Hot-dog est az oviban

Tavaly már rendeztek egy év végi hotdog partit az oviban, ahol a szülők a gyerekekkel együtt töltötték az estét az oviban. Szuper volt, Maxim a nagytesókkal játszott, Robin a barátaival, Emili is eljátszogatott a homokozóban. Az idén is megszervezték az óvónénik, és Norbi is tudott jönni. Sajnos pont aznapra romlott el az idő, de délután már nem esett és végül az ovi udvarán találkoztunk. Az idén meglepetéssel készültek a gyerekek, tánccal, énekkel vártak minket. Robin egy szót sem mondott róla, szerintem más is meglepődött. Maxim megerősítette, hogy tavaly nem volt ilyesmi, szóval mindenki izgatottan nézte az első dalt. A másodikba belekezdtek ugyan a kinti színpadon, de sajnos ide értek a fekete felhők, és a szakadó eső beűzött minket a folyosóra. Robin az utolsó két dalban szerepelt, nagyon ügyes volt, igazából csodálkoztunk, hogy végig koncentrált maradt, nem maradt le a többiektől. Norbi felvette videóra, és a második dalt én is csak videóról láttam, mert Emili szerintem kezdett éhes lenni, levegő sem volt ott, muszáj volt arrébb mennem vele. Kár, hogy bent kellett maradnunk, mert nagy hangzavar volt, de a gyerekek élvezték, és mi tudtunk beszélgetni. Főleg Robin barátjának, Borysnak a szüleivel beszélgettünk, és végül szombat délutánra el is hívták Robin játszani. Robin még Borys húgával is összebarátkozott, döbbenetes, hogy mennyire szeretik a lányok 😃

Képek és videók

Liza

Június 29-én délelőtt megszületett Nagy-Róza Liza, Kriszti és Krisztián kislánya. 54 cm-rel és 3030 grammal jött a világra. A fiúk megcsodálták az unokatestvér fényképét, hamarosan élőben is látjuk majd. Üdv a nagyvilágban, Liza!

Övvizsgák - 2018

Robin február végén elkezdte a karatét. Maxim pedig akkor válthatott csoportot, amikor Robin kezdte. Kicsit meglepődtünk májusban, hogy Robin mehet fehér övvizsgára, Maxim pedig sárgára. Azt tudtuk, hogy Maxim ügyes, jól megy neki, hiszen pár hónap után átmehetett a 9-12 évesekhez, de hogy ennyire?

Robinnak még gyakorolnia kell, majd a következőn újra próbálja, Maxim viszont fehér övet egy fekete csíkkal kapott. A sárga övhöz még két gyakorlat hiányzott neki, de azt nem is kérték tőle a vizsgán. Valószínű, hogy mindketten túl kevés ideje gyakorolják a karatét, viszont arra már elég volt, hogy próbálkozzanak.

Eperlekvár - harmadik főzés

Maximmal imádtuk az eperlekvárunkat, de már két éve nincs belőle. Orsival megbeszéltük, hogy az idén megpróbáljuk, hogy megint egy nagyobb adagot főzzünk. Elég nehezen indult itt a szezon, pár meleg nap után mindig esett és hűvös volt. De aztán csak megnyitott az eperföld Németországban, és nekivágtunk június 9-én szombaton. 

Hát, elsőre úgy gondoltuk, ebből nem lesz semmi: a hatalmas szemű eprek vagy zöldek voltak vagy teljesen megrágták a csigák. Úgy voltunk vele, hogy szedünk félig éretteket, esetleg kis szépséghibás szemeket, és meglátjuk milyen lesz, legfeljebb több cukrot teszünk hozzá. Nos, a gyerekek nem sokat segítettek, de azért csak sikerült megint összehozni egy nagyobb adagot: 15 kg gyümölcsből, kisebb zökkenőkkel ugyan, de megfőztük a lekvárt. 1 kg gyümölcshöz 15 dkg cukrot tettünk és a végén egy kis agar-agart. Utólag megállapítottuk, hogy még tovább is főzhettük volna a sűrűség miatt, de így is este 9 után értünk haza Capellenbe, úgy hogy reggel 9-kor indultunk. Szóval hosszú volt a nap. 

Az egyik zökkenő az volt, hogy feltettem Orsiéknál az első adagot, van egy óriási lábasom, és maxi gázon ott hagytam, hogy gyorsabban felforrjon. Ott ültünk tőle pár méterre és mostuk, válogattuk a többi epret, de sajnos annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy későn kaptunk észbe, vagyis Orsi ugrott fel, hogy mi van az eperrel. A nagyját megmentettük, de hirtelen nem tudtok megtisztítani a lábast, úgy leégett. A maradék kb 12 kg így mind ment a bográcsba. Arra amúgy is szükségünk lett volna, de azért kicsit rosszul érintett és azért sok időnket elvette. Már lassan késznek nyilvánítottuk a bográcsot, mikor elkezdett esni az eső. Amúgy nagyon meleg volt és nem jósoltak csapadékot. Végül csak néhány percig csapott az eső, de aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz a főzésből, besűrítjük és kész. Pucolás közben azt vettük észre, hogy a félig megért eprek szép pirosak lettek, zamatosak. Az egész zöldeket meghagytuk enni, és azok másnapra teljesen beértek. A gyerekek lekváros kenyeret vacsoráztak, csak úgy tömték. Aztán Maxim két hétig minden este kiegészítette a vacsoráját eperlekváros kenyérrel. Dicsérte a lekvárt, öröm volt nézni, ahogy eszi. Tényleg finom, eper ízű és nem édes, csak amennyire az eper volt.