Ők mondták

A fiúk továbbra is rengeteget beszélnek, sokszor egymás szavába vágnak, nem bírják kivárni, hogy a másik befejezze a mondandóját. Az idén kevés vicces mondásukat jegyeztem le sajnos, de tavalyról maradt jó néhány, amit még nem írtam ide le. 

Már nem emlékszem, hogy melyikőjüktől származik az alábbi beszélgetés, talán Robintól.

- Kitől kaptuk a házunkat? Mi vettük?

- Igen, ezt mi vettük.

- Nagy zacskóba volt csomagolva?

Apa halevésre biztatja Maximot:

- Maxim egyél ilyen szószt, attól jól megtanulsz úszni.

- Miért tanulok meg tőle?

- Mert ez hal.

- Hogy tanulnék meg tőle úszni, ez egy döglött hal!

Tavalyi ovis társáról mesélt Maxim, jól emlékszem, hogy egyszer oviba menet reggel fejtette ki a nézetét:

- Yale anyukája elpocsékolja a pénzt.

- ?

- Yalenak mindig új cipője van. 6 napig hord egy cipőt, aztán újat vesz neki, megint 6 napig hordja, aztán megint új cipője van.

Maximnak nem az ősz a kedvenc évszaka.

- Most rád haragszom, mert ősszel születtem, és te termesztettél meg engem a hasadban.

Nehéz nyelv a magyar, néhány egyszerű szó helyett ezeket mondta Maxim:

- magaságosság, melegségesség.

Fürdésnél kérnek még pogácsát, mondom nekik, hogy egyet ehetnek, nincs több. Erre Maxim:

- De akkor ne olvassunk olyan mesét, amiben étel van, mert akkor megjön az éhem és eszek.

- Miért nem vagyunk Robinnal ikrek?

- Mert nem együtt születtetek.

- De akkor egyszerre lenne a szülinapunk...

A napköziben volt egy fiatal de viszonylag szigorú felügyelő, az volt a benyomásunk, hogy ő kordában tartja a gyerekeket, illetve figyel rájuk. Mindig tudta, hol van Maxim, ha érte mentünk. Ahogy átköltözött a napközi Capellenbe, ő máshol dolgozott. Kérdeztem tanév elején erről Maximot:

- Hol van most Jessica?

- Lehet, hogy még nem fejezte be a nyaralást. Vagy az is lehet, hogy szakmát váltott.

- Mi is tudunk vulkánt csinálni. Amikor mérgesek vagyunk, akkor a düh jön ki belőlünk, így - mutatja Maxim, hogy mérges.

- Amikor hányunk, akkor a hányás a vulkán.

Maximék tavaly úgy tanulhatták a számokat, hogy 1-10-ig az egyes számutcában vannak a számok, aztán 11-20-ig már másik számutcában vannak a számok, stb. Legalábbis nekünk így magyarázta.

 

Tavaly nyáron Békéscsabáról haza érve, Robin ezt kérdezte:

- Hol vettük ezt a szép, új házat?

Elég sokszor kapott fülcseppet Robin, még amikor bent volt a tubus a fülében, mert vagy eltömődött neki, vagy egyszer gombás fertőzést szedett össze. Miután becsepegtetünk neki, várni kell legalább 5 percet, hogy ne folyjon ki az egész a füléből. Mivel feküdnie kell, ezt vagy tévézés közben vagy meseolvasással kötjük össze.

- Kész vagyok? - kérdezi türelmetlenül.

- Nem, még 5 perc, az már nem sok. De ha hamarabb felkelsz, akkor kifolyok, és nem fog hatni.

- Akkor 6-nál leszek kész?

- A pipik miért tojnak tojást? - kérdezi Robin.

- Mert az a dolguk.

- És a mi dolgunk mi?

- Hát, hogy boldogok legyünk - válaszolom megfontoltan.

- Nem, az, hogy mindig csináljunk valamit - javít ki Maxim.

Az idénről egy-egy mondásukat jegyeztem fel, mindkettő az egyiptomos témakörhöz kapcsolódik. Ahogy írtam egy előző bejegyzésben, egyiptomi dolgokat lehetett bevinni az oviba. Sikerült is megtalálnom a vázánkat. Maxim megkérdezte, honnan van:

- Kiástátok a földből?

Robin pedig hitte, vagy úgy hallotta, hogy csontvázat keresünk, és azt fogja Maxim bevinni.

Sportnap

Itt az áldozócsütörtök, Jézus mennybemenetele munkaszüneti nap, és évek óta ekkor rendezik meg Luxemburgban a sportnapot, kicsiknek és nagyoknak, rengeteg sportklub részvételével. Először úgy gondoltuk, hogy kihagyjuk, de Maxim már egy ideje kérdezgette, hogy mikor lesz, mert szeretne megint elmenni. Megbeszéltük, hogy ha nem esik, akkor megoldjuk, hogy elmenjünk/elmenjenek.

Norbival mentek a fiúk, én nem mertem bevállalni nagy hassal a tömeget, toi-toi vécét, és nem szerettem volna, hogy miattam jöjjünk hamarabb haza, szóval én inkább itthon maradtam. 

Milánnal és Vincével együtt sok mindent kipróbáltak, a súlyzózáson át az amerikai focin keresztül a cserkész feladatokig. Maximnak az idén is a taekwando tetszett a legjobban. További képek a szokásos helyen.

 

Tejbegríz

Kb. másfél éve megszüntették Robin kedvenc müzlijét, Hipp csokis gyerekmüzli. Előtte a gyümölcsöset is ette, de aztán már csak ezt kérte reggelire. Sehol nem lehet kapni azóta sem, ő meg nem igazán reggelizett. Aztán főztem neki tejbegrízt, és gyakorlatilag másfél éve azt reggelizi. Néha eszik pelyhet, vagy egy másik fajta müzlit, esetleg péksütit, de ez nem sokszor fordul elő. Tavaly volt ugyan egy rövid időszak, mikor először nem kért rá kakaót, majd egy jó pár napig nem evett tejbegrízt, de aztán ismét visszatért a szokásos reggelijéhez. Teljes kiörlésű tönkölybúzadarából készítem, só és cukor nélkül, hiszen a kakaó cukrozott. Így viszont mindig van valami a pocakjában reggel, mert ha éhes vagy leesik a vércukra, akkor bizony nyűgös lesz.

Maxim viszont nem eszi a tejbegrízt, pedig régen ő is szívesen kanalazta fahéjas cukorral.
Videón is megörökítettem :-)

 

2. trimeszter az oviban

Maxim második szülőije nem négyszemközti beszélgetés az óvónénivel, hanem a szülők bemehetnek megnézni a gyerek addigi munkáját, füzeteit, és a lényeg, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt, hogy ő maga mesélje el, miket csináltak az oviban. Elég hosszúra nyúlt így, Maxim nagy lelkesedéssel mesélte, hol mi volt a feladat, aztán megnéztük a rajzait, festményeit is. A legtöbb feladata hibátlan, a rövid értékelés lényege pedig, hogy csak így tovább. 

Húsvét előtt Egyiptom volt a témájuk, több mint két hétig. Az elején lelkes volt Maxim, vitt is be egy kis vázát, könyvjelzőt amit ott vettünk. De aztán gyakorlatilag rémálommá vált a téma, ugyanis kb két hétig majd' minden éjszaka felkelt, felsírt, hogy ő fél, rosszat álmodott. Azóta újfent nem megy el egyedül vécére, sőt, egyedül egyik szobába sem, és ez sajnos meg is maradt, szerencsére a rossz álmok elmúltak. Egyik nap könnyes szemmel mondta, hogy most már nem tetszik neki a téma, szóljak Joffer Nathalienak, hogy ő inkább kimegy, ha Egyiptomról beszélnek. Másnap reggel mégis azt mondta, hogy ne említsek semmit, de aztán megint nagyon félt este és éjszaka, szóval rákérdeztem, hogy miről is beszélgetnek, mert Maxim szerint nagyon félelmetes a piramis és a bennük található útvesztők, csapdák, múmiák és kincsek. Az óvónéni szerint a gyerekek találták ki illetve meséltek mindenféle csapdáról, és feltámadó múmiákról, de nem érti, hogy Maxim mitől ijed meg, hiszen ő az egyik leglelkesebb követője a beszélgetéseknek. Szerintünk nem feltétlen kellett volna két hétig ezzel foglalkozni, ha csak néhány napig beszélnek róla és készítenek pár dolgot, akkor talán nem viselte volna meg ennyire Maximot. 

Robinéknak csak év végén lesz személyes értékelés, de néhány érdekes dologról beszámolok, mikkel foglalkoztak. Hetekig a különböző érzékszerveik volt a fő témájuk.

Építettek a tornatermükben egy un. tigris-pályát, mindenféle dobozból, foszforeszkáló és más egyéb dologból, majd zseblámpát is kellett vinniük, hogy a sötétben játszanak a labirintusban. Az előtérben pedig ösvényt építettek kavicsokból, szalmából, szúrósabb és puhább dolgokból, amin mezítláb mentek végig. Még sötét pólót is kellett vinniük, amire maguk festettek mintát, ami a sötétben foszforeszkál.

Maxim sokat épít az oviban, a mappájában jó néhány képet beragasztott az óvónéni a különböző műveiről, és itthon is szívesen épít, tulajdonképpen bármiből. Két képet találtam hirtelen, duplóból lépcsőt, illetve papírpohárból tornyot, vagy piramist. A papírpoharas ötlet a napköziből származik, télen rengeteget épített a barátaival, majd itthonra is kérte, hogy vegyünk. Az egyik legjobb rész természetesen a rombolás.