Miért mentünk uszodába?

Ezt kérdezte Maxim egész hétfőn.. Jogosan, de azért mikor huszadjára kérdezte, azért nem bírtam tovább, és csak annyit mondtam, hogy Maaxiim...
Szépen elterveztük, hogy hétfő délelőttönként, mikor Norbi is itthon van, Maxim nem megy bölcsibe, hanem mindnyájan megyünk uszodába, én Robinnal babaúszásra, Maximék pedig a "gombás" medencébe. Ez nem jött össze és nem is fog. Kiderült ugyanis, hogy hétfőn délig nincs nyitva az uszoda takarítás miatt, így csak babaúszni tudunk menni. Szegény Maxim ezért kérdezte állandóan, hogy miért mentünk vele úszni, ha egyszer nem engedték be. A fiúk aztán elmentek a közeli játszótérre, amíg mi Robinnal részt vettünk az első babaúszáson. Ez azonban a dolog egyik fele, a másik az, hogy még reggel is azt latolgattuk, menjünk-e uszodába, ugyanis Maxim javulóban volt már, én viszont szombaton kezdtem beteg lenni, vasárnap pedig Robin is tiszta takony lett. Az a gyanúm, hogy Maxim mire kigyógyult a hörghurutból, megint elkapott valamit a bölcsiben, múlt héten ugyanis újra kezdett köhögni, és a második köhögős éjszaka után csütörtökön elvittem a doktornéninkhez, aki teljesen tisztának találta a tüdejét, a torka volt piros, viszont fulladósan köhögött. Homeopátiás bogyóval és sziruppal viszont egész gyógyult lett Maxim, persze még egyszer-kétszer köhög reggel, de remélem, egy ideig nyugton leszünk. És mivel a múlt héten délutánonként hármasban voltunk, és Maxim ráadásul sosem akart egyedül maradni, mindig velem ill. velem és Robinnal volt egy szobában, még elalváskor is, megfertőzött minket. Szerencsére Robinnak már csak dugul az orra, szívni kell, de a ronda őszi idővel így is úgy is előkerült volna a porszívó. Maxim viszont három hete uszodába akar menni, így ő félig gyógyultan, én betegesen, Robin meg taknyosan elindultunk az uszodába. Kár lett volna kihagyni, Robin annyira élvezte, ő csapkodott a legjobban, egyből be akart menni a medencébe, lubickolt, pancsolt, nem zavarta, hogy tiszta víz az arca. Biztos, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, mikor mérlegelem, hogy menjünk vagy sem, de nagyon remélem, hogy csak egy-két foglalkozásról hiányzunk majd.

Robin ül és mászik

Most már tényleg elkezdett mászni Robin. Ha meglát valamit, akkor azért nagyon tud igyekezni, és csak úgy teszi a kezeit és lábait. Azért sokszor még hasalás a vége. Tegnap óta pedig üldögél. Persze dülöngél közben és sokszor leteszi a kezét, de magától szépen szabályosan felül. Múlt szerdán voltunk féléves kontrollon (7,8 kg, 70 cm), és a doktornő mondta, hogy nagyon erős, és hamarosan ülni fog. Hiába, a sok hasalás meghozta gyümölcsét.
Maxim pedig kezdi dögönyözni, nyúzni, birkózik vele.

Pipiházunk lakói

 Múlt csütörtökön vett a közeli belga állatpiacon két öthónapos tojótyúkot Norbi. Ekkora készült el a mobil ketrecük. Maxim egy fehér és egy barna pipit kért, de amíg nem látta meg őket, addig nem is akarta elhinni hogy nekünk is lesznek csirkéink. (Egész nyáron bent készült a garázsban az óljuk. Norbi a neten talált egy részletes mobilól készítését, aztán a saját igényeinknek megfelelően csinálta meg. A nyaralás után meg azt mondogatta, hogy ő sok pipit akar.)
"Én elmondtam a bölciben, hogy van két pipink, mindenkinek elmondtam." Újságolta tegnap Maxim.
Egyelőre a magkeveréket eszik, bedobunk nekik mindent, amit megehetnek, reméljük, rászoknak majd a maradékra, nyerskosztra is. A krumplihéjat, dinnyehéjat kicsipegették, meg a döglött meztelen csigák is eltűntek ma a ketrecükből. A fehér pipi agresszívebb, mindig elüldözi a barnát a magoktól, itatótól, oda-oda csíp neki a csőrével, de együtt alszanak a szigetelt kis házikójukban. Kíváncsian várjuk az első tojásokat.

Ki és miért a fűrészes fiú?

Maxim kérdések tömkelegével áraszt el minket. Ahogy visszajöttünk Capellenbe, elkezdődött a miért korszak is. Egy-két napig csupán egy miért? kérdésre kellett válaszolnunk, de aztán jött a sok-sok miért kérdés egymás után. Az a fárasztó, ha néhány kérdés után visszatér az elsőre és újra kezdjük a párbeszédet. De inkább attól akadok ki, ha megkérdezi, hogy mi az a valami, vagy ki az, és a válaszunkra közli, hogy nem,nem, és megválaszolja ő a kérdését, ami persze akkora hülyeség vagy értelmetlen, de ilyenkor jobb nem vitázni vele, mert annak aztán tényleg nincs vége.
Mostanában sokszor ő éppen dinó, teknősbéka (Milánéknál látott egyet), vagy pók, vagy éppen A fűrészes fiú. Mondom neki, hogy nagyfiú, nem, ő a fűrészes fiú, vagy a nagy fűrészes fiú, de nem Maxim.

Maxim rájött, hogy a "rókafarka" fűrésszel élvédő nélkül tényleg lehet fűrészelni, lesz forgács is, és így sokkal érdekesebb, én meg foghatom a fejem. De megegyeztünk, hogy csak akkor fűrészelhet vele, ha mi is ott vagyunk. A képen egy derékszögmérővel fűrészel.

Kérdezgette, hogy miért köhög, miért beteg, miért kell orvoshoz mennünk. Aztán mondta nekünk, hogy Gáblielnek és Davidnak is kórházba kell menniük, mert köhögnek, mert elkaptak valamit a bölciben. 
Sokszor eljátszik egy-egy átélt helyzetet, pl. a búcsúban volt egy nagyon hosszú csúszda, imádta, itthon azt játszotta a kinyitott kanapén a szivacsokkal, hogy Súberfólin (Schueberfouer) csúszdázik a tigrissel. Vagy fogja a felfújhatós repülőjét, és megyünk vele Békéscsabára, egyet alszunk Nagyiéknál, egyet Mamáéknál, aztán egyet itthon. 
A búcsú annyira tetszett neki, többször játszottuk, hogy ő a jegyszedő, és elveszi tőlem meg Robintól a jegyet, vagy éppen nekem kell tőle elvenni a jegyet, mielőtt lecsúszik a kertben a csúszdáján.
Sokszor a sírós helyzeteket is újra eljátsszuk, de akkor nekem kell ellenkeznem, és sírnom, ő meg mondja az én szövegemet. Azt hiszem, ez jó, mert így feldolgozza ezeket a kényes szituációkat, levezeti a feszültséget, ha a korábbi hisztivel nem sikerült teljesen. Nem sok ilyen van, de ha fáradt, vagy ha a bölcsiből feszültebben jön haza, akkor azért előfordul.