El vagyunk havazva

Inkább átvitt értelemben mint szó szerint, bár kétszer itt is esett egy-két centi hó. A mínuszok itt is megjelentek, és mikor állt volna le a kazánunk, ha nem a leghidegebb éjszaka, múlt kedden, amikor is reggel 7-kor -15,5 fokot mutatott a kint álló autó hőmérője. Maxim szerencsére semmit nem vett észre  hidegből, és a lázának is jót tett, mert a hétvégi köhécselésből hörghurutja lett, hiába adtam neki bogyókat, és maradt otthon Norbival hétfőn, délutánra lázas is lett, és a légzése sem tetszett. Az orvoshoz negyed hétre mentünk, a váró este 6-kor tele volt, így a mínusz 10 fokban sétáltunk egy kicsit. Sajnos a tüdeje sípolt, de ahogy megkapta este a kétféle belélegzőt, már szakadt is fel neki. És a köhögést leszámítva formában volt, mert sem kedden, sem szerdán nem aludt délután, és az étvágya is megmaradt. Szerdán velem maradt itthon, teljesen lefárasztott, én egy fél órára "lepihentem". Kb. 5 perc után jött is Maxim: Aja ébresztő, jó reggelt. Fel kell húzni redőnyt. És ezt még párszor megismételte, majd mindig jött hogy ezt nem bírja kinyitni, azt nem éri el, keljek fel most már. Igaz, a fél óra alatt egy-két percre azért be tudtam hunyni a szemem.

Én január óta félmunkaidőben dolgoztam, de nem sok mindent csináltam meg abból, amit szerettem volna. Igaz, úszni minden héten elmentem, két hétig a boltokat jártam a nagy téli leárazások miatt, sokszor pedig olyan fáradt voltam, mire hazaértem, hogy nem volt kedvem semmit csinálni. Péntek volt az utolsó munkanapom, ez a hét már be van táblázva, így remélem, jövő héten lesz időm pihenni is, és befejezni is az elmaradt dolgaimat. 

Maxim csütörtöktől ment bölcsibe, bár még mindig szakad fel neki, de nagyon jól van. Ma is este 10-kor aludt el; reggel meg majd ébresztgethetem. 

Maxim lampionja

Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Itt Luxemburgban ez a nap a gyerekeké, lampionokkal (régen gyertyával), énekelve járják a házakat délután, este, bonbonért cserébe. Már jó előre szóltak a bölcsiben, hogy szerezzünk be egy lampionbotot erre a napra, ami elsőre mint egy játékhorgászbot, csak horog helyett lámpa van a végén, mert menni fognak a gyerekek énekelni a lampionokkal. A lampiont ők készítették a bölcsiben, a zacskó édesség délután külön várakozott Maxim fakkjában. Maxim azt mondta, hogy ő nem énekelt, a többiek igen, meg hogy sütit kaptak a cicába. A bölcsődében csak annyit mondtak, hogy minden rendben volt, nem félősködött.

 

A cicáról este lekerült a zacskó, biztos ráhúzták, hogy ne potyogtassák szét az édességeket a gyerekek (vagy hogy az se fázzon ebben az igazi téli hideg időben).

Ma reggeli kis balesetünk

A héten igazán könnyen mentek a reggelek, pláne múlt héthez képest, amikor is nem akart felkelni, felöltözni, reggelizni Maxim. Ma reggel ő maga mondta - és viszonylag hamar -, hogy fel akar öltözni. Szóval reggeli után bőven volt időnk játszani: a fürdőszobában szeleteltük a pizzát, amit már tegnap este is szeleteltünk, pizzaszeletelővel, jelen esetben a körömreszelőm töltötte be ezt a funkciót, két napja egy vonalzó. Egyszer csak mondja Maxim: pisilni szeretnék vécébe. Oké, akkor nadrág, pelenka le, és upsz, túl gyors voltam, pedig mintha hallottam volna, hogy Maxim erőlködött egyet, a pelenkában nem csak pisi volt. Hát ezért is akart pisilni. Kicsit összekentük a lábát, a térdzokniját, aztán mikor vizsgáltam, hogy a nadrágja tiszta-e, már rémülten mondta: a nadrágom tiszta, az nem lett kakász. Az tiszta, azt kell felvenni. Persze ezzel úgy elment az idő, hogy késésben voltunk, de azért még pisilt a vécébe. Végre felöltöztünk, megyünk ki, Maxim indul az utcára, hogy a szürke autónkba száll be, csak hogy ma cseréltünk Norbival, és én mentem a Priusszal. Ez annyira kibillentette Maximot, nem tudta hova tenni, hogy ha apa nincs (mert gyakran elvisz minket ha otthon van, es akkor a fehér autóval megyünk), akkor most miért nem a szürkével megyünk: de a szürkével megyünk, nem a nagy autóval. Nem szállok be fehér autóba. De beszállt; ilyenkor ugyan megpróbálom elmagyarázni, hogy miért van most így, és szerintem meg is hallja, de ez csak egy lapáttal a tűzre, ilyenkor jobb témát váltani, és már nevetünk is. Az ilyen reggeleken azért nehéz nyugodtnak maradni, mert sietnem kell a vonathoz, nem lehet tudni, mennyi idő kell a parkoláshoz stb.
Találtam parkolót és a vonatot is elértem.

Bugyingó

Eddig is tudtam, hogy a gyerekekkel kevés dolog történik úgy, ahogy azt mi, felnőttek várjuk, gondoljuk, és mégis sokszor később, utólag jövök csak rá, hogy ez már megint nem úgy volt, ahogy én azt előtte gondoltam. Így van ez a szobatisztasággal is. Ez a bejegyzésem nekünk fontos, hogy majd emlékezzünk, Maximnál, hogy is volt.
Azt hittem az ősszel, hogy majd hipp-hopp lecseréljük a pelenkát, miután nagyon sok estén Maxim szorgalmasan járt a bilire illetve a vécére. Persze mi abba a kategóriába tartozunk, akiknél ez egy több hónapos folyamat.
Amikor rájött Maximra a pocakban szaladgálás esténként, és sikerült vele megbeszélni, hogy ilyenkor csak a bilibe vagy a vécébe pisiljen, ment is szorgalmasan. Láttuk rajta, hogy tetszik neki a dolog, többször is pisilt egy este. Az újdonság hatása lehetett, hogy ha elmentünk otthonról és én valahol elmentem vécére, akkor neki is kellett és talán egy esetet kivéve mindig pisilt is. Még az orvosnál is volt, hogy szólt, neki pisilnie kell, és mentünk a kisvécére. A bölcsiben ebéd után van a "vécé-program", ott ügyesen ráül a toalettre, ahogy itthon mondja. Viszont a nagy lendület elfogyott, és hogy a sok betegeskedés, vagy tényleg igaza van a csoportvezetőnek, aki a kistestvérre fogja a dolgot, nem tudjuk, de egy időben rá sem akart ülni a bilire. A vécére pedig ha rá is ült, nem pisilt bele. A szaladgálás is abba maradt, és hát sokszor a kádba pisilt. Aztán mikor Norbi délutános volt november végén, és Maxim nem akart egyedül fürödni csak velem, akkor megint előkerült a bili, ugyanis mikor láttam, hogy pisilni kezd a kádban, kértem, hogy üljünk rá a bilire, mert különben nem fürdök vele. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem szeretnék beteg lenni, meg azt sem, hogy ő beteg legyen, tiszta vízben kell fürödnünk. És így fürdéskor megint előkerült a bili. De nem akartuk idegesíteni a dologgal, úgyhogy nem kérdezgettük tőle folyton, hogy most pisil-e a bilibe vagy sem. Pláne, hogy tudtuk, a kakálás csak a pelenkában történik, véletlenül kakilt még ősszel egyszer-egyszer a bilibe, vécébe, de akárhányszor kérdeztük, hogy ráül-e, mikor elkezdett kakilni, nem volt a válasz. (Ekkor már sejtettük, hogy nem fogjuk elhagyni a pelenkát egy-két hét alatt, ha pont a kakilással van probléma.)
Decemberben néha magától szólt, hogy kell pisilnie, pl. egy pelenkacsere után, vagy alvás előtt (időhúzásképpen valószínű). Egyébként nem volt hajlandó bilire ülni. Pedig eljátszotta, hogy pisil a toalettbe: egy párnát annak nevezett ki, és oda szaladgált, és mondta, hogy most pisilek toalettbe. De amikor kérdeztük, hogy tényleg kell pisilnie, és nem akar-e a bilibe/vécébe, akkor kijelentette, hogy csak toalettbe, és a bili/vécé az nem toalett - gyanítjuk, nem a kisvécé, ami a bölcsiben van.
Egyik sétánk alkalmával pedig többször megállt az utcán és mondta, hogy most kakál.
Aztán úgy gondoltuk, hogy a téli szünetben megint előhozakodunk a dologgal, és minden reggel megkérdezzük, hogy bugyit vagy pelenkát szeretne venni. A bugyingó szót viccesnek találta, de karácsonykor határozottan elzárkózott előle. Egy délután adtuk rá, de mindig csak utólag szólt, hogy pisilt.  Aztán ugye belázasodott, de mikor jobban lett, reggel bugyit kért. Viszont megint csak utólag jött, hogy töröljük meg, mert vizes, vagy hogy éppen bekakilt, pedig csak bepisilt. Aztán, hogy elege lett a dologból, vagy hogy ágynak dőltem, és ez éppen elég volt neki, nem tudjuk, de nem kért többet bugyit.
A héten fürdés közben szólt, hogy ha pisilnie kellett, illetve fürdés után még játszani szokott a fürdőszobában. Egyszer csak lebiggyesztett szájjal mutatja, hogy rápisilt a párnára amin játszott, és már ült is rá a bilire. Két csepp ment a párnára, de úgy tűnt, bántja a dolog.
Egyszóval lassan haladunk, de erőltetni hülyeség, és ahogy Ranschburg írta, a szobatisztaság és a értelmi fejlettség között nincs összefüggés. Erre a dologra meg kell érni.