Maxim 10 éves

Maxim 10 éves lett. Nem akart partit, csak Milánékat meghívni, hogy ünnepeljünk egy kicsit. A szülinapján, hétfőn vitt be muffint az iskolába.
Itthon szombaton, szeptember 28-án tartottuk meg a "partit". Ebédeltünk, játszottak a gyerekek, tortáztunk, aztán megint játszottak, vacsiztunk és már este is lett. Én gondoltam, hogy készülök pár feladattal, akár kérdések, akár valamilyen mozgás formájában, de Maxim nem akarta. Igaz, így is készültünk eleget az ebéddel és tortával.

Képek

Nyári szünet vége

A csabai nyaralásunk után 3 hét maradt az ovi-, és iskola kezdésig. Elmentünk megvenni az iskolacuccokat, tornacipőket, Maximnak karatefelszerelést néztünk. Egyik nap kirándultunk a pillangóházba, majd a közeli játszótéren piknikeztünk és játszottunk. Kertészkedtünk, kiszedtek a fiúk egy nagy fakupacot a földből, pár napig csákányozták a gyökereket, de megcsinálták.
A fiúk elmentek együtt egy egynapos kirándulásra Németországba. Egy óriási hüllőparkot néztek meg, idegenvezetéssel, és a mellette lévő állatkertbe is átmentek ebéd után. Egy helyi klub szervez táborokat, kirándulásokat, és így ketten volt kedvük menni. Kaptak egy kis költőpénzt, vittek magukkal ebédet, és nagyon tetszett nekik a gyíkpark. Elvitték a régi fényképezőt is, Maxim készített temérdek képet és videót is.
Sokat bicikliztünk, egyik nap Orsiék jöttek hozzánk, egy hét múlva meg mi mentünk hozzájuk, és már vége is lett a nyári szünetnek, szeptember 16-án Maxim a negyedik, Robin a második osztályt kezdte, Emili pedig oviba (précoce, ejtsd: prékosz – „korai iskola”) ment; én meg két hónap után vissza a munkába.
Emili az utolsó héten 3-szor ment napközibe, hogy megismerje az ottani rendszert, nevelőket, és ne legyen akkora sokk az ovikezdés, mert így legalább az egyik helyet ismeri. Hétfőn ott maradtam vele játszani, kedden egy kicsit maradtam és egy jó órát volt egyedül, szerdán pedig ott ebédelt, és ebéd után mentünk érte a fiúkkal. Ügyes volt, szépen ebédelt, játszott, még mesélt is róla. Mikor érte mentem, egy nagyobb lány ölében ült és együtt rajzoltak. 3 kisgyereket ismert is, igaz, egyik sem volt barátja a bölcsiben. Nem lesz egyszerű az ovi, kedden és csütörtökön délben megy át a napközibe ebédelni és 4-kor megyek érte, a többi napon délben napközi, 2-től 4-ig ovi, hétfőn és szerdán 4-kor megy a napközibe uzsonnázni és játszani. Pénteken oviból hozom el délután. Jó néhány hónap kell, hogy megszokjon mindent és mindenkit. De talán a nagycsoport így egyszerűbb lesz jövőre, csak jó óvónénihez kerüljön.

Nyári szünet

A nyári szünetet a bolgár tengerparton indítottuk, majd következett másfél hét bölcsi és a délutáni napközi programokkal. Maxim majdnem minden nap ment valahova, uszoda, természettudományi múzeum, mászópark, őt sokszor már reggel vittük, vagyis többnyire biciklivel mentünk. Robin is volt kirándulni, de többnyire csak ebédszünetben vagy ebéd után indultak. Jól érezték magukat, a barátaikkal játszottak, jövőre is beíratjuk őket.

Augusztus elején indultunk Magyarországra, először Miskolctapolcára. A barlangfürdő miatt választottuk a helyet, mert Norbival gyerekként jártunk is, és különlegesnek számított akkor. Nem csalódtunk, felújították, kibővítették, nagyon klassz lett, és a kinti fürdőrész is szuper, 3 gyerekmedence van. Egy hétfői napon voltunk a fürdőben, és bár hőség volt, szerencsére csak sok ember volt, nem pedig nyomortanya. Délután keresztanyukám, Ági látogatott meg minket, együtt fürdőztünk. Másnap délelőtt bringahintóztunk, a fiúk pedálos gokarttal köröztek a parkban. Aztán boboztunk, ettünk egy lángost és a vihar előtt az utolsó pillanatban elhagytuk Miskolctapolcát és Békéscsaba felé vettük az irányt. Szerencsére Emili szinte végig aludt, a fiúk is, így megúsztuk sírás és egyéb rossz dolgok nélkül (a hányásra gondolok elsősorban). Merthogy a Magyarországra vezető utunk elég nehézkesen indult, Maxim reggel hányt, pedig nem szokott abban az irányban rosszul lenni, Emili pedig két óra után már nem akart az ülésében maradni, és végül csak úgy volt hajlandó elviselni az utat, ha az apukája vezetett, én meg többnyire fogtam a kezét. Szerencsére nem volt nagy forgalom, sehol nem volt dugó, baleset, ebből a szempontból jó volt utazni.

Csabán először Mamáékhoz mentünk, itt a kiscica, cicák és kutyák nagy sztárok voltak, sok időt töltöttek velük még a fiúk is. Lia és Emili is sokat játszottak együtt. Mi Norbival két éjszakára elmentünk Gyulára kikapcsolódni. Igazán ránk fért már :) Pihentünk, finomakat ettünk, úgy hogy nem kellett felállni, nem volt hangzavar, nem kellett rohanni. Még egyszer megismételtük kettesben kirándulást, igaz csak egy éjszakára – szűk két nap -, egy pazar hotelbe mentünk Csabán. Gyönyörű hely, kedves a személyzet, ha most kéne lagzit szerveznünk, itt tartanám: Hotel Arcanum.
Tatának megünnepeltük a sokadik szülinapját, és Békésről hazafele megálltunk a Gokart pályán. Hú, nagyon élvezték a fiúk, kérték a ráadást. Szóval kedden este érkeztünk anyósomékhoz és következő hét hétfőn költöztünk át anyáékhoz.
Kriszti Lizával jött augusztus 20-án, a kertben bográcsoztunk, jött Viktor unokatesóm is a menyasszonyával, és délután a fiúk gokartozni mentek, a lányok pedig a városba gyerekkoncertre. Csak ne lett volna hőség. Este bementünk megnézni a tűzijátékot. A fiúknak tetszett, Emili viszont azt mondta, hogy hangos volt, nem akar többet tűzijátékra menni. Györe és Gabi unokatesóm is eljött egy délután a lányaikkal, Emili imádta őket. A fiúkkal meg nagy csatát vívtak, természetesen fiúk a lányok ellen felállásban. Vasárnap hajnalban indultunk vissza Luxemburgba, és szerencsésen meg is érkeztünk.

Képeink:

Miskolctapolca

Békés - Tata szülinapja

Augusztus 20.

Többi kép

Iskola befejezése és bölcsi vége

Robin sikeresen befejezte az első évét az iskolában. A végére egész jól bele rázódott, sok tesztje is jól sikerült, a matekból csak a házi feladatokkal gyakorolt, németből a szavakat sokat tanulgattuk, írogattunk együtt.
Összességében szépen fejlődött, nem engedett el év végére, de azért még mindig többre lenne képes ha jobban figyelne a részletekre vagy éppen a tanárra. Az utolsó hónapokban kisebb csoportokban dolgoztak, ahol Robin sokkal jobban teljesített matekból és németből, sőt milyen érdekes, jobban koncentrált és kezdeményezőbb lett. Elvileg másodikban is folytatják a kiscsoportos foglalkozásokat, majd meglátjuk. Németből kapott A-t, B+-t és B-t is, matekból 2 A-t és 2 B-t kapott (ez otthon négyesnek és ötösnek felel meg, de nem egy az egyben, mert itt fokozatok vannak és fejlődési szintek, szóval a lényeg, hogy jól kezdte a két fő tárgyat és még lesz ez jobb is.  Természettudományokból (ez kb mint nekünk a környezetismeret, állatok, növények, földrajz) kiemelkedően jó, 2 A+-t és 2 A-t kapott - ami otthon a kiválónak illetve az 5ösnek felel meg -, lelkes, és nagyon tájékozott. Egy nagyon szigorú tanító nénijük társadalomismeretekből is A+-t adott neki, ez kb, ahol szociális értékekről, hagyományokról, ünnepekről, és egyéb szabályokról beszélgetnek, csinálnak feladatokat. Emlékszem, év elején duzzogott Robin, hogy sokszor mindenki beszélt, de csak őt büntette meg, nos, a sok beszédnek hála, meg gondolom, ahogy Robin részt vett az órákon, dícséretet érdemelt, és év végére más nagyon sokszor beszélt Monique tanító néni óráiról. Robinnal az a nehéz, hogy ami nem érdekli, azt nehezen tanulja meg, hiába ül le, hiába gyakorolja, nem figyel oda eléggé, hogy megragadjon. Ami érdekli, azt elég egyszer hallania.
Ráadásul a kis létszámú osztály ellenére valami mindig elvonta a figyelmét, vagy éppen nem bírta abba hagyni amit kellett, és aztán lemaradt a következő feladatról vagy információról. Ez sokáig így lesz még nála, de amíg vannak barátai, talál magának érdekes dolgokat, és jófejek a tanárok, addig ha néha nehezen is, de megcsinálja a házikat, megírja a teszteket.

Maxim szerencsés. Egyrészt szuper a tanító nénijük, a másik harmadikos osztály tanárnénije nem tud fegyelmezni és kaotikusak az órák, másrészt kis energiabefektetéssel nagyon jó eredményt ér el. Hiába a legalacsonyabb fiú a két osztályban, az egyik legjobb tornán, és persze az egyik legjobb tanuló. Igaz, énekből más tanítónénit kaptak, és unalmasak lettek az órák, ezért ott B-t kapott, de minden másból A-t vagy A pluszt. Matekból a második legjobb, de hamarosan az évfolyam legjobbja lesz, mert elmegy a barátja Viktor, jó franciából is, és németből is ügyes. Sőt, az olvasásnak köszönhetően már a fogalmazás is sokkal jobban megy neki. Szóval nem lehet rá egy szavunk sem, max. ha még egy picit többet gyakorolna, akkor mindig 100% közeli teszteket írna :)

Emili a bolgár nyaralás után még egy bő hetet járt bölcsibe, augusztus 2-án ment utoljára, egy tortával köszönt el a többiektől. Bölcsibe már nem akart menni, de a kis barátnőjével még találkozni akar. Büszkén mondta, hogy ő már oviba megy, hiszen nagylány.
Egyszer mondta is: anya, én már nagy kislány vagyok, ja nem, már nagy nagylány vagyok.
A bölcsiben is kaptunk egy rövid értékelést, Emili egy kisangyal. Megcsinál mindent, amit kérnek tőle, figyelmes, kedves a többiekkel, önállóan eszik késsel, villával, megkóstol mindent, bár a sajtos, tejszínes dolgokat továbbra sem eszi. Ha le kell ülni rajzolni vagy valamit csinálni, sokkal tovább is elfoglalja magát a feladatra koncentrálva mint az átlag (több mint 20 percig is képes alkotni). Már mondatokat is tud luxemburgiul, ügyesen kommunikál, egyszóval megérett az ovira.