2017. február 5., vasárnap

Lampionosok

Robin az ovival volt lampionozni, az öregek otthonába mentek, kaptak forró csokit és sütit uzsonnára. Ő pingvines lámpást készített az oviban, Maxim slugterrasat. (A Slugterra egy rajzfilm illetve sorozat, a neten rengeteg infó van róla; Maxim barátja imádja, azóta Maxim is odavan érte, de csak ritkán nézi, mert egyrészt szerintem nem neki való, másrészt Robin nem nézheti.) Bár szervezett csoportos lampionozást Robin egyik ovistársa, illetve minden évben hívják a fiúkat a szomszéd utcából is, hogy csatlakozzanak, Maxim most sem akart menni, Robin szerintem ment volna a többiekkel; talán majd jövőre. Végül kettesben csak becsengettek három szomszédhoz, és még énekeltek is. Én voltam a kísérőjük. Nagyon örültek az édességnek, sőt még egy-egy eurót is kaptak.
Hozzánk is jöttek, február 2-án ugyanis a gyerekek sötétedéskor elindulnak énekelni és cserébe édességet, pénzt kapnak. Ez a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Régebben írtam már róla a blogon, itt egy angol leírás és a dal fordítása, szintén angolul.

Íme két rövid videó a fiúkról:

Szomszédban énekelnek a fiúk

Első előadás

2017. február 1., szerda

Emili tapsol és integet

Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.

Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.

Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.

Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.

Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.

2017. január 26., csütörtök

Babamasszázs

Hát igen, mire oda jutotottam, hogy megírjam a bejegyzést, már régen túl vagyunk ezen is. Valamikor június végén kezdtem el a masszázst, elővettem a könyvemet, jegyzeteimet. Nagy melegben, volt, hogy kimentem Emilivel a teraszra vagy felmentünk a padlásra, de azért sokszor elővettem a radiátort is. Élvezte, főleg hason. Igyekeztem egy héten legalább háromszor beiktatni, délelőtt, mikor a fiúk nem voltak itthon. Egy idő után, már csak hason "kérte" a masszázst, mindig hasra akart fordulni. Aztán egyre kevésbé maradt nyugton, már nem is tudom, mikor masszíroztam meg utoljára. Néha fürdés után beolajoztam, de most már azt is csak úgy tudom, hogy ő közben mászik vagy feláll. 

Sebaj, fogom még őt is eleget masszírozni, a fiúkra is rájön időnként, hogy masszírozzuk a lábukat este, gondolom, mikor izomlázuk van. Egy időben több masszázst kaptak mint Emili. 


Ui. Érdemes néha ránézni az elmúlt hónapokra, mert ha van egy kis időm, befejezem a még függőben lévő bejegyzéseimet, egészen októberig bezárólag.