biciklilemezét, az nagyon tetszett neki, de pár napja úgy nagyjából ötször Halász Judit cédéjét kell hallgatnunk, mert azt egyedül is el tudja indítani a lejátszóban, és ez nagy élmény. Van már olyan dal, amiből idéz, mikor felcsendülnek a kezdő akkordok.

Miközben írtam a bejegyzést, ide szaladt, hogy ott egy bogár, megijedtem tőle. Majd mondtam, hogy mutassa meg az apjának. Majd folytatta, ott bogár, ott kukucskált bogár.

Most ennyi jutott eszembe Maximról és a zenéről. Egyúttal nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak; sok örömöt, jó egészséget és kitartást az új esztendőben.

Szitakötő egy téli reggelen

Ma reggeli közben mondom Maximnak, hogy nézzen ki, fehér, deres a fű. Amikor felöltözve mentünk a garázshoz, hallottam, azt motyogja, hogy eres fű, majd hozzá teszi, hogy ez nem deres (mondtam neki, hogy igen, deres a fű, olyan hideg lett reggelre), hanem havas, esett hó. Majd oda megy, leguggol és megfogja: ez szitakötő, aja, ez itt szitakötő. Lele, fogdd meg!  Alig akart beszállni az autóba.

Este el is tudtuk mesélni Apának, hogy mit látott Maxim reggel. :-)