Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.

Emili

Május 13-án pénteken, reggel 5.27-kor megszületett Emili. Akárcsak a fiúk, ő is vízben jött a világra, és apa vágta el a köldökzsinórt. Hajnali 4-kor értünk a kórházba, tehát mint Robinnal, ez is gyorsan ment. Én fél 3 körül ébredtem, próbáltam aludni, és reménykedni, hogy reggel el tudjuk vinni a fiúkat oviba, de végül fél 4 körül át kellett őket cuccolni ágyneművel együtt Csabáékhoz, a szomszéd utcába. (Csaba egyedül volt 4 napig a lányaival, így nem tudott átjönni.) 

Szuper szülésznőt kaptam, és szerencsére abban az időpontban nem is szült más, így nem volt kapkodás mint Robinnál. Kicsit aggódtam, mikor közölte a szülésznő, hogy az ügyeletes orvos nem vállal vízben szülést, és nem tudtam, hogy elérhető-e az én orvosom, a szomszéd, aki ugyan bejön külön miattam, legyen éjszaka vagy hétvége, feltéve, hogy otthon van. Szerencsére otthon volt, és be is jött, egyszer beköszönt, majd a legvégén jött, de csak figyelt, mindent a szülésznő csinált, illetve a végén az asszisztens orvosa látott el. De nélküle nem lett volna medencés szülés, és azért a vízben könnyebbnek éreztem a végén, mint kint a szárazon.

4 névvel mentünk be a kórházba, végül kettő közül az Emilire szavaztunk, aki 3510 g és 50 cm volt.

Délután aztán jöttek a fiúk, ölbe vették Emilit, aki már az első nap egész sokat "nézelődött".

Pünkösd hétfőn délután jöttünk haza a kórházból. Tejem rengeteg egyelőre, szerencsére ügyesen szopizik Emili.

 

 

Dédipapa emlékére

Papa 89 éves volt. Még négy hónap, és a 90-et ünnepeltük volna. Úgy döntött, eddigi szép életét nem árnyékolja tovább a folyamatos kórházba járással, nem küzd tovább, békésen itt hagy minket május 7-én. Ez az én búcsúm tőle. A temetésre nem tudunk elmenni.

Hirtelen ezeket a képeket találtam róla, tavaly augusztusban pl. ő fényképezte az unokákat a mobiljával. 

Tavaly húsvétkor a nagy családi ebéden, amit Vendivel és Krisztivel szervezett

Maximmal 2012. augusztusában

Robinnal 2012. augusztusában

Ők mondták

A fiúk továbbra is rengeteget beszélnek, sokszor egymás szavába vágnak, nem bírják kivárni, hogy a másik befejezze a mondandóját. Az idén kevés vicces mondásukat jegyeztem le sajnos, de tavalyról maradt jó néhány, amit még nem írtam ide le. 

Már nem emlékszem, hogy melyikőjüktől származik az alábbi beszélgetés, talán Robintól.

- Kitől kaptuk a házunkat? Mi vettük?

- Igen, ezt mi vettük.

- Nagy zacskóba volt csomagolva?

Apa halevésre biztatja Maximot:

- Maxim egyél ilyen szószt, attól jól megtanulsz úszni.

- Miért tanulok meg tőle?

- Mert ez hal.

- Hogy tanulnék meg tőle úszni, ez egy döglött hal!

Tavalyi ovis társáról mesélt Maxim, jól emlékszem, hogy egyszer oviba menet reggel fejtette ki a nézetét:

- Yale anyukája elpocsékolja a pénzt.

- ?

- Yalenak mindig új cipője van. 6 napig hord egy cipőt, aztán újat vesz neki, megint 6 napig hordja, aztán megint új cipője van.

Maximnak nem az ősz a kedvenc évszaka.

- Most rád haragszom, mert ősszel születtem, és te termesztettél meg engem a hasadban.

Nehéz nyelv a magyar, néhány egyszerű szó helyett ezeket mondta Maxim:

- magaságosság, melegségesség.

Fürdésnél kérnek még pogácsát, mondom nekik, hogy egyet ehetnek, nincs több. Erre Maxim:

- De akkor ne olvassunk olyan mesét, amiben étel van, mert akkor megjön az éhem és eszek.

- Miért nem vagyunk Robinnal ikrek?

- Mert nem együtt születtetek.

- De akkor egyszerre lenne a szülinapunk...

A napköziben volt egy fiatal de viszonylag szigorú felügyelő, az volt a benyomásunk, hogy ő kordában tartja a gyerekeket, illetve figyel rájuk. Mindig tudta, hol van Maxim, ha érte mentünk. Ahogy átköltözött a napközi Capellenbe, ő máshol dolgozott. Kérdeztem tanév elején erről Maximot:

- Hol van most Jessica?

- Lehet, hogy még nem fejezte be a nyaralást. Vagy az is lehet, hogy szakmát váltott.

- Mi is tudunk vulkánt csinálni. Amikor mérgesek vagyunk, akkor a düh jön ki belőlünk, így - mutatja Maxim, hogy mérges.

- Amikor hányunk, akkor a hányás a vulkán.

Maximék tavaly úgy tanulhatták a számokat, hogy 1-10-ig az egyes számutcában vannak a számok, aztán 11-20-ig már másik számutcában vannak a számok, stb. Legalábbis nekünk így magyarázta.

 

Tavaly nyáron Békéscsabáról haza érve, Robin ezt kérdezte:

- Hol vettük ezt a szép, új házat?

Elég sokszor kapott fülcseppet Robin, még amikor bent volt a tubus a fülében, mert vagy eltömődött neki, vagy egyszer gombás fertőzést szedett össze. Miután becsepegtetünk neki, várni kell legalább 5 percet, hogy ne folyjon ki az egész a füléből. Mivel feküdnie kell, ezt vagy tévézés közben vagy meseolvasással kötjük össze.

- Kész vagyok? - kérdezi türelmetlenül.

- Nem, még 5 perc, az már nem sok. De ha hamarabb felkelsz, akkor kifolyok, és nem fog hatni.

- Akkor 6-nál leszek kész?

- A pipik miért tojnak tojást? - kérdezi Robin.

- Mert az a dolguk.

- És a mi dolgunk mi?

- Hát, hogy boldogok legyünk - válaszolom megfontoltan.

- Nem, az, hogy mindig csináljunk valamit - javít ki Maxim.

Az idénről egy-egy mondásukat jegyeztem fel, mindkettő az egyiptomos témakörhöz kapcsolódik. Ahogy írtam egy előző bejegyzésben, egyiptomi dolgokat lehetett bevinni az oviba. Sikerült is megtalálnom a vázánkat. Maxim megkérdezte, honnan van:

- Kiástátok a földből?

Robin pedig hitte, vagy úgy hallotta, hogy csontvázat keresünk, és azt fogja Maxim bevinni.