Padlás

Nagy munkába kezdtünk, pontosabban Norbi. Szeretnénk kihasználni a padlásteret, amit anno elkezdtek berendezni, de az áramon, új ablakokon és parkettán kívül nem sok mindent csináltak vele. Valamiféle szigetelést raktak be, de ez közel sem elegendő. Szóval hosszas tanulmányozás után elkészült a terv, megérkezett a rengeteg szigetelőanyag, tele a terasz, indulhat a munka. 

A bontás és az esetleges problémák megoldása nagyon sok időt vesz igénybe, de végül is ráérünk, ahogy győzi Norbi, úgy halad.

Maximék sokat vannak fent, lassan beszűkül ugyan a játszóterük, de ez nem zavarja őket. Azt nem mondanám, hogy segítenek, de élvezik a felfordulást, sok munkát.

A terv, hogy jövő év végéig kész legyen, aztán jöhet az ablakcsere, és ha mindent berendeztünk, új lépcsőnk is lesz.

Robin biciklizik

Az őszi szünet második felében Robin ráült Maxim biciklijére - miután Norbi leengedte az ülést és a kormányt -, és gyakorlatilag ment is vele. A második napon már egész sokat gurult, a szünet végére már el is tudutt egyedül indulni és nagyjából fékezett is. Minden nap gyakorolt, most már egész jól megy neki, és mióta Maximnak szereztünk egy eggyel nagyobb biciklit, megy a versenyzés. Néha kimegyünk az utcára, és 5 perc múlva már sír Robin, vagy mert Maxim miatt elesett vagy mert Maxim megelőzte. Ez a rész kiborító, de reméljük, túlteszik magukat rajta. Maxim pedig nagyon rendes volt, hogy Robinnak átengedte a bicaját, bár ő már izgatottan várta a nagyobb kerékpárt.

Egyik reggel még arra is rávettek, hogy menjünk biciklivel oviba.

A viedók között van felvétel is róluk, itt a link.

Őszi szünet

Már vártam az őszi szünetet, Robin nagyon elfáradt. Annak örültem, hogy betegség miatt nem hiányoztak, igaz, taknyosak azért voltak, de megint jobban kezdődött a szezon, mint a tavalyi.

Maxim igazából az őszi szünetre jött bele az oviba, ekkor éreztem, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb mint tanévkezdéskor.

Az őszi szünet első hétvégéjére érkeztek Nagyiék. Maxim szinte végig legózott Popival, az összes legójából építettek valamilyen járművet, amit hetekig rakosgattam. Többnyire játékkal, főzéssel töltöttük el az időt, a nagyszülők minden nap elmentek a fiúkkal sétálni. 

 

 Miután Nagyiék elutaztak, Norbival felváltva maradtunk otthon a gyerekekkel. Olyan gyorsan eltelt a szünet, már nem is emlékszem, miket csináltunk.

NagyMaxim az oviban

Maxim az első néhány hétben nagyon elfáradt délutánra, tiszta feszült volt, türelmetlen. Úgy látszik, kellett neki egy kis idő, hogy megeméssze az újdonságokat: új épület és terem, új óvónéni és az, hogy a csoport fele lecserélődött. Ő most nagycsoportosnak számít, ő a legidősebb a csoportban, ahol ismét két Maxim van, a másik a fiatalabb, ezért az idén ő a nagy Maxim; ez biztos tetszik neki, bár nekem kellett rákérdeznem, nem magától mondta, hogy őt szokták nagyMaximnak hívni. A nagyokhoz is érkezett új gyerek, és a szavaiból kivéve hárman-négyen sülve főve együtt vannak. Van köztük olyan, aki nem beszél olyan jól luxemburgiul, így Maximra ragad nem is kevés francia. Néha egész mondatokra kérdez rá, hogy pontosan mit is jelent. A napköziben azt szereti, mikor kétszer van ovi, mert ő olyankor felmehet az iskolásokhoz ebédelni. Néha a hosszú délutánon is felmennek a nagyobbakkal csocsózni. Nemsokára találkozom az ovónénivel, aki értékeli majd Maxim első trimeszterét. Maxim azt mondta, hogy jobban szereti Nathalie ovónénit, mert ő nem beszél olyan hangosan mint Sylvie ovónéni.

Bár ő mehetne busszal reggelente, és pénteken jöhetne busszal haza, de a kiscsoportosok nem buszozhatnak még, így mindkettőjüket hozzuk-visszük. Szeptembertől majd buszoznak.
A napköziben az egyik terem benti játszótérnek van kialakítva, egy fakomplexumra mászhatnak fel a gyerekek, többféle hinta, kötélalagút és egyéb dolgok tarkítják, viszont felügyelet nélkül ez kvázi dühöngő, és Maximot érte is baleset. Megcsúszott a lába a bordásfalon, beakadt miközben ő meg leesett. Elég durván bedagadt a lábfeje, sántított is. Mikor érte mentem, mondták ugyan, hogy leesett, de szerintük nem vészes, és Maximtól később megtudtam, hogy még a zokniját sem vették le. Egy hétig sántított, két hét kellett neki, hogy ne bicegjen. Ha azonnal jegelik, akkor szerintem nem dagadt volna fel neki. A fekete nadálytő krém viszont ismét nagyon hamar lehúzta a gyulladást. 
(Nem sokkal ezután történt egy komolyabb baleset, azóta szerencsére kizárólag felügyelettel használhatják a termet, ha nincs ott gondozó, nem mehetnek be.)