A hálózsákról decemberben szokott át a paplanra, de először a délutáni alváshoz kapott vagy kért takarót, majd az estihez is. Akkor gyors vettünk gyerekpaplant, aztán kis idő után este volt, hogy mégis zsákot kért, amit nem is bántam, mert akkor még a kivett oldalú kiságyban aludt, vagyis inkább a mellette lévő matracon, mert hiába tettük át a kiságyba, reggel mindig a matracon aludt. Én aztán már át sem raktam a kiságyba, egyre nehezebb volt, illetve csak akkor lehetett átrakni, ha már mélyen aludt, különben félálomban is visszamászott a matracra. A beteges időszak alatt szokott át teljesen a matracra, előtte azért sokszor bent ébredt reggel a kiságyban.
Aztán eldöntöttük Norbival, hogy átalakítjuk a kiságyát, és megpróbáljuk egy-két héten át, hogy alszik rendes ágyban. (Ezt semmiképp sem akartuk a pelenka-leszoktatással együtt, amiben továbbra is az esti pisinél tartunk.) Haza jövünk délután a bölcsiből, Norbi mondja Maximnak, hogy nézze meg a nagy ágyát. Tetszett Maximnak, ki-be mászkált - a korláton át közlekedik még most is, egy-két alkalmat eltekintve -, ugrált, mondta, hogy aa, mekkora ágyam van. Mivel ki akartuk iktatni a matracon alvást, és rakosgatást, ezért én az ágya mellé ültem le villanyoltás után. Először be sem akart menni az ágyba, de aztán csak bemászott és végülis közös párnára hajtva fejünket, el is aludt. Norbi éjszakás volt (micsoda időzítés az ágycserére), az éjszaka közepén Maxim kiabál, hogy aja. Átmegyek, mondja, hogy megijedtem. De azt már csak reggel mondta meg, hogy a faltól ijedt meg. Ott maradtam nála, még egyszer hajnalban kellett megsimogatnom; gondoltam, hogy pár éjszakát még talán kibírok, de többet nem, nekem aludnom kell, akkor még dolgoztam is ráadásul. De a következő éjszakát szépen végig aludta Maxim, és az azutánit is. Jó egy hét után mertem azt mondani, hogy Maxim most már igazi ágyban alszik. Azért a biztonság kedvéért a fotelágyat kinyitom minden este elalvás után, ha véletlenül kipottyanna belőle, de eddig szerencsére nem volt szükség rá. Egy falvédő jó lenne, de még nem találtam ki, milyen. Mikor megijedt az első éjszaka a faltól, azzal nyugtattam, hogy itt közel van a fal, majd veszünk rá falvédőt. Ő rögtön rávágta, hogy jó, és még pontosított, hogy bútorboltban veszünk falvédőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése