2013. február 7., csütörtök

Nagyi , Popi nálunk telel

Néhány napra ellátogatott Nagyi és Popi is. Csütörtök este érkeztek, Maximmal eléjük autóztunk. Természetesen nem ment Maxim szerdáig bölcsibe, leszámítva péntek délelőtt két órát, amire ő akart bemenni, mert megint lampionozni mentek a bölcsivel, mint tavaly. Néhány házba becsengettek, elénekelték a kis dalukat és kaptak cserébe bonbont. De már ebédre nem akart ott maradni, sietett haza. Robinnak most kicsit több idő kellett, hogy elengedje magát, de pénteken már ő is felengedett. Maxim az elején annyira izgatott volt, hogy még pisilni is elfelejtett elmenni, kisebb balesetek után aztán hajlandó volt erre is figyelni a nagyszülők mellett. Nagyokat sétáltak, Maxim megint elővette a futóbiciklit, majd a pótkerekest is. Nagyon tetszett neki a Kiskakas gyémántfélkrajcárja mese, miután elmentek Popiék, megkerestük a Youtube-on is. Popitól azt is megtanulta Maxim, hogy neki még nagyon éles a szeme, ő nagyon-nagyon messzire ellát. Mondta is egyik délután, hogy "nekem nagyon hegyes a szemem". Rengeteg papírrepülőt hajtogattak, azzal szaladgáltak - Maxim Nagyival és Popival -, Robin meg nézte őket, vagy éppen próbált bekapcsolódni. Néhány nap után kidobtuk a szuperszónikus repülőket is, lett is belőle pityergés, de megígértem, hogy majd apával hajtogatnak óriási repülőket. Hihetetlen módon Robin hétfő délelőtt a séta alatt elaludt a babakocsiban, de így legalább nem nyűglődött a bölcsis megbeszélés alatt. Kedden délben a gyerekekkel együtt elautóztunk a buszhoz. Nemcsak Maxim élvezte a kis kirándulást, hanem Robin is ámult-bámult a rengeteg autó, busz láttán a fővárosban. Maxim még mozgólépcsőzött a nagyszülőkkel, aztán elköszöntünk tőlük. Nagyon jól bírta Robin a vissza utat is, Maximmal elszórakoztatták egymást. 

2013. február 3., vasárnap

Robin 11 hónapos

Pont ma. És holnap kezdjük a bölcsibe szoktatást. Újabb szava az oda, és mutat is, hogy épp hova akar menni, mit akar megfogni, megnézni. Figyeli az állatokat séta közben, ugat a kutyának, berreg az autónak. Ha megkérdezem tőle, hogy kér-e vizet, elkezd nevetni és várja a kulacsát. Egyre többet álldogál kapaszkodás nélkül, sokszor van is a kezében valami, mondjuk egy sámli vagy egy plüsskutya. Ez utóbbi Maximé, veszekednek is rajta. Néha lép egyet, de már dől is ilyenkor hozzánk.
A sámlin kívül a kis műanyag széket is imádja tolni, ez jó hangos is, pláne ha Maxim is csatlakozik hozzá. Robin mindent szívesen tologat, kisautótól kezdve a fedélig, és mindent ugyanúgy tol, mászva és berreg hozzá. Továbbra is nagyon jól eszik, elkezdtem adni neki joghurtot és sajtot, ez utóbbit imádja. Reggel tejpépet kap, amikor köhögött, akkor babamüzlit rizstejjel, 11 körül ebédel, 3 körül uzsonnázik, majd 6 körül vacsora, vajaskenyér, sajtos kenyér vagy valami pástétom esetleg müzli, de a kenyér elmaradhatatlan. Ha reggel 8 előtt kelünk, akkor nem bírja ki ebédig alvás nélkül, főleg ha éjszaka sokszor felkelt. Még mindig megvan a késő délutáni alvása 5 óra körül, és 9 fél 10 fele alszik el. Ezt kell majd előbbre hoznunk, hogy reggel felkeljen majd 7 fél 8 körül, és kibírja 12-ig. A bölcsiben kb. ekkor teszik le őket aludni, persze ha nagyon fáradt reggel, akkor bent is lerakják egy kicsit, de akkor ugye nem alszik el 12 előtt. No majd látjuk, hogy alakul a dolog, a héten többet nyűgösködött a fogával napközben is, volt olyan nap, hogy szinte nem is tudtam letenni. Most Norbihoz is nagyon ragaszkodik, ha meglátja, éppúgy sír utána mint utánam. Itt vannak a szüleim, ha elmerül a játékban, rám se hederít, de sokszor amint meglát, már nyüszög is utánam. Emiatt biztos nagyon nehéz lesz a bölcsikezdés, a betegségről nem is beszélve.



Lali, Edina nálunk

Egy hete utaztak haza Laliék, egy hétre jöttek. Robin hamar megbarátkozott velük, de sokszor volt anyás vagy apás hangulatban. Maxim nagyon élvezte a társaságot, természetesen kikértük a bölcsiből. A hét elején sokat havazott, többször voltak szánkózni, de néhány nap után megunta Maxim. Robint sem érdekelte már a szánkózás annyira. Építetttek hóembert, ami e hét közepéig bírta a sok esőt, meg kisdombot is, és ez lett a szánkópálya Maximnak. Robin is tesztelte. Egyik nap korcsolyázni is elmentek - én Robinnal itthon maradtam. Maxim addig csak a tévében illetve könyvben látott korcsolyát, nagyon várta, hogy kipróbálja. Amíg nem a jégen kellett mennie benne, addig jó is volt, aztán elbukdácsolt egy félpályányit Norbival és Edinával, majd csatlakozott Lalihoz a lelátón, de a korcsolya végig a lábán maradt. Apránként biztos belejön. Hamar eltelt a hét, én eléggé elfáradtam a végére, főleg, hogy Robin egész héten nagyon rosszul aludt.
Rengeteg képet, videót készített Edina, fel is töltöttem a képeket a szokásos helyre. Sajnos nem tudok most ide beilleszteni egyet sem, mert csütörtök este "behalt" a laptopunk, a táblagépről pedig eddig egyik böngészővel sem sikerült a beillesztés. Történt ugyanis, hogy Norbi Robinnal haza skype-olt, és Robin addig matatott a webkamerával, hogy rábillent a laptopra, és azóta se kép, se hang.

Maxim síel

 

A karácsonyi szünetben a fiúk sokat nézték a Eurosportos összeállításokat, amiben sok síelő is szerepelt. Maximnak ez annyira tetszett, hogy a társasjáték hulladékkartonjait kinevezte léceknek, és már síelt is. Imádom, hogy ekkora képzelőereje van.