Dínómánia

Maxim rendületlenül imádja a dínókat. Egyszer azt mondta, hogy már nem tetszik a neve, miért nem Dinoszaurusznak hívják. Mikor mondtam, hogy nincs ilyen név, akkor közölte, Kalóz lesz. A Krokodilnál már feladtam, ez a téma azóta nem került elő. Viszont sokáig nyüstölt két dinoszauruszokról és korszakokról szóló könyvvel, amik németül vannak meg, most ezekkel leállt, de a dínós játékaival nem. Ez jobb esetben konkrétan a meglévő dínókat jelenti, azokkal játszik, esetleg Robinnal kergetőznek, a többi esetben vagy ő a dínó és engem – esetleg az általam megszemélyesített bábukat – üldöz, vagy nekem kell lennem a mérges dínónak és őt illetve őket üldözöm. Ha Robin nem alszik, akkor időnként ő is bekapcsolódik a játékba, már jól tudja utánozni Maxim dínómorgását. Ezt csak tetézi, hogy Norbi talált egy dinoszauruszokról szóló sorozatot gyerekeknek, mese formájában mutat be nagyon sok dínófajtát, néha egy kis tanmesével megspékelve. Aranyos a sorozat, de ez a 3. hét hogy minden nap legalább 2 részt megnéz. Már azt is mondta, hogy ő tudós szeretne lenni, paleontológus, és hogy majd apa is tanul vele, hogy ő is az legyen. Ha pedig apa már nem lesz az, akkor majd leszek én paleontológus.

Fiúszoba

Október közepére nagyjából összerakta Norbi a fiúk szekrényeit, átrendeztük a szobát, és átvittük Robin ágyát a Maxim szobájába. Mivel hol jól alszik Robin, hol rosszul, nem akartunk még tovább várni, nehogy aztán egyikőjük se akarjon a másikkal együtt lenni. Maximnak már hetekkel előtte "adagoltuk" a projektet, végül nem volt kifogása az összeköltözéshez. Az első két hétben azonban ha felébredt és én már Robin ébredése miatt a szobában aludtam a matracon, akkor ő is oda akart jönni. Az első alkalommal csak reggel vettem észre, hogy egy Maxim "nőtt" közém és Robin közé, de aztán már kevésbé volt vicces, hogy hol az egyik, hol a másik gyereket igazgattam alvás helyett. Aztán nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön a matracra hozzánk, de lábbal fekszik Robinhoz, a matrac másik végére. Most novemberben már ritkán kel fel éjszaka, Robin viszont rémesen alszik. Természetesen azon a két éjszakán szuperül aludt, amit Maxim végig köhögött, de ami igazán fontos, hogy egy-két alkalmat leszámítva nem ébresztették fel egymást éjszaka. Reggel viszont annál könnyebben. Robinnak ebben a hónapban már többször kellett adnunk fájdalomcsillapítót éjszaka, mert nemhogy többször felébredt, de többször vagy éppen sokáig sírt. Ezzel az utolsó négy foggal is jól megszenved. Visszatérve a szobára, nagyon szeretjük a gyerekek ágyait, most első lépésben a rácsos ágy három középső rácsát vettük ki Robinnak, így ki-be tud mászni, néha bunkerként is szolgál az ágya. Később majd levesszük az egyik oldalát, és végül majd rendes ágy lesz belőle. Nem csak a közös szoba az újdonság, hanem hogy Maxim pelenka nélkül alszik. Október 2. hetétől mindig száraz maradt a pelenkája, néhány nap után már nagyon oda figyeltem, hogy közvetlenül alvás előtt még elmenjen pisilni, így két hét szárazon maradt pelenka után, az őszi szünet kezdetekor elhagytuk az éjszakai pelenkát. Eddig kétszer történt baleset, de én az elsőt a kimerültségnek tudom be, a másodikat a betegségnek. Szerencsére ez sem tántorította el Maximot, a bölcsiben egy-egy délutáni bepisilés után ő maga kérte vissza a pelenkát az alváshoz. Néha előfordul, hogy fürdés után kivesz egy pelenkát a zacskóból, aztán jót nevetünk, hogy neki már nem kell, "majd a Robiné lesz, ha akkora lesz mint én".

Őszi szünet Nagyiékkal

Ahogy már említettem, itt az óvóda - amit iskolának hívnak – az iskolai rendszerben működik, tanítási szünetekkel. Elég sok szünet van, az első hét az őszi szünet a november 1-i héten. Anyukámék jöttek ki vigyázni a gyerekekre, mert ha Maxim otthon marad, akkor ugye Robin miért menne bölcsibe? Így a két csemetével nem unatkoztak a nagyszülők. A hideg, de száraz időben legalább kétszer mentek sétálni, részben a szomszéd utcában lakó magyar család kiscicáit megetetni. Hihetetlen, hogy Robinnak mennyire nincs szüksége időre, hogy megszokja a nagyszüleit, a délutáni alvásból felkelve meglátta Popit, és ment hozzá játszani, mikor érkeztek. Robin szinte mindig Popival játszott, volt, hogy délután vele aludt el, persze a nagypapa is szundikált egyet. Maxim keveset aludt, és nem igazán jól, többször felébredt éjszakánként, szerintem részben túlpörgött napközben, részben így dolgozta fel a sok impulzust. Kicsit köhécselt, de úgy tűnt pénteken, hogy javul, és szépen múlik a köhögés, erre szombat reggelre belázasodott, de délelőttre magától lement neki. Viszont jött a száraz köhögés, két végig köhögött éjszakával, naná, hogy Robin ekkor aludt jól, és vasárnap estére megint belázasodott Maxim, 39 fölé ment a láza, ekkor már adtam neki lázcsillapítót, viszont a köhögése hurutosabb lett. Hétfőn délelőtt irány az orvos, szerencsére nem hörghurut, így én most már megnyugodtam, hogy ezt kinövi Maxim, viszont egyértelműen hurutos köhögés, piros torokkal és mandulával. Ezért tesztet is csinált a doktornéni, ami igazolta a vírust, és kizárta a baktériumot. Viszont pihenést javasolt, és azokat a bogyókat és szirupot amit elkezdtem neki adni. Szerdáig otthon maradtam Maximmal, mert Anyáék pénteken utaztak vissza Békéscsabára, és persze pont utána lett Maxim beteg, ez már csak "Murphy". Robin ment bölcsibe, ő egy energiabomba volt a szünet alatt, meg is állapítottuk Norbival vasárnap, hogy jót fog neki tenni a bölcsi, kicsit leköti az energiáit, vagyis lefárasztja :) 

 

Utószülinapok

Október 12-13-i hétvégén tele volt a ház: Mama, Tata, Lali és Edina autóval jöttek egy hétvégére hozzánk. Szokás szerint mindenféle finomságot is hoztak magukkal és rengeteg ajándékot a gyerekeknek. A mérleg jegyben született Apa és Maxim ismét kaptak egy tortát, Maxim ezúttal krokodiltortát, amit egy napig meg sem lehetett vágni. Igaz, először a tortát sem akarta, de hát ez ismerős. A hideg, esős idő miatt többnyire bent játszottak (az őrjöngés és a rohangálás pontosabb kifejezés időnként), Maxim szokás szerint pörgött, későn aludt el, reggel viszonylag korán kelt, nem sokat pihent. Hiába, bő két napja volt, hogy kijátszhassa magát velük.