Húsvéti szünet

A fiúk annyira várták a tojáskeresést, hogy vasárnap, miután elállt az eső, megkezdték a vadászatot. Előtte Maxim világosan közölte, hogy nincs húsvéti nyuszi, mi rejtjük el a tojást, majd Robin hozzá tette, hogy az csak egy ember beöltözve. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire rá volt cuppanva a kistojásokra Emili, végül nem habzsolták be Robinnal, és Robin sem könyörgött értük, két nap után el is felejtették. A fiúknak tényleg a keresés volt a lényeg.

Húsvét hétfőn a tengerisós orrspray-ükkel meglocsoltak, Maxim ötlete volt, nem bírt magával. Aztán 3 napot mentek napközibe. Persze nem akartak, dünnyögtek rendesen, de végül jól érezték magukat. Robinnal ott volt az egyik barátja, Maxim meg játszott a nagyokkal vagy éppen Robinnal, mivel kevés gyerek volt. Csütörtök délután pedig rovarkiállításra mentek, idegenvezetéssel, nagyon tetszett nekik, és Robin is örülhetett, mert ő is ehetett fagyit. Péntekre több mindent terveztünk, de végül nem lett belőlük semmi, mert Emili belázasodott. 

Vasárnap már jól volt, de mire Nagyiék megérkeztek délután, megint kezdett rosszul lenni. Hétfőn elvittem egy helyettes orvoshoz, és megint fülgyulladása volt. A doki azt mondta, talán az előzőből maradt valami, nem volt jó vagy elég erős az antibiotikum, úgyhogy egy másikat írt fel, és 10 napig kellett szednie. Én kedd délelőttre szabit vettem ki, mert akkor még nem volt túl jó állapotban Emili, de szerdán egész nap, és pénteken fél napot otthon maradt a fiúkkal és Nagyiékkal. Popival sokat sétáltak a kertben, hintáztak, ugrálóztak, öten voltak biciklizni, boltban. Szerencsére egy napot kivéve, kellemes tavaszi idő volt. Csütörtök délután amíg Emili aludt és én dolgoztam otthonról, a fiúk elmentek Nagyiékkal a pillangóházba. Hamar megjárták, de tetszett nekik. Robin meg akarta venni az egész szuvenírshopot, és pár napig valami denevér állatka után ácsingózott, de most talán elfelejtette. Nagyi és Popi szombat reggel indultak vissza. Elég rendesen megpakoltuk az autójukat, mert Krisztiéknek vittek egy halom babacuccot, június végére várják a kislányukat.

További képek itt

Tavasz van és havazik. Betegségek és fogas dolgok

Itthon vagyok Emilivel, mert beteg. Bár már jól van, de hátha így kibírja húsvétig. A múlt héten ugyanis Robin volt lázas egy napot, de ő kialudta, és már másnap ment is moziba. Emili is belázasodott két nap múlva, el kellett hoznom a bölcsiből szegényt. Viszont Maximot fogorvoshoz kellett vinnem, így a három gyerekkel ebéd után elmentem a fogorvoshoz. Azt hittem, csak a láz miatt van rossz állapotban Emili, de mire Maxim következett a dokinál, addigra Emili sikeresen lehányta magát, engem és Robint is a váróban. Le a kalappal Maxim előtt, ugyanis bement egyedül a rendelőbe. Szóltam az asszisztensnek, hogy luxemburgiul beszél, és hihetetlen ügyes volt. Ennél a dokinál még nem voltunk, a gyerekek fogorvosa küldött tovább minket, hogy megnézzék Maxim ferde fogát, illetve van egy másik foga is, ami kérdéses, hogy jó helyen nő-e. Szóval amíg mi takarítottuk a várót, addig Maximot megvizsgálta a fogorvos, szépen átbeszéltek mindent, majd aztán én is bementem a rendelőbe a beteg Emilivel a kezemben. Állkapocs-korrekciót javasolt, hogy a harapását korrigálják, illetve ha Maxim akarja, akkor a fogát is valamennyire be lehet fordítani a helyére, de később így is úgy is kell majd neki fogszabályzó. Az egyetlen probléma a ferde fogával, hogy sérülékenyebb, és hát a karate meg egyébként is egy sima esés miatt is kitörhet az a foga. Amúgy Maxim nagyon előre van a fogcserében, az egyik foga, a szemfog melletti, ami már mozog, többször kezelték is, hamarosan ki fog esni, de ez 11 éves kor körül szokott cserélődni. Szóval az ő esetében relatív, hogy mikor lesz majd teljes fogszabályzója.
A fogorvosnő azt mondta, hogy Maxim már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit akar, ő pedig szeretné, ha mindkét kezelést megcsinálnánk. Április elején megyünk mintavételre, aztán várnunk kell a betegbiztosító jóváhagyására, hogy elkezdhessük a kezeléseket. 

Visszatérve Emilire, őt még akkor délután elvittem orvoshoz, de semmi különöset nem talált nála: kicsit piros a füle, kicsit piros a torka. Borzasztó állapotban volt még két napig, ráadásul én is lebetegettem és elvileg pihentem volna. Vasárnapra ő is és én is jobban voltunk, így hétfőn vittem bölcsibe, bár iszonyatosan dugult volt az orra, és borzasztóan aludt. Hétfő délután viszont megint belázasodott. Kedden irány a gyerekorvos, és még nem volt fülgyulladása, de annyira nem kapott levegőt és olyan pirosnak találta a füleit a doki, hogy végül csak felírta az antibiotikumot. 

Holnap megy bölcsibe, én meg dolgozni, aztán csak megérkezik a tavasz és egy kis napsütés. 

Mert ez az össze-vissza idő nagyon megterhelő, már el akartam rakni a téli cuccokat, de még jó, hogy nem kezdtem őket kimosni. Majd húsvét után...

Fotók - február

Fényképeink

A lángoló kereszt az itteni télűző ünnepség része. Mindig a karneváli szünet utolsó napján, vagyis vasárnap este van, általában minden önkormányzat szervez ilyet, a főváros is természetesen, de sosem mentünk, mert vagy rossz idő volt, vagy pedig a gyerekek miatt. Ugyanis hétkor vagy utána gyújtják meg a tüzet, amikor már sötét van, másnap viszont ovi, iskola. De a szomszédos önkormányzat szombaton tartotta, és ráadásul tőlünk 5 percre lévő szántóföldön, így szépen kisétáltunk Mamáékkal. Mondjuk én nagyon fáztam, pedig felöltüztünk. A padlásablakunkból is lehetett látni egyébként a máglyát :)

Fotók - 2018. január

Fényképeink

Az egyik programunk a január 6-i vízkereszt ünneplése volt Orsiékkal. Velük Maxim szülinapja óta nem sikerült találkozni, végre mindenki egészséges volt. Itt ez a háromkirályok ünnepe, és tortát esznek, akinek pedig a szeletében van a rejtett apróság, az a király.  

A másik említésre méltó programunk az új tömegközlekedési eszközök kipróbálása a fővárosban az egyik szombat délutánon. Bevonatoztunk, majd átszálltunk egy másik vonatra, ami megáll a város közepén. Itt felszálltunk a siklóra, ami egy óriási vagonból áll, és a menetedije szerintem nincs is egy perc. Majd fent felültünk a vadiúj villamosra, a végállomoson pedig felszálltunk a visszafele jövőre és megtettük ugyanazt az utat amit előtte: villamos, sikló, vonat és a mi vonatunk Capellenbe. Ez még nem ért be a városközpontba, ezért is vonatoztunk többet. Elég hideg volt, de a gyerekek élvezték a kiruccanást.