Minden rendben...

...van, gyűjtöm a bejegyzésekre valót. Előbb-utóbb fel is kerülnek majd :)

Fúró

Maxim imádja a szerszámokat. A sajátjait is, de az apukája készletét még jobban. Van neki saját csavarozója, de Norbinak is van kettő, és pár napja azt rakosgatja, ne meg persze "fúr" vele. Mivel forog a feje, mi azt mondjuk rá, fúró; az ő verziója fúló. A nagyobbat már egy kézzel is sikerül neki üzemeltetni. Kedd este kivittem a helyére, reggel ahogy magához tért, mit keresett? A fúrót. Sikerült megnyugtatnom azzal, hogy megkerestük a sajátját, és megígértem neki, hogy délután, mikor bölcsi után hazajönnek apával, akkor majd megkeresik a nagyfúrót a garázsban. Délután hazajönnek Norbival, miután kiautózta magát (vagyis az autóban eleget ücsörgött a ház előtt), ment a garázsba, és mit kért az apjától? A fúrót.
Szinte biztos voltam benne, hogy keresni fogja; jó a memóriája.

Egy kis beszámoló

Rengeteg mindent kellene írnom. Már nem tudom követni Maxim beszédfejlődését, minden nap újabb szavakkal lep meg, néha szépen kimondja a szavakat, van amikor megint csak a régi formájában emlegeti
őket. A nevét már egy ideje ki tudja mondani, de most kezdte igazából csak a teljes formát használni: Ma-cszim. Valamelyik este bevitte a kádba a bariját, ami igazából egy csörgős zokni, és a kezére kell felhúzni, a lábán nem szereti. Olyan gyönyörűen közölte, hogy a bari fürdi. Néhány szót raggal ejt, és helyesen. Ha azt játsza, hogy ő maga alszik, akkor azt mondja, aszo, de minden más aszi. Sokat karattyol, ha nem értjük, jobb esetben elismétli százszor, a végén kiabálva, rosszabb esetben bemérgesedik. Most a sláger a "dirigálás": csináljuk mi is, amit ő: apa isz, aja isz. Próbálkozik a te is - én is használatával, inkább fordítva.
Ilyenkor nagyon édesen követeli, te isz, te isz - vagyis ő is kéri, akarja, és ha azt mondja én isz, akkor ez vagyok én. Ha kér valamit, gyakran használja a kérem szót a főnévvel, igével együtt. Ha meghallja a rádiót, vagy meglátja a mobilomat, akkor közli: szó ene (=szól a zene). A szó elején még nem ejti a "z" és "sz" hangot, mert a szem szóra is mindig azt mondja, hogy pl aja eme (=anya szeme).
Tegnap nagyon kis okos volt. Minden reggel, ha biciklivel megyünk, két zebrán kell átkelnünk, ahol be kell nyomni a jelzőt, hogy zöldre váltson a lámpa. Azt mondanom sem kell, hogy miután megnyomom a készüléket, Maximnak is meg kell nyomnia. Aztán mindig elmondom, hogy mire várunk, hogy az autósoknak piros, nekünk zöld a lámpa, és szétnézünk. Tegnap pedig elmeséltem Norbinak is, úgy hogy a végére tettem fel a kérdést Maximnak: milyen a lámpa, amikor átmehetünk a zebrán? Kicsit gondolkodott, majd rávágta: ző. Bent a bölcsiben is mondogat kétszavas mondatokat, luxiul. Apropó bölcsőde. Büszkeséggel tölt el, hogy Maxim szeptembertől nagycsoportos lesz. Augusztus végén lesz az átszoktatás, előtte lesz egy értekezlet a nevelőkkel, röviden értékelni fogják Maxim náluk töltött közel egy évjét .
Mostanában sokat szerepjátszik, volt, hogy a markoló vagy a helikopter evett velünk, de a múltkor a dédipapától kapott nagy kutyáját akarta mindenáron az asztalon tartani és etetni. Szereti eljátszani, hogyan száll fel a repülő, hogyan dolgozik a markoló amit a nagyapjával közösen a látottak alapján játszottak. Vasárnap megint elővettük a diavetítőt, de egy idő után őt jobban érdekelte maga a gép. Este, amikor lehúztuk a redőnyt, rámutatott a húzó tokjára és közölte: vetitö.  És tényleg olyan alakja van a toknak.
Mostmár előfordul, hogy emlegeti a nagyszülőket, főleg apukámat a markoló és a gyümölcsevés kapcsán, meg a másik Mamát, ha mondom, hogy most bekapcsoljuk a skype-ot.
A nagyszülők látogatásának egyik haszna, hogy Maxim megint eszi a zöldségeket, vagyis mindenki leveséből kieszi, most még. A gyümölcsökkel is jól állunk, az epret falja (kicsit rosszul esett múlt héten kifizetni egy vagyont a boltban érte, de a boltosok is tudják, hova tegyék a drága terméket, naná, hogy Maxim kiszúrta, egye-fene, inkább ezt veszem meg, mint édességet; este pedig kérte is az epret, a fél kiló felét megette, úgy kellett eldugnom a maradékot, szóval mégsem sajnáltam rá a pénzt), mindkét barackot eszi, a málnát is, alma-körte-banán pedig eddig is csúszott. A héten kicsit kevesebbet eszik, és szombat óta rosszabbul alszik, felébred éjszaka, ma többször is. Lehet az időjárás is, de én inkább a fogára gyanakszom, mert ugyanez volt május végén. Mindegy, majd kibújik, és igazából egy hónapig átaludt minden éjszakát.
A héten - előreláthatólag péntekig - nálunk lakik egy barátnőm, aki visszajött egy rövid időre Luxemburgba. Maxim kicsit produkálja magát, ha ott van Linda, de nem szégyenlősködik - önmagához képest legalábbis.
Kapott tőle egy szelektívgyüjtős kukásautót, aztán másnap reggel mondom neki, hogy Linda itt van nálunk, mindjárt jön, tudja-e, mit kapott tőle: na, tee, kukáato! (nagy teherautó, kukásautó).

Milán és Lilla két éves

Szombat délután szülinapi zsúrra mentünk Milánékhoz. Milán pár nappal múlt kétéves, Lilla pedig pár nap múlva tölti be a kettőt. Norbi, Orsi férje bográcsban főzött isteni tárkonyos ragulevest, aztán hamburgerhúst grillezett András, Lilla apukája. Torta is volt persze. Maxim mindenből eszegetett egy kicsit, mivel mi otthon ebédeltünk, délután nem volt túl éhes. Maxim nagyon jól elvolt, sokszor meg kellett nézni vele a halakat a pici tóban, Milán játékait is végig nézegette, de annyira nem érdekelte a másik két gyerek, bár ez is relatív, mert ismételgette még tegnap is, hogy Milá, Lila. Sőt, Orsi mesélte nekem, hogy Milán sokat mondja otthon "voilá", és úgy ismételgette, ahogy Milán teszi. Erre vasárnap mit hajtogat Maxim: voála. Nekem az tetszett a legjobban, hogy néha odahívott minket Maxim, vagy oda jött, de nagyon szépen elfoglalta magát. Amikor megunta a kertbeli dolgokat, akkor bement, és a nappaliban játszott Milán garázs- és autós szettjével, úgy hogy mi kint voltunk Norbival, ő pedig három felnőtt társaságában (Norbit ugyan ismeri, de a másik házaspárt nem). Közben Lilla és Milán kint üldözték egymást. Mindig jópofák az ilyen összejövetelek, és a gyerekek is egyre jobban élvezik.