Húsvéti szünet

Mivel pont húsvét előtt ítéltek kényszerpihenőre, a nagy sütés-főzés elmaradt. A fiúk fújtak ki tojást és filccel festettek, Robin nagyon belendült. Húsvét vasárnap pedig tojást kerestek a kertben. Maxim később megkérdezte, hogy miért nem a házban rejtette el a nyuszi a tojásokat, és honnan tudja, hogy ők itt laknak.

 

Kedden délelőtt pedig indultak Békéscsabára, Mamáékhoz. Nekem jól jött, hogy üres a ház, tényleg tudtam pihenni. Az első nap elég furcsa volt a nagy csönd, de hamar hozzá szoktam, hogy későn kelek, olvasgatok, és nem kell senkihez igazodnom.

Robin ősz óta Békéscsabára készül, néha sírásig hajtogatta, hogy de most azonnal indulunk.

Repülővel utaztak a fiúk, szombat reggel már indultak is a reptérre, szóval 3 napjuk volt Csabán, és elég intenzív; biztos ezért nem hiányoztam még Robinnak sem. Elmentek Póstelekre, kaptak kölcsön egy kiskutyát, illetve Mamáék két kutyájával és cicáival is sokat játszottak és még bicikliztek is. Egyik délután pedig átmentek Nagyiékhoz. Szerencsére nagyon szép idejük volt, nem úgy mint itt Luxemburgan, utolsó nap pólóban rövidnadrágban játszottak. Maxim sokat babusgatta Liát, bár azt ő sem bírta megállni, hogy a Liának vitt építőkockákkal ne ők játszanak állandóan.

A pósteleki kastély romjainál, Tata épp itt dolgozik most. A terv, hogy látogathatóvá tegyék a romokat.

 

Meglepődve hallgattam a kiságy történetét. Robin a megérkezésükkor meglátta a mamáék szobájában a kiságyat, és kitalálta, hogy ő bizony abban fog aludni. És nem viccelt, reggel a kiságyban ébredt. Másnap Maxim is ott akart aludni, így végül átvitték az ő ágyát, abban aludt Robin, a kiságyban pedig Maxim. Harmadik este viszont nem egyeztek, így mindketten abban aludtak el, de aztán később Maxim kiabálva ébredt, hogy Robin fejen vágta, így nagy nehezen kijött a babaágyból. Bezzeg kicsinek egyik sem akart benne aludni...

Nekem az egy hét pihenés nem bizonyult elégnek, és egyébként is jobbnak láttuk, ha nem egyedül vagyok egész héten a fiúkkal napközben itthon, ezért végül Mama visszajött a fiúkkal és maradt a tavaszi szünet második hetére. Én közben beteg is lettem, tuti, hogy Maximtól kaptam el, mert ő húsvét vasárnap belázasodott, és hétfőn Norbi bevitte az ügyeletre még az elutazásuk előtt. Szerencsére csak valami vírus, amit Robin nem kapott el, legalábbis nem volt lázas, és Maxim is két nap után már jól volt.

A második héten egész sok programjuk volt a gyerekeknek. Robin rögtön ahogy visszajöttek, egy szülinapi partira ment. Ez volt az első olyan, hogy ott hagyom, azt ugyan szerette volna, hogy Maxim is menjen, de hát csak ő kapott meghívót, hiszen az ő ovistársa tartotta a szülinapját. Ahogy bementünk, ő már abszolút otthonosan érezte magát, elköszönés nélkül rohant játszani. Egy délután pedig egy másik kis barátnőjéhez ment át játszani. Maximhoz egyik délelőtt eljött egy ovis barátja, és megbeszéltük, hogy legközelebb ő megy majd. Egy délelőtt pedig Lilláék jöttek át.

Apránként előhalásztam a babaruhákat, méret és szín szerint rendeztem őket, majd ki is mostuk szinte mindet. Rengeteg ruhája van a kisasszonynak, a fiúknak sok fehér és semleges színű bodit, tipegőt vettem anno, egy-két darabot leszámítva féléves koráig mindent fel tud majd venni.

Mama finomakat főzött-sütött nekünk, és szinte az összes babaruhát átvasalta nekem.

Robin orra

Február végén történt egy kisebb baleset Robinnal, futás közben neki esett a kapunak, az egyik orrcimpája beszakadt. Norbi a csirkéket rendezte, én főztem, ők meg rohangáltak Maximmal és elbotlott. Mire sikerült valamelyest csillapítani a vérzést, beültem vele a kocsiba és irány az ügyelet. Ott meg annyian voltak, hogy húsz perc sorban állás után még mindig csak vártuk, hogy felvegyék az adatainkat. Így soron kívül kértem, hogy a nővér nézze meg a sebet, mert fogalmam sincs, milyen állapotban van a kötés alatt. Persze mire az orvos jött, addigra összeforrt neki a sérülés, így végül két kis ragasztócsíkkal távoztunk. Viszont mire haza értünk, a seb alja kinyílt egy picit, addig piszkálta az orrát. A ragasztócsík egy nap alatt leesett az orráról, aztán hiába ragasztgattuk, ő azért csak piszkálta. Ráadásul orrot fújni sem nagyon tudott, szerintem ekkor húzódott a nátha a fülére. Most egy vékony heg látszik az orrán, reméljük el fog neki múlni teljesen.

2016

10 éves házasok lettünk, rózsa-lakodalmat ünnepeltünk: kaptam egy tíz rózsából álló csokrot január 21-én.

10 éve jöttem ki Luxemburgba, március 1-gyel (Robinnal egy hónap fizetés nélkülit vettem ki 2013 februárjában, hogy picit később kezdje a bölcsit) megvan a 10 éves munkaviszonyom a Bizottságnál, már jogosult vagyok nyugdíjra.

Az évfordulókon túl mozgalmas évre számíthatunk 2016-ban. Reméljük a tetőtér szigetelésével elkészül Norbi, esély meg van rá, mert július 1-től un. szülői szabadságon lesz, ami Robin után jár neki, és amit 5 éves koráig tud kivenni. Mivel Maximnál kihagyta ezt a lehetőséget, részben bízván abba, hogy sikerül cégen belül jobb helyet találni, most Robinnal már nem akarta elszalasztani ezt.

Viszont, remélem, tud majd kicsit nekem is segíteni, mert - ahogy már tudjátok- a kistestvér érkezése nem könnyít a ház körüli munkálatokon :)

Szóval nagycsalád leszünk. A gyerekek rendkívül lelkesen fogadták a hírt október végén, ők rögtön tudták, hogy fiú lesz, és lehet, hogy ikrek. Azóta két anyuka is megkérdezte a Maxim csoportjában, hogy tényleg ikreket várok, mert az ő gyerekeik szerint két fiú van a hasamban. Kicsit nehezen emésztették meg, hogy kislányunk lesz. Először Maxim dacolt, hogy ő ugyan nem akar lányt, aztán Robin mondogatta, hogy ő bizony tudja, fiú lesz.

Most már lelkesen találgatják a neveket a hugicának. Sokszor megjegyzik, hogy úú, már nagyon nagy a hasad, mindjárt ki fog születni a baba. Maxim egyre gyakrabban kérdezi meg, hogy ekkor vagy akkor fog megszületni, próbálja valamihez kötni.

Megcsináltattam 12 hetesen a legújabb kromoszóma-vizsgálatot, ehhez mindössze egy ampulla vér szükséges, és a leggyakoribb kromoszóma-betegségeket mutatják ki, és ha kérjük a baba nemét is megállapítják. Ezt később az ultrahang is megerősítette, eddig minden rendben. Csütörtökön voltunk a 32 hetes részletes ultrahangon, kb. 2300 g a baba, és olyan 38-39 cm, szóval nem egy minibébi. De úgy gondolom, kicsit hamarabb fog születni.

Még dolgoznom kéne, de annyira fáradt vagyok, és elég stresszesnek éreztem a munkahelyet, így végül március 15-tel kiírt az orvos. Szeptember végétől január közepéig sokat betegeskedtem, így minden egyes hiányzás után szépen megvárt a halom munka. Ráadásul decemberben elkezdtem köhögni, a homeopata dokim antibiotikumot írt fel, amivel a nőgyógyász is teljes mértékben egyet értett, de nem jöttem teljesen rendbe, végül újabb homeopata kezelés savlekötő gyógyszerrel megszünt a köhögésem. Lázas nem voltam, de mindig legyengültem. Viszont azóta kisebb náthákat leszámítva nem vagyok beteg, és minden héten egyszer elmegyek úszni, illetve múlt hétig még jógára is jártam. Próbálok oda figyelni az evésre, mozgok sokat, de azért a kilók gyűlnek. Remélem, könnyen le is  mennek. A hányingerem - bár december óta jelentősen enyhült - végül januárban a gyomorsavas kezelés szüntette meg, de aztán kezdett előjönni, így tovább szedtem a Riopant. Viszont február végén elküldött a nődoki cukorterheléses vérvételre, na az teljesen kiütött, és azóta a hányingerem visszajött. Lehet, hogy a hormonok miatt amúgy is előjött volna, de ez így elég borzasztó. Szóval nem viselem túl jól ezt a harmadik terhességet, és tegnap óta szigorú pihenésre fogott az orvos, progeszteron gyógyszerrel. Remélem, egy-két hét pihenéssel megúszom, és nem kell végig feküdnöm, hiszen annyi mindent meg szerettem volna csinálni, amíg itthon vagyok, és így még Maximékkal sem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretnék.

Ui: A régi nőgyógyászom nyugdíjba ment, még tavaly év elején, én meg nem tudtam, kihez menjek, mit csináljak. Nehéz új orvost keresni, ha a régit annyira szerettük. Hezitáltam, hogy menjek egy nagyon jó hírű dokihoz, akihez Orsi is jár, és aki kiváló szakember, viszont aki nem is biztos hogy fogadott volna, illetve aki kicsit személytelenebb mint az én régi orvosom, vagy esetleg kérdezzem meg a szomszédomat, akinek volt magyar orvosgyakornoka, így róla is tudtam, hogy jó szakember és emberileg is nagyon kedves. Végül egyszer a kertben összefutottunk, és megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e ha hozzá járnék, illetve  lehetséges lenne-e. Először azt kérdezte, hogy hozzá vagy a magyar sráchoz akarnék menni, nem is értettem akkor, miért kérdezi, hiszen én úgy tudtam, hogy visszament  Brüsszelbe, később aztán kiderült, hogy Párizsban csinált kiegészítő képzést, és most márciusban kezdett dolgozni Luxemburgban, pont az Orsi nőgyógyászának a kabinetjében. Vele egyébként a kórházban összefutottam még tavaly év végén, és mondta, hogy nemsokára elkezd dolgozni. Visszatérve a szomszédomra, mondta, hogy semmi akadálya, de új pácienseket már nem vesz fel, kivéve család, barát, szomszéd :) Így végül tavaly májusban kaptam is időpontot novemberre az éves vizsgálatra. Aztán mikor kiderült, hamarabb kéne mennem, mert babát várok, két napon belül fogadott. Nagyon rendes, alapos, viszont sokkal jobban pörög mint a régim, ő soha nem sietett.

A szomszéd doki a kórházban dolgozik, tehát nem magánpraxisa van, nemrég óta a szülészet igazgatóhelyettese, és problémás terhességekre specializálódott, és tanít is, nagyon elfoglalt.

(Mivel nem járunk össze, ritkán találkozunk, így nem tartom furcsának, hogy hozzá járok.)

Prius-csere

Valószínű, hogy nem cseréltük volna le a Priusunkat, de három gyerekülést nem tudtunk beletenni, így olyan autót kerestünk, amibe be tudjuk rakni egy sorba őket. Viszont nagyon szerettük a Toyotát, az egész hibrid koncepciót, a megbízhatóságát, hogy hiába tetszett volna másik autó, a hétüléses Grand Prius+ mellett döntöttünk egy próbahétvége után. Kicsit szélesebb, kicsit hosszabb mint a régink, a középső sorban a három ülést el lehet tolni, így be tudjuk rakni a viszonylag széles Römer üléseket, plusz a kicsinek majd a hordozót, illetve később az eggyel nagyobb ülést. Aztán már Maximnak elég kell, hogy legyen a magasító jó három év múlva. Az egyetlen kompromisszum, hogy valamiért a középső ülés nem isofixes sajnos; a harmadik sor két ülése viszont egész kényelmes, és alapból ezt nem fogjuk használni, tehát a csomagtartója is elég lesz nekünk. Végül január elején rendeltük meg az új autót, a régit beszámította volna a garázs, de nem túl sokért, így Norbi több helyen meghirdette. Lett is rá vevőnk, az egyik már szilveszterkor elvitte volna, de akkor még meg sem rendeltük az újat, amit aztán a február 8-i hétre ígértek. A második igazán komoly érdeklődővel végül a február 15-ben egyeztünk meg, Magyarországról jött. A gond csak az volt, hogy közben kiderült az új autó február végén érkezik, de miután felháborodva személyesen bementem, hogy nem válaszol az ügyintéző, befoglaltak egy csereautót. A régi Priust február 15-én eladtuk, segítettünk az ügyintézésben a magyar srácnak, ami kicsit hosszúra nyúlt. Aztán az ügyintézőnk ismételten nem válaszolt sem az e-mailemre, sem a telefonra, végül kiderült, hogy március közepére lesz itt az autó, de legalább kaptunk egy ingyen csereautót.

Végül március 17-én hoztuk el a nagy Priust. A legnagyobb felszereltséggel vettük, mert abban szinte minden benne volt amit szerettünk volna, kértünk még hozzá első és hátsó szenzort, illetve speciális vonóhorogra szerelhető biciklitartót. Napfénytetős, de valamiért Robin mindig be akarja csukni. Maxim pedig amikor én vezettem, megjegyezte, hogy csak reggel és este kell kinyitni, mert reggel olyan csodálatos, ahogy jön fel a nap, este pedig szépek a csillagok.