Nyár Luxemburgban

Végre nálunk is beköszöntött a jó idő. Vasárnap már egész meleg lett, el is mentünk Lilláékhoz, kitisztították a fiúk a szőnyegjeket, a gyerekek meg játszottak. Bár taknyos volt mind a három, és Lilla ebéd után ki is dőlt, de legalább találkoztunk még velük a kistestvér születése előtt. Hétfőtől aztán igazi nyár lett, és minden nap egyre melegebb, a hét közepén már rövidnadrágban bicikliztünk reggel. A bölcsiben csütörtökig minden délután a nagy homokozóban hűsöltek a gyerekek. Csütörtökön felállítottak egy medencét, és ott pancsoltak. Pénteken pedig a három csoportból két-két gyereket elvittek a strandra. Maxim csoportjából egy kislánynak, Maxim nagy barátnőjének az volt az utolsó napja és a másik gyerek Maxim lett, akit elvitt a gondozó néni, mivel a mi Maximunk olyan rendes kisgyerek. A többiekhez képest mindenképp, ezt mondta a vezető gondozójuk. Oberkorn egy nagy szabadtéri strand, Maxim élvezte, pedig még nem jártunk ott soha előtte. Annyit mondott, hogy volt nagy medence csúszdával, nagy elefánt a közepén. A törölközőjén ebédelt tésztát meg rizst. Lili nénivel volt a két nagy gyerek, ő annyit tett hozzá, hogy nem volt megilletődve Maxim. Péntekkel be is fejeződött a 30 fok, szombaton a pénteki vihar után esett az eső, de ez nem akadályozott minket a grillezésben Milánéknál. Náluk is most jártunk utoljára a kistestvér érkezése előtt. Most csak mi voltunk, a két fiú pedig olyan szépen eljátszott egymással: homokoztak, motoroztak - Maxim Milán kismotorjával, Milán a futóbiciklijével körzött a teraszukon -, krétáztak, rajzoltak, ollóztak. Orsival nagyon elégedettek voltunk, semmi veszekedés nem volt, meg is jegyeztük, biztos, Lilla okozza a sok vitát :-).
Robin elnézelődött, sokat volt kézben, nem igazán lehetett letenni, de aztán késő délután otthon aludt egy nagyot. Ő továbbra is kóstolgat, négy napig répát, majd négy napig krumplit kapott. Egy-két kávéskanálnyit eszik meg, van, hogy elfogy a türelme, nem akar a székében maradni, de eszeget. Ha Maximra gondolok, el sem hiszem, hogy Robin ilyen ügyesen kezdte a hozzátáplálást.

Oké

Ez Maxim szavajárása. Néha csak úgy mondja, semmi értelme, hogy a mondat végére teszi, de nagyon aranyos ilyenkor. Sokszor jó is, hogy ez a szava járása, mert így könnyebben bele egyezik a dolgokba. Az ellenkezése azért lankadatlan, a "de aja, de apa" naponta többször elhangzik. Egyik reggel például - még most sem értem, biztos fáradt volt - ránézett a kakaójára és elkezdett sírni, hogy ez most nem habos. Aztán egy másik reggel azzal ébresztjük Robinnal, hogy ki iszik habos kakakót, erre ő:
- Nem kélek habot rá.
- Jó, akkor majd leeszem róla a habot.
- De kélek habos kakaót.


Gyűjtögetem a mondásait, íme néhány.

Ollóval füvet vágunk:
- A nagy munka bele ment a szemembe.


Norbi kitisztította a csatornát a tetőn, Maximot nagyon érdekelte a dolog, még a tetőre is fel kellett rakni. Néhány nap múlva mondja nekem:
- Ha nagy leszek, ott fent a tetőn fogok csatornát tisztítani, fúróval.


Továbbra is nagyon jó megfigyelő, egy virágos csat volt a hajamban, mondta is, hogy Kimnek is volt virágos csatja. Majd piszkálja tovább a hajamat:
- Kiment az álam a fejedből Aja, az a baj.


Sajnos itt sem szedi mindenki össze a kutyakakát, sokszor szólni kell Maximnak, hogy figyeljen, a járdán vagy épp a fűben van. Vacsora közben:
- Ha elesel a fűben, a fejedre kakálhat egy kutya.
- Előfordulhat - mondja Norbi.
- Maxim, honnan veszel ilyen hülyeségeket? - kérdezem, a két fiú meg csak mosolyog.
- Előfordulhat, Aja - mondja nagy bölcsen Maxim.

Ebédnél mi már Maximmal ott ülünk az asztalnál, Norbi még Robin mellett van a szőnyegen. Maxim kiabál neki:
- Lele Apa, mert kihűl a tányélod!




Lilláéknál hamburgereztünk, és lehet itt kapni Puszta saláta néven futó savanyúságot. Addig beszéltünk róla, míg Maxim kérdezi játék közben:
- postaláda?




- Elfogyott a türelme.
- Kinek? - kérdezem.
- Az úttisztító gépnek.
És berreg tovább.

Kint süt a nap:
-Áá, belemegy a nap a szemembe.


Ül  a bilin, a kukija kikandikál:
- Belement valami a kukimba. Biztos a kaka.




A dédipapától kapott képeskönyvet meséljük már egy ideje, van benne mentő, tűzoltó, traktorok, építkezés, rendőr, ahol épp betörőket üldöznek. Próbálom elmagyarázni, hogy mit is látunk (nem éppen képeskönyvbe való szerintem), kis idő múlva Maxim megszólal:
- Nekem is van betölőm - előveszi a horgászbotját.
- Na már be is töltem a házat - kalimpál vele, majd benyomja a kosarába.

Ülünk az autóban, meleg van, süt a nap Maxim szemébe:
- Nem kélek süt-a-napot!


Kint vagyunk a kertben, jönnek-mennek a felhők az égen:
- Leállt a nap.




- Kezd repedni a fejem. (Ha néha fáj a fejem, mondhattam, hogy szétmegy a fejem.)

A barkácsbolt mellett van egy autómosó, néha lemossák az autót a fiúk. Egyszer be volt zárva, Norbi azt mondta, hogy biztos ebédidő van. Egyik nap jövünk visszafele a játszótérről kismotorral. Már éhes, és mondja, hogy ebédiő, gyolsan, gyolsan, megyünk a motormosóba. A házunkhoz ő ér oda előbb, én kendőben vagyok Robinnal kicsit lemaradva.
- Haladjál Aja, mert mindig be fog zálni az autómosó.

Hét óra és a répa

Még most sem értem, de ennyit aludt Robin egyben az éjszaka. 10 órától reggel 5-ig. Igaz, 11 körül nyöszörgött, de megsimogattam a hátát, fel sem kellett vennem, aludt tovább. Én 4 körül ébredtem, néztem az órát, és nem akartam hinni a szememnek. Ebből látszik, hogy ha semmi baja, akkor alszik ő. Előtte éjszaka ugyanis éjféltől óránként kelt, sírt, csak ringatva nyugodott meg egy idő után, aztán adtam neki egy fájdalomcsillapítót hajnalban, mert már nem bírtam tovább. De napközben sem aludt jól, bezzeg éjszaka!
Bárcsak mindig ilyen jó éjszakánk lenne! Norbi szerint a répa miatt aludt jól Robin.
A gyerekorvosunk ugyanis azt mondta, hogy megváltoztak a hozzátáplálás ajánlásai, és pont a későbbi allergia elkerülése végett már 4 hónapos kortól kezdjük el. Kaptunk is egy tervet, egy hétig emésztgettem, kérdeztem mástól is, néztem a neten is persze. Két tábor van: az egyik, aki továbbra is 6 hónapos kizárólagos szoptatást javasol, a másik meg az újabb kutatásokra hivatkozva a hamarabbi kezdésre voksol.
Végül aztán abban maradtunk Norbival, hogy ha Robin eszi, akkor kóstolás szinten kap répát, krumplit, ha meg nem akar enni, akkor pihentetjük a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre kóstolgatta a répát. Rögzítettem is, majd feltesszük a videókhoz. Ízlelgette és határozottan eszegette. Így folytatjuk az evést kóstolgatás szintjén.

Oltás, első fog, nátha

A múlt héten nem unatkoztam, hétfőn megkapta Robin a harmadik oltását, meglepő módon meg se nyikkant; az éjszaka aztán "bepótolta", óránként keltünk. 7,3 kg és 67 cm, megint sokat nőtt az egy hónap alatt. A fogzásra másik homeopátiás szert kaptunk, és még annyit mondott a doktornő az éjszakákra, hogy szerinte jobb lenne az emésztésének, ha kevesebbszer enne éjszaka (eddig 2-3 óránként evett). Furcsa, de hétfő óta magától ritkábban eszik, persze ez nem azt jelenti, hogy ritkábban ébred. Délutánonként hármasban vagyunk a gyerekekkel, Norbi délutános. Annyi könnyebbség lett, hogy kedden és csütörtökön déltől nyolcig dolgozott, így estére haza ért. Egész jól elvagyunk, hétfőn például lefektette magát Maxim, és el is aludt, mert nem volt bölcsiben és teljesen kidőlt estére. Szerdán szépen eljátszott a szobájában, amíg Robin evett és elaludt. Persze van egy-két gyengébb pillanata, mikor nyávog, de rosszabbra számítottam. Robin meg elnézelődik a kendőben, amikor sétálni megyünk, oké, ő is nyüszög, ha nem tetszik neki a program, de a hétfő délutánt leszámítva, nem volt túl sok sírás. Pénteken is elaludt egyedül Maxim, igaz előtte legalább ötször hozta-vitte az ágyneműjét az ő szobájából a miénkbe, mert hol nálunk akart aludni, hol az ő ágyában. Végül a saját kis ágyában aludt el, magára halmozva a paplanját.
Robin nagyon gyorsan fejlődik, napról napra ügyesebben hasal, most már könyököl, lassan két hete, hogy bekapta először a lábujját, ezt ruhástól is kezdi csinálni, eddig a pelenka zavarta benne. Nagyon sokszor fordul hasra, de egy idő után reklamál, visszafordítom, erre rögtön hasra is fordul és megint nyüszög.
Egyre ügyesebben fog, próbálkozik két kézzel is, sokszor csapkod még ugyan, és néha eltalálja Maximot, aki ilyenkor panaszkodik, hogy Robin megütötte, megcsapta. Aztán elmondom neki, hogy Robin most tanulja irányítani a kezét, ő csak kalimpál, nem szándékos. Eddig el is fogadta a magyarázatot Maxim. Már kevesebbet puszilgatja Robint, de sokszor oda megy hozzá, hogy ne sírjon, és ezt mondja is. A játszótéren a libikókára például ráültette Robint, mármint a képzeletében, és még be is kötötte, nehogy leessen.
Robinnak most már nem elég, hogy kézben nézelődik, mindent meg akar fogni és a szájába venni. Ha lerakjuk, el-elevickél a közelében lévő érdekesnek tűnő tárgyért.
Maxim pedig csütörtök óta újból állandóan fűrészel, kinevezett kb. 6 tárgyat fűrésznek bent, amiket pénteken ki is vittünk, de mint kiderült, egy kivételével. Persze fogalmam sem volt, hogy melyiket hiányolja, és kérte, hogy menjek be keressem meg neki, de hiába mondtam, hogy nem tudom, mit keressek, jöjjön ő is, csak azt hajtogatta, hogy A PIROSAT akarja. Aztán együtt végre bementünk, és meg is láttam, mit keres: egy szélmalmot, ami néha pizzavágó, néha fűrész. Na ilyenekkel telik az időnk. 
Azért örülök, hogy vége lett egy nagyon fárasztó hétnek, bár sajnos náthásak lettek a gyerekek. Először Maximnak folyt az orra, még jó, hogy pénteken itthon volt, így tudtuk neki tisztítani, viszont Robin is elkapta, szombat éjszaka kezdhettük az orrszívózást. Hétfő óta inkább dugul neki, remélem, átment rajta is, nem fog megint köhögni, az nem hiányzik. Vasárnap délelőtt voltunk Lilláéknál, ő már egy ideje minden héten köhécsel 1-2 napot, de amilyen nyarunk volt eddig, nem csoda: sokat esett, hol hideg volt, hol enyhébb idő, de akkor meg olyan szeles, hogy féltem kivinni Robint.
Mindezek mellett pedig szombaton kibújt Robin első foga, a jobb alsó egyik csücske, de jön a másik is, szerintem 1-2 héten belül teljesen áttöri az ínyét mindkét alsó foga.