Maxim füvet nyír

A fűrészelés mellett a fűnyírás Maxim kedvence. Még jó, hogy van háromféle fűnyírónk, ebből kettővel - elektromossal és mechanikussal - együtt vágják Norbival a füvet. Volt, hogy kétnaponta füvet nyírtak, Maxim annyira be volt indulva. Persze a játékfűnyírójával is sokat vágja a füvet, a traktorjával is, mert látta a bölcsiben és a parkban, hogy ilyen fűnyíró is van. Na meg persze a "leghatékonyabb" módszere, amikor egyesével ollóval nyírja a füvet. Egyik délelőtt a kapunál szálanként vágtuk le, kb tíz szálat elvitt a zöldkukába, engem utasított, hogy a kerítésnél várjam, közben legalább háromszor visszaszólt, hogy "minnyá jövök aja", és ezt játszottuk legalább egy órán át.

De ez még semmi, mert ő bent is tud füvet nyírni, nemcsak kint a kertben és a bölcsiben, vagy éppen Milánéknál (- elmegyünk vendégségbe, és ő ott is rábukkan egy fűnyíróra, és mit csinál? füvet nyír). A szőnyegen is remekül lehet füvet nyírni, traktorral vagy épp amit kinevez fűnyírónak, és közben szakszerűen megállapítja, hogy szép lett a fű, vagy hogy jó sűrű, most nem kell vágni, várni kell vele.
És hogy fokozzam, Wii Mariokartjával játszanak néha Norbival, és kiválasztotta a Babymariot egy traktorral.  A bocis pályán is tud ám füvet nyírni így!
Nyiszálni is szeret, a fűszálakon kívül leveleket vagdos az ollójával. Egyik nap mondom neki, hogy jó kopasz lett az ág, másnap már mondta, hogy ő most megfodrászolja a bokrot.

Harapós kisfiú a bölcsiben

Pár hete írtam, hogy egy kisfiú megharapta Maximot a bölcsiben, másokat is, de a helyzet eldurvult, mert múlt csütörtökön, pénteken és hétfőn is megharapta Maxim kezét. Továbbra is csak annyit tudunk, hogy másokat is megharap, de hogy pontosan miért harapdálja Maximot, azt nem. Maxim azt mondja, hogy nem veszekednek, ő nem akar elvenni tőle semmit. Norbi már többször mondta neki, hogy ha Gabriel megharapja, adjon neki egy taslit, de Maxim azt mondja, hogy Gabriel kicsi és nem bántja. Kedden bement az igazgatónőhöz, pont ott volt a csoportvezető is. Annyit mondtak, hogy mióta elkezdett dolgozni a kisfiú anyja, azóta lett harapós. Beszélnek majd a szüleivel újból. Tegnap és ma nem volt bölcsiben a gyerek, remélem, abba hagyja a harapdálást hamarosan, és remélem, jobban figyelnek a gondozónők is.
Azért is nyugtalanít minket a dolog, mert nem tudjuk, Maxim, hogyan éli ezt meg.

Vasárnapi érzékenykedések

Júli első vasárnapján Milán szülinapi partiján voltunk. Régen jártunk már náluk, Maximnak kellett egy kis idő, hogy feltalálja magát, de aztán jött-ment, játszott, füvet nyírt (erről majd írok egy külön megjegyzést). Minden rendben volt, amíg meg nem érkezett a 4. család az egyéves kisfiukkal. Nem voltam benne biztos, hogy emiatt borult ki, de később az apjának megmondta. Mikor kijöttek a teraszra, Maxim egyszercsak ráborult egy fotelra és sírt, sírt és sírt. Sokára és nagy nehezen Norbi hátra csalta a halastóhoz, Maxim utána ott volt legalább egy óráig, hiába hagytam ott, ő inkább ott ült, tépkedte a füvet, dobálta a halaknak. Aztán csak oda jött hozzánk, bár nyűgös volt, Lillával többször összekaptak. A tanulság számunkra, hogy nem hangsúlyoztuk neki, hogy lesz még egy család, akivel már találkoztunk, csak ritkán. Most vasárnap Lilla bulijára megyünk, ahol szintén lesz egy "új" család, majd sokat mondogatjuk neki előtte.
Múlt vasárnap hozzánk jött el egy magyar család, apuka Norbi, anyuka Andi, a kisebbik fiuk, Ákos két héttel fiatalabb Maximnál, a nagyfiuk pedig 5 és fél éves. Mint kiderült, a fiúk nem akartak jönni, Zsombornak nem volt játszótársa, de aztán elfociztak a kertben. Maxim egy óráig a garázsban maradt, majd mikor kiment mindenki, a nappaliból kukucskált és kérte, hogy maradjak vele. Én azért egy idő után kimentem a vendégekhez. Jó két óra után egymás mellett játszottak a nappaliban, majd Maxim kiment füvet nyírni, Zsombor is ki akart menni focizni, de Maxim rákiabált: "Te ne gyele ki". De aztán persze csak kiment, elfocizgatott, míg Maxim tologatta a fűnyíróját. A végén együtt kísértük ki őket, és azt mondta, hogy elmegyünk majd hozzájuk. Haladás, mert ebéd után azt hajtogatta, hogy "én nem akalom, hogy jöjjenek hozzánk", akikkel még nem is találkozott.
Új személy, új közeg, és máris érzékeny lesz Maxim, eltűnik a magabiztossága.

Robin 4 hónapos

Hihetetlen, hogy már négy hónapja négyen lettünk. Robin nagyon szépen fejlődik, sokat eszik - átlag két-három óránként és éjszaka is -, nem alszik sokat és azt sem túl jól. Úgy egy hónapja alig van éjszaka, hogy hosszabbat, vagyis 4-5 órát aludna egyben, sokszor felébred, nyöszörög, van olyan is, hogy ezt két órán át csinálja. Néha az emésztése a ludas, mert kora reggel vagy reggel telerakja a pelust, néha a fogra gyanakszunk, de így muszáj délután nekem is lepihennem, aludnom, mert nem bírnám az éjszakázást. Ebből adódóan egy listányi dolog gyűlt össze, talán az év végéig sikerül is befejeznem őket. Múlt héten itt volt a húgom, nagyon jó dolgom volt, rengeteget segített, babázott, cipelte Robint, mert ha elunja magát, ezt nagyon élvezi, alvás előtt pedig segít ellazulnia (ha nem húzom túl sokáig).

Napközben egyszer alszik hosszabbat, 2-3 órát, néha ugyan felébred fél óra után, de eszik és visszaalszik, ilyenkor gondolom sok a két óra fennlét után még ugyanennyi alvás, de ha tele hassal teszem le, nem büfizi ki magát. Persze előfordul, hogy éhes, és akkor mégiscsak alvás előtt eszik, de ettől vagy jobban alszik vagy nem. Szóval a hosszabb alvás mellett még 2-3-szor alszik 30 percet, így nappal a 13-14 órás fennlétre 4-5 óra alvás jut, vagyis neki sem nagy az alvásigénye.
Most már kacarászik, továbbra is rengeteget mosolyog, nagyon érdeklődik minden iránt, mit iszok, hogyan eszünk stb. Már régóta oldalra fordul, múlt hétvégén kétszer hasra fordult, de még ügyesednie kell. Egyszer véletlenül nagy lendülettel hasról hátra is fordult, de azt nem számítom még. Amiben nagyon sokat fejlődött, az a kezének irányítása. Nem csak nyúl a dolgokért, hanem meg is fogja őket, és egyre tovább tartja is meg őket. Nagyon oda kell figyelnünk, mi van körülötte, különösen Maximra, mert ő nagy lelkesen adogat neki dolgokat: lenyiszált levelet, műanyagforgácsot. Ez utóbbin ment tegnap a vita, végül elfogadta, hogy akkor forgácsot nem ad Robinnak, keres mást, egy műanyag dobozban kiegyeztünk, erre meglát egy szivacszerű szűrődarabot, ami szintén méreten aluli, kezdhettük a leckét előlről.
Robinnak sokszor ömlik a nyála, és nem csak akkor ha kézben van, amikor fekszik, akkor is. Van, hogy szó szerint eszi a kezét vagy a mienket, már erősen tud szorítani a szájával.
Babakocsival most próbálok megint sétálgatni vele, nincs benne el sokáig. Kendőben elnézelődik és általában elbóbiskol benne, de csak rövidet alszik így, gondolom felébresztik a zajok. A rendszeres sétánk azért is maradt el, mert amíg el van magában, addig próbálom utolérni magam, utána pedig vele kell foglalkoznom, de mint említettem, unja magát a babakocsiban. Ha kicsit nagyobb lesz, hátha jobban leköti majd a nézelődés a babakocsiból. Persze sokat van levegőn, a kertes háznak köszönhetően. Nagyon jó program neki, ha nézi Maximot, Maxim sokat beszél hozzá, hintáztatja a hordozóban, még mindig rengeteget puszilgatja. Viszont előszeretettel ijesztgeti is, direkt úgy beszél vagy kiabál, hogy Robin megijedjen, néha sír is szegénykém.
Már sokkal jobban bírja az autót, két hete Lilláékhoz jövet-menet sem volt vele gond.
Orsiéknál múlt vasárnap Milán szülinapi partiján is elnézelődött, a pléden eljátszogatott, kétszer aludt is. Így már azért mobilisabbak lettünk.
Robin fekete haja már egész világos, lehet, ő is szőke lesz mint a bátyja.