Beteges hét Mamáékkal

Azt már írtam, hogy a héten itt voltak anyósomék, mint mindig, jól jött a segítség. Robin szerdától kezdte visszanyerni a formáját, napról napra energikusabb lett. Maxim viszont leeresztett péntekre, a reggelin kívül nem evett, először azt mondta, hogy a torka fáj, aztán kiderült, a hasára gondolt. Erőtlen lett, de azért szombaton kikísérte Mamáékat a reptérre és végül vasárnapra már kutya baja volt, így el tudtunk menni Andiékhoz egy karácsonyi összejövetelre.
Sütöttünk mézeskalácsot; Maxim két hete rágta a fülem, hogy gyúrjuk a tésztát és szaggassuk a formákat. Valamelyik könyvében látott nyújtófát, egy napig az enyémekkel játszott. Aztán végre begyúrtuk a tésztát, az idén a robotgéppel, majd másnap elkezdtük kisütni. Maxim kicsit gyúrta, szaggatott néhány formát, majd közölte mintegy negyed óra után, hogy számára befejeződött a sütés. Tatával sütögettük ki, én közben altattam Robint is, végül kicsit keményre sikeredtek, de kipróbáltam a puhítást - alma és vizes törlőkendős verziókat egyaránt -, és néhány nap múlva tényleg puhák lettek. Még írókáztam is rájuk.
Nem is tudom, melyik gyerek aludt rosszabbul. Maxim is minden éjszaka felkelt, a rosszullétes éjszaka többször is. Kétszer délután is aludt, egyszer Mamával, egyszer velem, ez nagy csoda. (Egy éve már csak az autóban szundikál el, ha délután megyünk valahova és fáradt.)
Szóval a hét elég szenvedős lett a gyerekekkel, de azért sokat játszottak, nevettek is, amikor jobb passzban voltak.

 

Szeletem és a többiek

Ilyeneknek nehéz ellenállni:
- Én annyila szeletem Lobint. Téged is nagyon szeletlek. Téged még jobban szeletlek. Meg Lobint is.

Várjuk Milánt: Én szeletem Milánt.
 Miután elment Milán: Még jöjjön Milán.

Csakhogy Lilla se maradjon ki. A lila szín Maximnak nem egyszerűen lila, hanem így mondja mindig: lilla lufi = lila lufi.

Fürdünk a kádban, játszunk, mondom Maximnak, hogy még megyünk egy kört a repülővel, aztán megfürdünk. Erre ő körbe néz, majd kérdezi:
- Hol van itt a körte?
(Ezután már csak véletlenül mondott egyszer-kétszer körtét kör helyett, mindig gyorsan kijavítva magát.)

Ez többször előjött fürdés közben, szóval tényleg fél sok mindentől, mert neki még bármi megtörténhet.
- Ha olyan nagy lesz a lyuk mint én, akkor lefolyok a ledugón.

- Hát itt Luxembulgban nincenek dinók. Te dinóvédő vagy Aja. Amikor jön egy nagy dinó, akkor rákiabálok, hogy NEM SZABAD.


Szeret túlozni, mindenből nagy kell, mindenből sok kell neki:
- még sokabbat (=még többet).

Maxim mostanában egyre érzékenyebb a szagokra. Képes olyanon kiakadni, hogy az apjának kolbász vagy sajtszagú a keze, de ha tojást török fel, azt is simán megérzi, és ha olyan hangulatban van, teljesen kikel magából.
- Ajának grüjer (Gruyere sajt) szagú a keze - nyávogja.
- A télapónak milyen szagú a keze? - kérdezi tőle Norbi.
- Ajándékszagú.

Két héttel a télapó előtt egy egész napon keresztül ezzel fárasztott minket:
- Mit mond a télapó?
De ezt úgy kell elképzelni, hogy minden második mondata ez volt, hogy erre mit mond, arra mit mond a télapó. Ezzel teljesen kiakasztotta az apját, de Maxim rendületlenül kitartott egészen estig a kérdésével.

 Mikulás előtti este próbálnánk időben lefeküdni, mert Maxim korán kel az apjával, de ő még rendületlenül rohangál a nappaliban. Kérdezem tőle:
- Reggel hogy fogsz így felkelni?
- Hogy mi van benne a cizmámban!

Látunk egy képen vaddisznót, ami ugye az erdőben él. Maxim így memorizálta:
- házi malac, erdős malac.

Port törlök, persze elkéri a portörlős kesztyűt, majd mondja az apjának, hogy ő portisztít.

Cálpa = cápa, ezt csak így hajlandó mondani

Sokszor túrja az orrát, én meg sokszor rászólok, hogy legalább zsepibe törölje bele. Egyik nap tényleg sokat szólongattam, épp felmászott a pelenkázóra és ott bányászott.
- Maxim, Maaxiim -szólok neki. Erre ő:
- Póbáljál meg nem szólni Aja.
Kicsit később hallom, hogy dünnyög a nappaliban:
- Póbáltam nem fikázni.

 Apa Tatával pálinkázik.
- Ha nagy leszek, eltűntetem az összes pálinkát.
- Hova?
- A pocakomba.

Nyűgös hétvége

Szombaton Robin kezdett nyűgös lenni, a fogára gyanakodtunk, mert rágott, szorította a fogát. A náthája határozottan javult, igaz, kicsit köhécselt csütörtökön és pénteken, de szombaton alig. Viszont kezdett folyni az orra, és aztán estére belázasodott. Norbi Maximmal elautózott a reptérre Mamáért és Tatáért, ők mire megérkeztek, Robin elég rossz passzban lett, nem is akart először oda menni hozzájuk. Az éjszakát szinte végig sírta, kicsit hörgött is, a láza is vissza tért reggelre, így megint adtunk neki ventolint, és ma délután vittem orvoshoz. Ma kicsit jobb kedve volt, néha játszott is már, de a vasárnap maga volt a nyűgös szenvedés. Igaz, hogy eszegetett, de nem mosolygott, sokat sírt, nem játszott, és nem aludt jól. Egy egyszerű, vírusos nátha, de mivel kicsit visszatartja a levegőt, adjunk neki ventolint is. Ha nem múlik a láz, vissza kell mennünk a hétvége előtt. Arra a kérdésemre, hogy miért lett beteg, ha én is lebetegedtem és még szoptatom, azt mondta az orvos, hogy még jó, hogy szopik, mert sokkal betegebb lenne ennél. Ilyen beteg még soha nem volt, hogy nem akar játszani, csak kézben akar lenni, aludni is szinte csak úgy alszik - még jó, hogy itt van Mama, ma kétszer is ő altatta, vagyis a kezében aludt, mert egyszerűen nem tudtam lerakni.
Maxim is "hozta" a formáját, picit taknyos, de ez semmiség -legalább is remélem -, viszont szombat este kihányta a késő esti vacsorát. Először arra gondoltunk, hogy egész délután nem evett, nem ivott, de aztán még vasárnap reggel is kétszer visszajött neki a víz és a reggeli, de utána jól volt. Viszont egy év után sikerült rávenni, hogy aludjon délután - szintén Mamával. (Az idén csak nagy ritkán az autóban aludt el délután, de ősz óta már ott sem, kivéve most szombaton.) Azóta viszont minden rendben van a pocakjával, valami gyors lefolyású vírus lehetett.

Várjuk a Mikulást

Maxim hol várta a télapót, hol pedig tiltakozott, hogy ide ugyan ne jöjjön, ne hozzon ajándékot. Aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban várta, hogy sok-sok ajándékkal lepje meg őt. Segített persze a bölcsis télapó, meg az ottani télapó-láz is ráragadt. Előző este mondom neki, hogy meg kell tisztítani a csizmáját, mert csak a tiszta csizmába tesz ajándékot a télapó. Erre ő:
- Akkor én kimegyek a télapóhoz, gyorsan elveszem az ajándékom és bele teszem a szárosz cizmámba.
Aztán fürdés után együtt megtörölgettük a csizmáját, és végül reggel együtt bontottuk ki az ajándékokat bölcsibe indulás előtt. A mi télapónk pénztárgépet hozott neki, mert a "Város-könyvben" is van, és Lillának is van, és egyszer csak azt mondta, hogy én is szeletnék olyan gépet ami kiadja a pénzt. Megjegyzem, Lillánál augusztus óta nem voltunk, kicsit jó a memóriája, a város-könyv pedig a Tesz-Vesz Város, amiről külön bejegyzést kéne írnom. Norbi munkahelyi télapója pedig egy egyszerű távirányítós tűzpiros autót adott mikuláscsomag kíséretében.
Este aztán újra kezdte, hogy ő még akar ajándékot a télapótól. Robinnak megmutatta őket, akkor egyszer, aztán állandóan dugdosta előle.