Júli első vasárnapján Milán szülinapi partiján voltunk. Régen jártunk már náluk, Maximnak kellett egy kis idő, hogy feltalálja magát, de aztán jött-ment, játszott, füvet nyírt (erről majd írok egy külön megjegyzést). Minden rendben volt, amíg meg nem érkezett a 4. család az egyéves kisfiukkal. Nem voltam benne biztos, hogy emiatt borult ki, de később az apjának megmondta. Mikor kijöttek a teraszra, Maxim egyszercsak ráborult egy fotelra és sírt, sírt és sírt. Sokára és nagy nehezen Norbi hátra csalta a halastóhoz, Maxim utána ott volt legalább egy óráig, hiába hagytam ott, ő inkább ott ült, tépkedte a füvet, dobálta a halaknak. Aztán csak oda jött hozzánk, bár nyűgös volt, Lillával többször összekaptak. A tanulság számunkra, hogy nem hangsúlyoztuk neki, hogy lesz még egy család, akivel már találkoztunk, csak ritkán. Most vasárnap Lilla bulijára megyünk, ahol szintén lesz egy "új" család, majd sokat mondogatjuk neki előtte.
Múlt vasárnap hozzánk jött el egy magyar család, apuka Norbi, anyuka Andi, a kisebbik fiuk, Ákos két héttel fiatalabb Maximnál, a nagyfiuk pedig 5 és fél éves. Mint kiderült, a fiúk nem akartak jönni, Zsombornak nem volt játszótársa, de aztán elfociztak a kertben. Maxim egy óráig a garázsban maradt, majd mikor kiment mindenki, a nappaliból kukucskált és kérte, hogy maradjak vele. Én azért egy idő után kimentem a vendégekhez. Jó két óra után egymás mellett játszottak a nappaliban, majd Maxim kiment füvet nyírni, Zsombor is ki akart menni focizni, de Maxim rákiabált: "Te ne gyele ki". De aztán persze csak kiment, elfocizgatott, míg Maxim tologatta a fűnyíróját. A végén együtt kísértük ki őket, és azt mondta, hogy elmegyünk majd hozzájuk. Haladás, mert ebéd után azt hajtogatta, hogy "én nem akalom, hogy jöjjenek hozzánk", akikkel még nem is találkozott.
Új személy, új közeg, és máris érzékeny lesz Maxim, eltűnik a magabiztossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése