Kellemes ünnepeket

Mikulás

Először Maxim ovijába látogatott el a Mikulás, kicsit korán ugyan, november 28-án pénteken délelőtt. A gyerekek énekekeket tanultak, Maxim itthon is eldalolt egyet-kettőt, gyakorolt, mert "aki nem énekel a mikulásnak, az nem kap csomagot, hanem a joffának (óvónéni) adja majd a mikulás az ajándékot". Nagyon örültem, hogy mégis várja, mert valamikor novemberben lazán közölte, hogy nincs is mikulás, az csak egy bácsi beöltözve. Egy nagyobb gyerek mesélte a napköziben. Úgy látszik, hogy a sok készülődés az oviban, a mesék, énekek itthon vissza adták a hitét, vagy inkább nem érdekelte, hogy az csak valaki beöltözve, hiszen mindegy hogy ki is a mikulás, jön, és még ajándékokat is hoz. Később kérdezte is, hogy a mikulás mindent lát és azt is tudja, hogy hova költözünk, ha valaki mondjuk elköltözik?

Ugyanazon a napon délután a bölcsiben járt a mikulás, de itt a szülőkkel együtt ünnepelnek a gyerekek, lehet enni-inni. Mondanom sem kell, Robint a kapott csomagja érdekelte, és egy egész mars szeletet megevett.

Az otthoni mikulás december 6-án, szombat reggel jött, előtte este megmostuk a csizmákat, két-két párat, nehogy meglássa a télapó, hogy koszos a másik pár csizma. Maxim szépen az ajtó elé rakta őket, és hát a sok ajándék a csizma előtt várta őket reggel.

Mivel mamáék december első hetében jöttek, az ő mikulásuk már pénteken ajándékozott, de azt hiszem Maxim azt mondja, hogy a legót mamáéktól kapta (és még sok más dolgot). Norbi munkahelye is legót vett az öt éveseknek, míg Robin duplót kapott, mi is vettünk egy-egy játékot, könyvet, és még akkor vártuk a karácsonyt.

Maxim úszni tanul

Beletelt egy kis időbe, mire találtam úszótanfolyamot. A gond az, hogy a legtöbb tanfolyam 6 éves kortól van, vagy az önkormányzati első osztálytól, erre még két évet kéne várnunk. Végül Merschbe kezdtünk el járni, ez 15 km tőlünk, de kis utakon, így 15-20 perc az út. Egy 25 méteres uszodából van leválasztva egy csík, ahol 85 cm a víz mélysége. Szeretne Maxim megtanulni úszni, és abban is egyet értett, hogy szívesebben tanul kis vízben, ahol leér a lába. Az első alkalom nehezen indult, picit sírt is az elején, de aztán ott maradtam egy kicsit, hogy lásson, meg a végére bementem megint a medencékhez. Megbeszéltük, hogy inkább én is bemegyek úszni, neki talán megnyugtatóbb, hogy ott vagyok, ugyanakkor zavaró is lehet, ha azt nézi, én hol vagyok, de végül jól működik a dolog. Egyszer mind 4 négyen elmentünk, na ez nem volt jó ötlet, mert Maxim folyton azt nézte, mit csinál Robin, Robin meg üvöltött, hogy oda akart menni Maximhoz. Aztán fél óra múlva Robin megnyugodott és végre élvezte a gyerekmedencét, meg a hatalmas csúszdát.

Egy órás egy alkalom, az elején azt gyakorolták, hogy betegyék a fejüket a vízbe, bele ugorjanak a medence széléről, ez utóbbi jól ment Maximnak. Otthon egy ideig gyakorolta a víz alá merülést, a kádban 17 mp-ig volt a feje víz alatt. Majd deszkával tanultak siklani, most pedig elkezdték a lábtempót gyakorolni. Nem egy gyors iram, de év végére talán megtanul biztonsággal úszni. A lelkesedése egyszer alább hagyott; még az őszi szünet előtti héten rosszul lett az autóban, sokat és zsírosat evett ebédre, meg valami piros lét ivott (halloweent ünnepelték), és hányingere lett. Végül elmentünk az uszodáig, de nem akart bemenni, úgyhogy a szünettel együtt két alkalom kimaradt, és a szünet utáni első órán nem csinált semmit. Általában mindig van egy gyerek, akivel külön kell foglalkozni, mert nem akarja csinálni a feladatokat, nem akar bele menni a vízbe, na most Maxim volt, akit a segédedző győzködött, hogy csinálja a siklást, menjen a többiek után. Azóta vissza tért a lelkesedése, és mondja is, hogy ő megtanul úszni. Januártól pedig mehet a haladó csoportba, ahol már ténylegesen az úszás elemeit tanulják.

Maxim új ovis csoportban

Kb. egy hónapja vettem észre, hogy Maximnak kibújt az első maradandó foga, jobb oldalon, felül. Mondtam neki, hogy ez maradandó fog, ehelyett már nem nő másik, erre vigyázni kell, ő kétségbe esetten válaszolta:

- Én most már nem fogok soha semmit csinálni, hogy vigyázzak a fogamra. 

Megkönnyebbült, mikor elmagyaráztam neki, hogy én csupán a nagyon alapos fogmosásra gondoltam.

Maxim kezd nagyon éretten gondolkodni, legalábbis bizonyos dolgokról. Most hétvégén pl azt mondta nekem ebéd előtt, hogy ő jön nekem segíteni, és ebéd után is segít nekem mindenben, mert én reggel mondtam, hogy nagyon sok dolgom van. Pogácsát sütüttönk, és formákat kért, de együtt szaggattuk ki az egészet, az elejétől a végéig kitartott, és csinálta. Ha néha társasozunk, elfogadja ha nem mindig ő nyer, mesékből idéz, illetve most nagyon sokat gyakorolja a számok írását, ami az ovi hatása, és bár azt mondták a szülőin hogy nem tanítják őket számokat írni, mert nem matekórájuk lesz, mégis csak tanulnak valami hasonlót. Rengeteget rajzol, mindig az aktuális kedvenceket: pók és pókember, batman, szellem, sárkány. Sablonnal is szeret rajzolni, eddig nem kedvelte, sokat színez, próbálja úgy színezni ahogy a képen van, most épp telefonkönyvet készített, vagy éppen egy olyan lapot hozott haza amire a barátai írták rá a nevüket - 4-6 évesekről beszélünk, akik még nem iskolásak.

Szóval szeptember közepén újra kezdődött az ovi, új csoport, új óvónéni, jobban mondva tanító néni, mert ez itt ugye már iskola, még ha a tavalyi elő- vagy korai iskola (Précoce), a mostani pedig játékiskola (Spillschoul) luxemburgiul. Ez az un. középső- és nagycsoport egy összevont csoport, az egyik fele a kisebbek, a másik fele a nagyobbak, akik a következő évben kezdik az iskolát. Tehát egy évig Maxim a kisebbek között van, de jövőre ő nagynak fog számítani a csoportban, ugyanazzal a tanító nénivel és nyilván ugyanazzal a félcsoporttal, a másik felét a kisebbek alkotják majd. Ez nem rossz rendszer, hogy megtanuljanak a nagyobbakkal is és a kisebbekkel is egy közösséget alkotni, ugyanakkor sok változást is jelent. A  mi esetünkben pláne, mert jövő szeptemberben a capelleni iskolába járnak majd a gyerekek, bár már most csak capelleniek vannak a csoportban. Nem lelkesedtünk, mikor kiderült, hogy a kertszomszédunk lesz az óvónéni, mivel a fakivágás-tujaültetés óta nem igazán beszélünk egymással, és a szülői értekezleten is furcsának találtam Joffa Sylviet. De jó dolgokat csinálnak, Maxim szereti, a csoportot is, mondja, hogy Sylvie nem szigorú, csak hangosan beszél, és ami a legfontosabb, most nem hajtogatja, hogy nem akar oviba menni, szívesen megy, hamar beilleszkedett, egész sokat mesél. Nemrég azt mondta, hogy Sylvievel mindig olyan fura dolgokat csinálnak, de abszolút pozitív értelemben. Nagyon szervezett óvónéni, már a 2. napon ki volt téve egy táblázat, hogy melyik nap ki hova megy délben illetve délután, és az első hét végére egy fényképes telefonkönyvet is kaptunk tőle. Igazán nem panaszkodhatunk, mert néhány hét után felajánlotta, hogy nyugodtan vigyem Maximot kicsit később, hogy ne kelljen a gyerekekkel a reggeli nagy forgalomban rohangálnom, de aztán mondtam, hogy én igaz, hogy vissza megyek Capellenbe, de onnan vonattal megyek dolgozni, így nem olyan vészes, és hogy Maxim majd később busszal fog járni reggelente. Mert hogy van iskolabusz, az utcánk végéből, de nem akartunk azonnal mindent egyszerre kezdeni, Maximra bíztuk, hogy mikor próbálja ki, az egyezség pedig az, hogy karácsonyig választhat, hogy busszal vagy autóval megy reggel oviba, a karácsonyi szünet után viszont busszal kell mennie minden reggel. Ahogy betöltötte az 5. évet, másnap reggel buszra ült, és azzal ment oviba. Azt mondta először, hogy jó volt, de inkább vigyem autóval, de aztán sokszor busszal megy. Az elején kicsit gázos volt, mert ha Norbi nem volt otthon, Robinnal együtt kísértük Maximot a buszhoz, és persze ő is fel akart ülni, így az első ilyen reggel zengett az utca Robin sírásától, a második reggel már csak kicsit sírt, aztán elfogadta, hogy az Maxim busza, ő máskor buszozik, igaz, erre sokat kellett várnunk, most november végén kirándult csak a bölcsivel.

Még egy érdekesség, a csoportban két Maxim van, a másik a nagyMaxim.