2012. február 25., szombat

2 halak, 2 mérleg

Most már biztos, hogy a kicsi is halak lesz mint én, így bár kisebbségben vagyok a fiúkkal szemben, legalább horoszkóp-ügyileg egyensúlyban lesz a család. Bár, ha arra gondolok, hogy mérleg-jegyű fiam hiperérzékeny, a halak jegyben születettek pedig alapból... :)
Még egy kicsit szeretnék itthon lenni, nem unatkozom, de jólesik a nyugalom. Egy hét múlva megyek orvoshoz, nem igazán szeretnék vele előbb találkozni.

2012. február 23., csütörtök

Nem piszkálom bibit

Ezt a mondatot, biztos, hogy több százszor hallottam Maximtól az elmúlt két hétben. Egy pattanás-szerű valamijét sikerült elkaparnia, begyulladt, aztán lekapta a sebet, nem is egyszer, végül muszáj volt beragasztanunk - nagyon tiltakozott ellene -, először éjszakára, aztán Micimackós tapasszal 2 napra. Tőlünk is rengetegszer hallotta, aztán a ragtapasszal egy időben kezdte mondani: aja, nem piszkálom bibit. Eleinte hozzá ért és akkor mondta, mintha rászólt volna magára, de a múlt héten egyértelműen önkontroll szerepet töltött be a mondat. Este lefekvéskor ezt hússzor, harmincszor is képes volt elmondani. Hétfőn és szerdán ezzel a mondattal kelt, és ezzel aludt el. Oké, vannak változatai, hogy Aja, én nem piszkálom bibit, Nem piszkálom bibit, aja.

Következzen néhány lejegyzett mondata. Már kis történeteket is képes elmesélni, viszont sokszor olyan gyorsan akarja mondani, hogy többször neki fut a mondatnak, kijavítja saját magát, hogy jól ragozzon. A műszaki szógyűjteménye lenyűgöző, a szerszámokon túl, speciális dolgokat is tud, meg aztán ő maga kitalál.

-Kint füstöl kéményünk. Pici gáz ég kazánban.
-Kazán melegíti hideg vizet. Radiátor  meleg vizet.
-Ez nem elektromos fúró, ez benzines fúró, igen.

-Ezt a hosszú fát (mérőszalag) elfűrészelem láncfűrésszel.

Egyik kedvencem az USB. Norbi egyszer mondta neki, meg Gryllus-dalok vannak rajta, és ez mindig a cd-lejátszóban van. Egyik este kipakol a táskámból, majd vissza, és közben mondja, miket rakosgat:
- Ez uszb... Pedig másmilyen volt, mint amiket eddig látott.

Végre esett egy kis hó, reggel induláskor: 
- Itt is van hó, ott is van hó - kiáltja örömében.
- Ez nem havas, hós! - ha kötekedni akar.


Egyik este nagyon fújt a szél, és a fürdőszobában mozgott a szellőző. Először nagyon félt tőle Maxim, de másnap reggel már meséli is az apjának rögtön ébredés után:
- Apa te hol vagy? Nagyon fújt szél és mozgatta szellőzőt.

Kicsit ijedős, és főleg este fürdéskor meg a szobájában sötétben állandóan kérdezgeti, hogy ez mi volt hang? Néha én nem is hallom, akkor gyorsan kitalálok valamit, de olyan is van, hogy hiába mondom neki, ez a kazán, ő állítja, hogy mondjuk a szellőző volt. De akkor minek kérdezi?

Porszívó a szobájában a folyamatos orrszívás miatt, és az is kattan néha egyet. Mondom neki, hogy a porszívó kattant, mert hűlik a motorja, és a műanyag így reagál. Másnap:
- Aja, mi volt hang? Porszívó - meg sem várja a választ.
- Porszívót leállítottuk, most hűlik motorja, és kattog.


Reggelire sokszor eszik croissant Maxim, ez egy "áldás", ilyenkor úszik a konyha a morzsákban.
- Aja porszívózott. Aja összeporszívózta  kroászanmorzsákat.
- És ki szórta szét őket?
- Aja!

-Én kakaóbenzin vagyok. Másik szókölteménye a fűnyíróbenzin, amit szintén rámond legókockára, nyakláncomra, stb.

- Nem iszok semmit. Majd később. Vasárnap iszok majd. (Hétfő délután van.)
- Vasárnap tegnap volt, Maxim.
- Tegnap iszok.
(Már elfelejtettem a példát, de a héten egyszer jól használta a tegnap szót, persze lehet, véletlenül. Még nem igazán megy neki az idő fogalma, még néha most is keveri , hogy ebéd, vacsora.)

Fürdés után Norbi bejön a szobába, és amíg mi mesélünk, vágja a körmét, a levágott darabokat egy doboz tetején gyűjti, majd összesepri és vinné ki:
- Apa ne! Ez benzinfűnyíró talpa. 
És ott kellett hagynia a körömdarabokat éjszakára.

-Elfelejtettem, áá. - Jobbik változat.
-Basszuszkulc - rosszabbik változat. Néha akkor is mondja, ha leesik valami, vagy nem úgy sikerül valami.

-Ez mi ez?
-Apa új borotvájának a doboza.
-Ez én új borotvám.
És bár tudja, hogy ez tényleg az apáé, egy hétig minden este - meg reggel is, de ezt fürdéshez kötöttük - kérte az új borotváját. Azóta a régi már nem érdekli. (Írtam ezt a hét elején, erre tegnap a régi borotvát pakolászta a dobozában.)

-El vagy fáradva? Maxim fekszik a szőnyegen.
-Nem, fekszem új borotvájával.

Tegnap vacsora közben észrevesz egy újabb dobozt a konyhaszekrényen:
- Apa tele van vágóval.
- Hát igen.
- Az egy vágó - mutat a dobozra. Az egy másik vágó.
(Hogyan tudja már ilyen jól kombinálni a hallott kifejezéseket, ezen lepődöm meg a leginkább.)

Van egy csíkos zoknija, amit nem akar felvenni. Bevittem a bölcsibe pótzokninak, egyik nap abban jött haza. Másnap, mikor meglátta, állította, hogy ez bizony Léo zoknija. Lillának is oda adtuk egyik látogatásukkor, mert hideg a padló, majd kimostam ugye, és megpróbálkoztam ráadni. Közölte, hogy ez lillás zokni, ez nem enyém!


Szerepjátékai közül az egyik fürdőkádas az, hogy a spriccelős hala a tűzijáték, mármint ahogy spricceli a vizet, az a tűzijáték.
Meg süti a pizzát, melegszendvicset legóval, kádban. És persze fúr, rotakapál, amit direkt ropakatának mond. A legjobb, ha a mosogépbe teszi be a sütnivalót. A babafésűjét egyszer nem vettem észre, és hiába szedtem ki, kecskeszaga maradt.
Még mindig megy az állomáskertbe :)

Sokszor beszél valakivel - kisfiú, fiú, pici baba, vagy valamelyik bölcsis társa nevét mondja -, és úgy játszik, mintha mellette az illető.

Játék közben használ luxemburgi mondatokat, inkább mondatokat, bár van egy-két szava is, az egyik tuti káromkodásszerű, amit az egyik kisfiútól hallott, legalábbis ezt mondja.
Szóval továbbra is nagy dumás, és bár még nem beszél tökéletesen, már viccelődik, szójátékot talál ki, aztán jót nevet rajta. Az egyik, ami most eszembe jutott, a "karamell-kakamell".

2012. február 16., csütörtök

Maxim első farsangja

Február 15-én szerda délután tartotta a bölcsi a farsangi ünnepet, kérték, hogy 5 óra előtt ne menjünk a gyerekekért. Milán tavalyi szakácssapkáját Orsitól kölcsön kaptuk (saját készítésű), még az ősszel vettem egy fehér felsőt Maximnak, rábukkantam egy vajszínű harisnyára, majd egy nadrágra itthon, ez utóbbira szavazott Maxim végül, igaz, passzos volt már, de arra a két órára tökéletes. Végül a szakácskötényt nem varrtam meg, hanem - teljesen véletlenül - színben tökéletesen passzoló felnőtt méretűt alakítottam át neki. A tavaly húsvétkor bent készített fakanalát vitte, meg egy műanyag kést még.
Kicsit izgultam, hogy mit fog szólni az öltözékhez, mert egyszerűen nem tudtam rápróbálni a kötényt, nem akarta felvenni. Hétfő délután aztán a már elkészült darabot megmutattam neki, és lássatok csodát, kedd reggel kérte, és abban játszott egy kicsit. Meg szerda reggel is. Aztán mondtam neki, hogy alvás után mindenki beöltözik majd, és hogy ő szakács lesz. Kérdeztem tőle a bölcsiben, hogy kicsi vagy nagy szakács lesz-e, naná, hogy nagy. 
Az eszembe sem jutott, hogy még ki is festik őket mint Halloweenkor, de minden gyerek olyan édes volt. A körömfestés sem maradt el. Szemmel láthatóan Maxim is nagyon elégedett volt magával, mikor megérkeztünk, még a szakácssapkát is feltette. Itthon már nem volt ugyan hajlandó, de bent biztos készült rengeteg fotó.

2012. február 14., kedd

Nagyfiúnak nagyágy

Én nagy fiú vagyok - mondja gyakran Maxim. Ez volt a kulcsmondat a kiságya átalakításában. Most lesz négy hete, hogy Maxim gyerekágyban alszik, egy védőkorláttal kiegészítve.
A hálózsákról decemberben szokott át a paplanra, de először a délutáni alváshoz kapott vagy kért takarót, majd az estihez is. Akkor gyors vettünk gyerekpaplant, aztán kis idő után este volt, hogy mégis zsákot kért, amit nem is bántam, mert akkor még a kivett oldalú kiságyban aludt, vagyis inkább a mellette lévő matracon, mert hiába tettük át a kiságyba, reggel mindig a matracon aludt. Én aztán már át sem raktam a kiságyba, egyre nehezebb volt, illetve csak akkor lehetett átrakni, ha már mélyen aludt, különben félálomban is visszamászott a matracra. A beteges időszak alatt szokott át teljesen a matracra, előtte azért sokszor bent ébredt reggel a kiságyban.
Aztán eldöntöttük Norbival, hogy átalakítjuk a kiságyát, és megpróbáljuk egy-két héten át, hogy alszik rendes ágyban. (Ezt semmiképp sem akartuk a pelenka-leszoktatással együtt, amiben továbbra is az esti pisinél tartunk.) Haza jövünk délután a bölcsiből, Norbi mondja Maximnak, hogy nézze meg a nagy ágyát. Tetszett Maximnak, ki-be mászkált - a korláton át közlekedik még most is, egy-két alkalmat eltekintve -, ugrált, mondta, hogy aa, mekkora ágyam van. Mivel ki akartuk iktatni a matracon alvást, és rakosgatást, ezért én az ágya mellé ültem le villanyoltás után. Először be sem akart menni az ágyba, de aztán csak bemászott és végülis közös párnára hajtva fejünket, el is aludt. Norbi éjszakás volt (micsoda időzítés az ágycserére), az éjszaka közepén Maxim kiabál, hogy aja. Átmegyek, mondja, hogy megijedtem. De azt már csak reggel mondta meg, hogy a faltól ijedt meg. Ott maradtam nála, még egyszer hajnalban kellett megsimogatnom; gondoltam, hogy pár éjszakát még talán kibírok, de többet nem, nekem aludnom kell, akkor még dolgoztam is ráadásul. De a következő éjszakát szépen végig aludta Maxim, és az azutánit is. Jó egy hét után mertem azt mondani, hogy Maxim most már igazi ágyban alszik. Azért a biztonság kedvéért a fotelágyat kinyitom minden este elalvás után, ha véletlenül kipottyanna belőle, de eddig szerencsére nem volt szükség rá. Egy falvédő jó lenne, de még nem találtam ki, milyen. Mikor megijedt az első éjszaka a faltól, azzal nyugtattam, hogy itt közel van a fal, majd veszünk rá falvédőt. Ő rögtön rávágta, hogy jó, és még pontosított, hogy bútorboltban veszünk falvédőt.