Pumukli

Maxim nagycsoportos lett, a Pumukli név alatt fut a csoport. Múlt héten történt az átszoktatás, minden nap egy kicsit többet töltött a nagyoknál, pénteken pedig már ott kezdte a napot. A nyár folyamán délutánonként sokat volt lent az udvaron a nagyokkal, szerencsére, mert így azért szokta őket, ismerkedett velük. Talán ezért is ment könnyen a beszoktatás hozzájuk, na meg az is előnyös volt Maximnak, hogy sokan hiányoztak múlt héten, és fokozatosan jönnek vissza a nyári szünetről, így nem 14 hangos gyerekhez kell egyszerre alkalmazkodnia.
Amikor először uzsonnázott velük, szinte elfelejtett enni, annyira figyelte a nagyokat, mert ők bizony már beszélgetnek, hangoskodnak; ez újdonság számára, a babacsoportban hiába volt egy vagy két hangos gyerek, mégis csak ő volt a legidősebb.
Sokkal jobban elfáradt estére, nyűgösebb volt mint szokott, innen láttuk, hogy mennyivel több inger éri, mennyivel strapásabb feldolgozni a sok újdonságot. A bölcsiben nagyon elégedettek vele, hétfőn délután azt mondták Norbinak, hogy Maxim teljesen integrálódott.
A hétvégén visszanyerte a formáját, vasárnap délelőtt elmentünk úszni, de most egy másik uszodába, ahol vele még nem voltunk, és az öltözőben jött rá, hogy ez nem az az uszoda, alig tudtuk a medencéhez vinni, de aztán persze esze ágában sem volt haza menni. A gyerekmedence kicsi volt és tele babákat kísérő felnőttekkel, de a mellette lévő hullámmedencébe gyakran át kellett menni. Már sokkal jobban bírta a hullámokat, mint a tengerparton.
Délutáni alvás után pedig meglátogattuk Szanit és Lólántot. A kemping játszóterén töltöttük a legtöbb időt, ennek eredménye egy kullancs lett Maximban. Szerencsére nem fúródott mélyre, Norbi ügyesen kiszedte este.

Schueberfouer

Luxemburg város minden évben (augusztus vége - szeptember eleje) óriási attrakciónak ad helyet: vidámpark, éttermek, vásár és még számos program várja a tömegeket, évszázadok óta. Bővebb info a  honlapon három nyelven. Az idén mi sem hagytuk ki, Lilláékkal jártuk körbe a vidámparkot.

Bevallom, tartottam egy kicsit, hogy a zaj, tömeg majd megrémiszti Maximot, és hogy nem akart majd egyedül beülni sehova. Hát ennek az ellenkezője történt. Tátott szájjal nézte a borzasztóbbnál borzasztóbb hintákat, céllövöldéket.

Andi Lillával és Maximmal beült a baba-óriáskerékbe kezdésnek, itt még azért megilletődve nézelődtek, mindkét gyerek fogta Andi kezét.

Aztán kerestünk egy bababarát forgót, itt egy autóban ültek a kicsik, mindkettőjüknek jutott egy-egy kormány, és mondhatni, nem igazán foglalkoztak velünk, szülőkkel.

 

Az óriáskerékben mindnyájan egy kabinban ültünk, Maxim rátapadva az üvegre bámészkodott, annyira élvezte, hogy mikor kiszálltunk, úgy kellett elrángatni, mert kérte a következő menetet: méé, méé óriászkelék.

Külön-külön beültek egy picit gyorsabb forgóba, Maxim csónakba, Lilla hattyúba. Itt már tényleg nem foglalkozott velünk Maxim, kormányzott, nézelődött, élvezte, hogy megy körbe. Nem is akart kiszállni.

Lilláéktól elbúcsúztunk, mi még eszegettünk, kicsit bóklásztunk a tömegben, aztán haza indultunk.
Otthon még mondogatta Maxim az óriáskereket, mutatta, hogy mekkora és hogyan forog. Még egyszer talán kimegyünk, kevésbé meleg időben.

Bográcsos, indul a gomba

Múlt hétvégén felavattuk a tavaly kapott bográcsunkat, amihez végre állványunk is lett - mindez a Norbi szüleinek köszönhető (Norbi tavaly óta keresi/csinálja az állványt). Szombaton még kellemes időt ígértek, neki is fogtunk egy nagy adag palócgulyás megfőzésének. Norbira hárult a tűz előkészítése és felügyelete, rám pedig a főzés maradt. Maxim is ott sündörgött, de ő azért tartott a lángoktól - szerencsére. Elégedettek voltunk mindhárman a végeredménnyel, életünk első önálló bográcsosával. 

Kora délután Lilláékat is megkínáltuk, és meg is kaptuk a dicséretet a főztünkért. A szomszédoknak csak a tűzrakás kezdeti erős füstje jutott, de nem szóltak semmit. Este Krisztiék is megkóstolták a levest.
Vasárnap délelőtt uszodába mentünk Lilláékkal. Maxim teljesen be volt indulva, a két gyereket egyébként alig lehetett kiszedni a vízből. 

 

A nagy attrakció egy embernagyságú gomba volt Maxim számára, amiből időnként folyt a víz. A víz alá ugyan nem akart bejönni, de ha nem folyt a víz, egyfolytában azt hajtogatta, hogy indu gomba, vagyis indul a víz a gombából.
A hosszú hétvége - merthogy itt a hétfő még ünnepnap volt - további részét a szokásos házimunkával zártuk, illetve Norbi Maximmal együtt folytatta a ház előtti kerítés építését. Le kellett bontani egy téglákból kirakott oszlopot, amin a postaláda is volt. Minden ilyen munkát imád Maxim, egy napig ezt mesélte, hogyan döntötték le a téglaoszlopot.

Kiszti és Kata

Ahogy visszaérkeztünk, a húgom egy barátnőjével szintén megérkezett szombat este hozzánk. Egy hetet töltöttek itt, rengeteget kirándultak, felfedeztek számunkra eddig nem is ismert dolgokat is.
Maxim hamar feloldódott, mindig örült a lányoknak, mutatta nekik, hogy épp mivel játszik, és mondogatta is, hogy kiszti, kata.
Érdekes, hogy ha a vendégek elmennek, nem igazán keresi őket. Viszont a nagyszülőket gyakran emlegeti. Végre :)