Mikulás

Először Maxim ovijába látogatott el a Mikulás, kicsit korán ugyan, november 28-án pénteken délelőtt. A gyerekek énekekeket tanultak, Maxim itthon is eldalolt egyet-kettőt, gyakorolt, mert "aki nem énekel a mikulásnak, az nem kap csomagot, hanem a joffának (óvónéni) adja majd a mikulás az ajándékot". Nagyon örültem, hogy mégis várja, mert valamikor novemberben lazán közölte, hogy nincs is mikulás, az csak egy bácsi beöltözve. Egy nagyobb gyerek mesélte a napköziben. Úgy látszik, hogy a sok készülődés az oviban, a mesék, énekek itthon vissza adták a hitét, vagy inkább nem érdekelte, hogy az csak valaki beöltözve, hiszen mindegy hogy ki is a mikulás, jön, és még ajándékokat is hoz. Később kérdezte is, hogy a mikulás mindent lát és azt is tudja, hogy hova költözünk, ha valaki mondjuk elköltözik?

Ugyanazon a napon délután a bölcsiben járt a mikulás, de itt a szülőkkel együtt ünnepelnek a gyerekek, lehet enni-inni. Mondanom sem kell, Robint a kapott csomagja érdekelte, és egy egész mars szeletet megevett.

Az otthoni mikulás december 6-án, szombat reggel jött, előtte este megmostuk a csizmákat, két-két párat, nehogy meglássa a télapó, hogy koszos a másik pár csizma. Maxim szépen az ajtó elé rakta őket, és hát a sok ajándék a csizma előtt várta őket reggel.

Mivel mamáék december első hetében jöttek, az ő mikulásuk már pénteken ajándékozott, de azt hiszem Maxim azt mondja, hogy a legót mamáéktól kapta (és még sok más dolgot). Norbi munkahelye is legót vett az öt éveseknek, míg Robin duplót kapott, mi is vettünk egy-egy játékot, könyvet, és még akkor vártuk a karácsonyt.

Maxim úszni tanul

Beletelt egy kis időbe, mire találtam úszótanfolyamot. A gond az, hogy a legtöbb tanfolyam 6 éves kortól van, vagy az önkormányzati első osztálytól, erre még két évet kéne várnunk. Végül Merschbe kezdtünk el járni, ez 15 km tőlünk, de kis utakon, így 15-20 perc az út. Egy 25 méteres uszodából van leválasztva egy csík, ahol 85 cm a víz mélysége. Szeretne Maxim megtanulni úszni, és abban is egyet értett, hogy szívesebben tanul kis vízben, ahol leér a lába. Az első alkalom nehezen indult, picit sírt is az elején, de aztán ott maradtam egy kicsit, hogy lásson, meg a végére bementem megint a medencékhez. Megbeszéltük, hogy inkább én is bemegyek úszni, neki talán megnyugtatóbb, hogy ott vagyok, ugyanakkor zavaró is lehet, ha azt nézi, én hol vagyok, de végül jól működik a dolog. Egyszer mind 4 négyen elmentünk, na ez nem volt jó ötlet, mert Maxim folyton azt nézte, mit csinál Robin, Robin meg üvöltött, hogy oda akart menni Maximhoz. Aztán fél óra múlva Robin megnyugodott és végre élvezte a gyerekmedencét, meg a hatalmas csúszdát.

Egy órás egy alkalom, az elején azt gyakorolták, hogy betegyék a fejüket a vízbe, bele ugorjanak a medence széléről, ez utóbbi jól ment Maximnak. Otthon egy ideig gyakorolta a víz alá merülést, a kádban 17 mp-ig volt a feje víz alatt. Majd deszkával tanultak siklani, most pedig elkezdték a lábtempót gyakorolni. Nem egy gyors iram, de év végére talán megtanul biztonsággal úszni. A lelkesedése egyszer alább hagyott; még az őszi szünet előtti héten rosszul lett az autóban, sokat és zsírosat evett ebédre, meg valami piros lét ivott (halloweent ünnepelték), és hányingere lett. Végül elmentünk az uszodáig, de nem akart bemenni, úgyhogy a szünettel együtt két alkalom kimaradt, és a szünet utáni első órán nem csinált semmit. Általában mindig van egy gyerek, akivel külön kell foglalkozni, mert nem akarja csinálni a feladatokat, nem akar bele menni a vízbe, na most Maxim volt, akit a segédedző győzködött, hogy csinálja a siklást, menjen a többiek után. Azóta vissza tért a lelkesedése, és mondja is, hogy ő megtanul úszni. Januártól pedig mehet a haladó csoportba, ahol már ténylegesen az úszás elemeit tanulják.

Maxim új ovis csoportban

Kb. egy hónapja vettem észre, hogy Maximnak kibújt az első maradandó foga, jobb oldalon, felül. Mondtam neki, hogy ez maradandó fog, ehelyett már nem nő másik, erre vigyázni kell, ő kétségbe esetten válaszolta:

- Én most már nem fogok soha semmit csinálni, hogy vigyázzak a fogamra. 

Megkönnyebbült, mikor elmagyaráztam neki, hogy én csupán a nagyon alapos fogmosásra gondoltam.

Maxim kezd nagyon éretten gondolkodni, legalábbis bizonyos dolgokról. Most hétvégén pl azt mondta nekem ebéd előtt, hogy ő jön nekem segíteni, és ebéd után is segít nekem mindenben, mert én reggel mondtam, hogy nagyon sok dolgom van. Pogácsát sütüttönk, és formákat kért, de együtt szaggattuk ki az egészet, az elejétől a végéig kitartott, és csinálta. Ha néha társasozunk, elfogadja ha nem mindig ő nyer, mesékből idéz, illetve most nagyon sokat gyakorolja a számok írását, ami az ovi hatása, és bár azt mondták a szülőin hogy nem tanítják őket számokat írni, mert nem matekórájuk lesz, mégis csak tanulnak valami hasonlót. Rengeteget rajzol, mindig az aktuális kedvenceket: pók és pókember, batman, szellem, sárkány. Sablonnal is szeret rajzolni, eddig nem kedvelte, sokat színez, próbálja úgy színezni ahogy a képen van, most épp telefonkönyvet készített, vagy éppen egy olyan lapot hozott haza amire a barátai írták rá a nevüket - 4-6 évesekről beszélünk, akik még nem iskolásak.

Szóval szeptember közepén újra kezdődött az ovi, új csoport, új óvónéni, jobban mondva tanító néni, mert ez itt ugye már iskola, még ha a tavalyi elő- vagy korai iskola (Précoce), a mostani pedig játékiskola (Spillschoul) luxemburgiul. Ez az un. középső- és nagycsoport egy összevont csoport, az egyik fele a kisebbek, a másik fele a nagyobbak, akik a következő évben kezdik az iskolát. Tehát egy évig Maxim a kisebbek között van, de jövőre ő nagynak fog számítani a csoportban, ugyanazzal a tanító nénivel és nyilván ugyanazzal a félcsoporttal, a másik felét a kisebbek alkotják majd. Ez nem rossz rendszer, hogy megtanuljanak a nagyobbakkal is és a kisebbekkel is egy közösséget alkotni, ugyanakkor sok változást is jelent. A  mi esetünkben pláne, mert jövő szeptemberben a capelleni iskolába járnak majd a gyerekek, bár már most csak capelleniek vannak a csoportban. Nem lelkesedtünk, mikor kiderült, hogy a kertszomszédunk lesz az óvónéni, mivel a fakivágás-tujaültetés óta nem igazán beszélünk egymással, és a szülői értekezleten is furcsának találtam Joffa Sylviet. De jó dolgokat csinálnak, Maxim szereti, a csoportot is, mondja, hogy Sylvie nem szigorú, csak hangosan beszél, és ami a legfontosabb, most nem hajtogatja, hogy nem akar oviba menni, szívesen megy, hamar beilleszkedett, egész sokat mesél. Nemrég azt mondta, hogy Sylvievel mindig olyan fura dolgokat csinálnak, de abszolút pozitív értelemben. Nagyon szervezett óvónéni, már a 2. napon ki volt téve egy táblázat, hogy melyik nap ki hova megy délben illetve délután, és az első hét végére egy fényképes telefonkönyvet is kaptunk tőle. Igazán nem panaszkodhatunk, mert néhány hét után felajánlotta, hogy nyugodtan vigyem Maximot kicsit később, hogy ne kelljen a gyerekekkel a reggeli nagy forgalomban rohangálnom, de aztán mondtam, hogy én igaz, hogy vissza megyek Capellenbe, de onnan vonattal megyek dolgozni, így nem olyan vészes, és hogy Maxim majd később busszal fog járni reggelente. Mert hogy van iskolabusz, az utcánk végéből, de nem akartunk azonnal mindent egyszerre kezdeni, Maximra bíztuk, hogy mikor próbálja ki, az egyezség pedig az, hogy karácsonyig választhat, hogy busszal vagy autóval megy reggel oviba, a karácsonyi szünet után viszont busszal kell mennie minden reggel. Ahogy betöltötte az 5. évet, másnap reggel buszra ült, és azzal ment oviba. Azt mondta először, hogy jó volt, de inkább vigyem autóval, de aztán sokszor busszal megy. Az elején kicsit gázos volt, mert ha Norbi nem volt otthon, Robinnal együtt kísértük Maximot a buszhoz, és persze ő is fel akart ülni, így az első ilyen reggel zengett az utca Robin sírásától, a második reggel már csak kicsit sírt, aztán elfogadta, hogy az Maxim busza, ő máskor buszozik, igaz, erre sokat kellett várnunk, most november végén kirándult csak a bölcsivel.

Még egy érdekesség, a csoportban két Maxim van, a másik a nagyMaxim. 

Bilan 30

Ezúttal Robinnak. Ahogy Maximot is, Robint is elvittük egy nyelvi felmérőre, ami nem kötelező, de minden itt született gyereket behívnak egy tesztre, amit ha szükséges, később megismételnek. Azt tudni kell, hogy az alapnyelvekből lehet elsősorban választani, de minden esetben a gyerek anyanyelvén történik a felmérés, csak ha ez nem az itteni gyakori nyelvek, akkor kicsit körülményesebb a dolog, mert a szülő tolmácsolja  a gyereknek a kérdéseket. Nem tartott sokáig a felmérés, egyrészt mert Robin megunta, és ő utána nem foglalkozott sem a képeskönyvvel sem velünk, másrészt meg a kérdőív alapján is úgy ítélték meg, hogy megfelelő szinten van az életkorához képest: önálló mondatokat alkot, ragoz, kérdez és a legtöbb hangot is szépen ejtette ki. Vissza sem kell majd mennünk, Maximmal anno igen, Norbi szerint mert ő sok hangot nem ejtett tisztán. Az oviban/iskolában majd lesz még felmérés.

Most egyébként ugrásszerűen megnőtt Robin szókincse, kérdésekre önálló válaszokat alkot, kezd szépen beszélni. És még többet beszél mint eddig, csak most már szinte mindent értünk, kivéve, ha üvölt és úgy próbál valamit mondani, na akkor érthetetlen számunkra is. Egyre hosszabb meséket hallgat végig esténként, és ugyanúgy mint Maximnál, a meseolvasás interaktív, olyan nincs hogy ő ül, hallgatja a mesét, nézi a képeket. Ő is mutogat, folyton kérdez, lapoz előre-hátra. Most remélem, kezd egy kicsit leállni a tévével, mert ő képes volt egész délelőtt mesét nézni. A műtét előtt és után nagy sláger volt az angry birdsös játék a táblagépen, már el tudja indítani a játékot, másik pályát választani.
Szerintünk most kezd a bölcsiben is szavakat mondogatni, és valószínű, néha kicsit sok neki ez a kettő együtt, ezért nyávogósabb időnként. Úgy tűnik, vége a nagy szerelemnek, nyári szünet óta Robin és Nesta elválaszthatatlanok voltak, együtt játszottak, fogták egymás kezét, és Robin csak Nestát emlegette. Még mindig sokat beszél róla, de most már nincsenek annyit együtt, és nem örülnek annyira egymásnak reggelente; Robin berohan a szobába és elővesz valami autót, Nesta pedig mással játszik.
Most már ritkán kakál a pelusba, többnyire szalad a bilire, viszont ha tele van pisivel a pelus, nem zavarja. Majd hétvégente próbálkozunk, hogy lássuk, mennyire érdekli a dolog.

Egyre többször fordul elő, hogy ha idegen helyre megyünk, vagy idegennel találkozunk, akkor Robin bújik belénk, szégyenlősködik. Azt pedig nagyon nem szereti, ha valaki csak úgy hozzá ér, még a bölcsiben sem mindig örül neki. Iszonyat érzékeny arra is, hogy ha valami nem tetszik nekünk, rá szólunk, vagy egy kicsit erőteljesebb hangon mondunk valamit, rögtön elkezd sírni, és mondja, hogy fáj a bibim. Ráadásul éjszaka sem tud kikapcsolni, sokat álmodik, beszél álmában, forog, van, hogy felébred rá, van, hogy arra ébred, hogy fázik mert kitakarózott. Most ez a legújabb, hogy azt kiabálja: takajó. Szóval hiába van rendben az orra, még mindig ritkán alszik jól. Ráadásul most esténként nem akar aludni, mondja is hogy én nem szeletek aludni. Remélem, hamar lecseng, mert egyszerre tesszük le a két gyereket, de ha Robin egy órán keresztül nem alszik el, az idegesítő tud lenni. Az is igaz, hogy nincs nagy alvásigényük, csak a szülőknek lenne :-)

Robin nagy színész, és rettenetesen tud hízelegni. Néha tényleg nehéz megállni, hogy egy szidást követően ne nevessük el magunkat.
Következzen néhány feljegyzett mondása, régebbről és mostanról.

szempillangó - mondta a szempillájára, talán most már nem keveri :)

Az egyik mesekönyvében (Eric Carle - Nem láttad a cicámat? - hetekig nagy kedvenc volt) van egy sötét bőrű indián, Robin megjegyzi: cokis (csokis)


Itt ugyebár rengeteget esik, beborul az ég. Egyik reggel mondja:
- Beboluló - és ráborul az asztalra.

Azt hiszem, Maximnál is volt ilyen, hogy ébredés után nem szeretik a világosat, most már azt kiabálja Robin, hogy kapcsoljuk le a villanyt, de egy darabig a napot okolta reggelente a konyhában:
- Szüt a nap - nyávogta, és le kellett kapcsolnunk a lámpákat.

- Itt a bibim - mutat rá egy anyajegyére.

- Robin, az egy anyajegy - válaszolom.
- Nem, az enyém.

Sokszor elfelejtjük, hogy a gyerekek mennyi mindent tőlünk tanulnak, mennyire utánoznak minket. Az új autónkat ugyebár tölteni kell, nem tankolni. Robin a konyhában egy polcnál játszott az autójával, közelebb mentem: a melegszendvicssütő zsinórjával játszott, pontosan úgy próbálta csatlakoztatni a kábel végét az autójához ahogy mi tesszük az igazi autónkkal, és közben ezt mondta: tőtődik az ató. Zabálni való volt.

Sokat hallja, hogy viccelünk, főleg Maxim "ugrat" most minket, ilyesmivel, hogy anya, nyitva van az ajtó, közben be van csukva, vagy elkezd sírni, de csak tetteti, hogy megvicceljen minket. Robin egy reakciója, ha mondjuk, hogy ne csinálja, vagy hogy szépen csinálja, hogy ő csak viccelt. Már nem emlékszem, mit csinált, meghúzta a hajam, vagy leugrott valahonnan, de a következőket válaszolta nekem:

- Csak vicceltem - vigyorog.
- De ez nagyon nem vicces - mondtam mérgesen.
- Nagyon vicceltem - válaszolja huncutul.