Gryllus koncert

Október 12-én vasárnap délelőtt Gryllus Vilmos koncertre mentünk. Az egyik anyuka szervezte a koncertet Gonderange kultúrközpontjában. Végül lett még egy délutáni koncert is a túljelentkezések miatt. Én izgatottam vártam, és bár Maximnak tetszett, Robint nem érdekelte egy idő után. Talán kevés volt neki a látvány, vagy nem kötötte le a zene annyira, pedig biztos voltam benne, hogy élvezni fogja. Az is igaz, hogy a legtöbb dalszöveg nagyobbaknak szól, és az interaktív részeket nem igazán értették még Maximék, de azért nagyon örültem, hogy elmehettünk egy magyar énekes gyerekkoncertjére.

Apák napja

Luxemburgban az apák napja (Pappendag) ugyanolyan ünnep mint az anyák napja. A gyerekek a bölcsiben, oviban ajándékot készítenek, amit aztán október első vasárnapján adnak oda az apukájuknak; a nagyobbak egy dal kíséretében. 

Mikor átadták a fiúk az ajándékot, megkérdeztem Maximot, nem tanultak-e valamilyen dalt az oviban az apukáknak. Kis szünet következett, és Maxim magyarul kezdte énekelni a dalt, az első két sor után végül luxira váltott, lehet, mert látta az ámulatunkat. Mi először nem is tudtunk megszólalni Norbival: Maxim magától lefordította a luxemburgiul tanult dalt, ez tényleg figyelemre méltó egy ötévestől. 

Az ezt követé héten egy este Robinnal éneklős kedvükben voltak, és Maxim megkérdezte tőlünk, hogy magyarul vagy luxemburgiul szeretnénk hallani az oviban tanult dalt, msolyogtunk és mondtuk, hogy jó nekünk eredetiben is.

Néhény nappal később pedig tolmácsolt az oviban. Csak az ő elmondása alapján ismerjük a történetet, de így is abszolút érthető. Hajni, a szomszéd kislány nem értette, hogy egyik délután az apukája később megy érte, és ezért át kell mennie a napközibe. Maximot hívták oda hozzá a másik csoportból, hogy magyarázza el a helyzetet Hajninak.  Mikor mondtuk neki, hogy ő most tulajdonképpen tolmácsolt, és hogy vannak olyanok akiknek ez a munkájuk, kijelentette:

- akkor én tolmác akarok lenni.

Maxim 5 éves

Szeptember 27--én szombaton ünnepeltük Maxim 5. születésnapját, Orsiékkal és Andiékkal. Még így is otthon maradtam előző nap, hogy mindent elő tudjak készíteni, a tortákat is bele értve. Szerencsére nem ígértek esőt, így ismét tudtunk bográcsozni, gulyást főztem. Maxim pedig málnás tortát kért, lehetőleg Batman és/vagy fekete pókembereset, amit végül Orsi gyönyörű pókemberes és pókos díszeivel egészítettünk ki. A tortát egyébként marcipánnal vontam be és a fekete díszítők is marcipánból készültek. Amit kicsit elbénáztam, az maga a bevonó volt, mert időközben kitaláltam, hogy biomarcipánnal is bevonhatom, vettem hozzá bioételfestéket is, de a marcipánom nem lett elég, ezért összegyúrtam sima színezett marcipánnal, és még ez is kevés volt, de péntek este már nem mentem sehova, az eredmény így sem rossz, legközelebb már tudni fogom, hogy a marcipánt nem lehet vékonyra nyújtani.

Mindenki a gyertyákat akarta elfújni, folyamatosan kellett meggyújtani őket. Nagyon nagy sikere lett Orsi pókemberfejű sütigolyóinak, ezt egyből megették.

Norbi pedig elsején töltötte be a 36-ot, de mivel délutános volt, az övét is megünnepeltük szombaton.

Maxim nagyon sok ajándék kapott, mindnek nagyon örült, én meg annak különösen, hogy egy kellemes napot töltöttünk együtt.

Nyári szünet vége

Miután vissza jöttünk Békéscsabáról, nem sokat pihenhettünk, volt néhány intézni valónk, többek között az autócsere: a régi 11 éves Opelünket, ami életem első autója volt, lecseréltük egy Renault Zoéra. Az Opelt sikerült végül magánszemélynek eladnunk, itteni körülményekhez képest egész jól. A Zoé egy full elektromos autó, amihez töltőt kellett beszereltetnünk, de a környékünkön viszonylag sok töltőállomás van, ahol egyelőre ingyen tölthetjük az áramot az autóba. Még az idén a luxemburgi állam elég szép támogatást ad az elektromos autókra, jövőre elvileg megszüntetik ezt, de végül is minket már nem fog érinteni a változás. Kis kezes, csendes autó, elég sok extrával, internet-kapcsolattal. Ezen meg lehet tanulni az un. ökovezetést, vagyis amikor nem gyorsítunk azért hogy egy nagyot fékezzünk a piros lámpánál stb. Magát az aksit úgymond béreljük, amiért havi bérleti díjat kell fizetni, ezért az autó maga nem kerül annyiba mint más elektromos társa. Az biztos, hogy oda kell figyelni, hogy is áll az aksi töltöttsége, mert ha el akarunk menni kicsit messzebbre, akkor előző nap/este fel kell teljesen tölteni az autót. Nekünk így második autónak teljesen megfelel, a gyerekek az első hetekben állandóan az autóban játszottak. A Totalcaron van egy elég hosszú cikk is a modellről.

Szokás szerint a magyarországi kánikulából a luxemburgi nyári hidegbe csöppentünk vissza, 15 fok volt napközben, kellett a pulóver, vagy a jelmez :)

Augusztus utolsó két hetében mi dolgoztunk, Robin bölcsibe, Maxim pedig napközibe járt. Szeptember első két hetében, ami még mindig iskolaszünet itt, otthon voltak a gyerekek; egy hetet Mamával és Tatával, a második hetet pedig Mamával töltötték, illetve kora délutánig Norbival is, mert délutánra járt dolgozni. Kicsit melegedett az idő, így rengeteget voltak kint. Szombaton, mikor Tata még itt volt, elbuszoztunk a vidámparkba, ami rendhagyóan augusztus végétől szeptember elejéig várja a szórakozni vágyókat. Aki irtózik a tömegtől, az ne menjen, mi egyszer már elmentünk, akkor Orsiékkal, másodjára pedig Orsiékkal és Andiékkal is találkoztunk. Az első alkalommal kipróbáltunk egy szellemvasutat és egy óriáscsúzdát, ezen nagyon sokszor lecsúsztak a gyerekek, egyszer velem is, viszont kimaradt az óriáskerék, amire Mamáékkal ültek fel a fiúk.

A nagyok kajakoznak

Robin azóta is sokszor "megy" a vidámparkba, nagyon élvezte, és elég nehezen érti meg, hogy ez nem egy állandó hely, ahova bármikor elmehetünk.

Norbi és Mama elkészítették a tökéletes sült krumplit. Norbi egyik belga kollégájától származik a "recept", miszerint elő kell sütni a krumplit marhazsírban, ki kell hűteni a krumplikat, majd újra bő, forró zsírban megsütni. És tényleg, kívül roppanós, belül omlós a krumpli, isteni finom, pedig én nem vagyok egy sült krumpli imádó.