Augusztus utolsó hetében a holland tengerpartra utaztunk el. Orsiék már többször voltak CenterParcsban; a szomszédos országokban sok ilyen üdülőhely van, ugyanazok a szolgáltatások, sok apartman és vendégház erdő vagy vízpart mellett, bolttal, étteremmel, élménfürdővel. Végül egy-egy hatfős házikót béreltünk, és hétfő délután találkoztunk a
Port Zélande-i CenterParcban. Vittük a bicikliket is, és miután beraktuk a bőröndjeinket a házikóba, körbe bicikliztük a telepet. Volt saját tengerparti öble, de elég fekete, agyagos volt a part, és kicsi is, mondjuk horgászni is lehetett a szikláknál, és szaladgálni is, szóval rövid időre megfelelt. 18 fokban úgysem vágynak sokan fürdőzni. A fiúk rengeteg medúzát találtak, azzal játszadoztak, de már másnap nem láttunk egyet sem.
Kedd délelőtt biciklivel elmentünk a legközelebbi nagy strandra, hatalmas homokos part, sekély víz, és a szél is enyhült. A fiúk reklamálták is a fürdőnacit, de így is lubickoltak kicsit a jeges vízben: nekik a "térdig mehettek be", a fenékig érhet a vizet jelentette. Orsiék egy messzebbi partra tekertek el, ahol kevesebbet kellett a vízig gyalogolni. Ebéd után a belső strandra mentünk, gondoltuk, a kicsik homokoznak, aki akar, az mártózhat a hideg vízben. A másik Norbi horgászott, azt hiszem, rákot fogtak is Vincével. Viszont tele volt rákollóval, rákpáncéllal az öböl, és Maxim egyszer csak szalad ki a vízből, hogy megcsípte egy rák. Nézzük a talpát, és kiállt belőle egy törött fekete valami. Úgy tűnt, hogy kagylóhéj, elszaladtam az elsősegélydobozunkért és a manikűrért. Hősiesen kiszedte a segítségemmel a valamit, ami egy jó nagy tüskének tűnt, valószínű rákolló lehetett, de több mint egy cm volt, jó mélyen belefúródott a talpába. Fáj-fáj, de aztán a többiekkel focizott, bicajozott, és este kezdte el mondani, hogy nem bír rálépni. Feldagadt neki, megnéztük, maradt-e benne valami még esetleg, borogattuk és körömvirággal kentem neki. Kicsit idegesek lettünk Norbival, hogy miért nem szólt hamarabb, mert másnapra gyerek paintballra fizettük be őt Milánnal.
Végül szerda reggel jobb lett a lába, kicsit bicegett ugyan, de el tudott menni paintballazni. Nagyon jól meg volt szervezve, két csapatot alkottak a gyerekek és taktikázni kellett nekik. Nekünk is izgalmas volt nézni, és hát mi nem álltuk meg, kívülről próbáltunk nekik segíteni. Maxim erre várt a legjobban, és nagyon tetszett neki. Előtte még bementünk az állatsimogatóba, ami elég picike volt, három kecske, egy tyúk és kakas fura tollakkal meg néhány fehér galamb várta a látogatókat.
Esőt ígértek szerdára, és délutántól estig esett is rendesen.
Ebéd után végre aludt Emili, és csatlakoztunk a többiekhez az uszodában, ez volt a beltéri programunk. Mindenféle csúszda, hullámfürdő, sodrómedence volt, Emilit nem lehetett kiszedni a vízből. Karúszóval is lebegett, akkorákat sikongatott, cuki volt. Az egyik csúszda kivitt a szabadba, ezt imádták a legjobban a nagyok. Miután mindenki elfáradt, gondoltuk, megvacsorázunk bent, kezdtek fogyni az emberek, és milyen jó lesz, ha majd nem kell sorba állni sehol. Ebből maradt Robin és az apukája, ugyanis amíg vártuk a vacsorát, Robin leesett a padról és kinyílt az álla; ugyanaz a seb, ami már egyszer szétnyílt neki. Az elsősegélynél beragasztották, jegyzőkönyvet vettek és elküldtek minket az ügyeletes kórházba. Este 8 után értek oda, nem is kellett várniuk és újból beragasztották neki, ami azt jelentette, hogy 3-4 napig semmi víz nem érheti a sebet. Mondanom sem kell, mennyire idegesek voltunk, ez a plusz program nem hiányzott, ráadásul még egyszer vissza akartunk menni fürödni. Még maradtunk Orsiékkal egy kicsit a fürdőben, amíg a család két tagja "tesztelte" a holland ügyeletet.
Úgy történt az esés, hogy leültünk egy hosszú asztalhoz, a fiúk leterítették törölközővel a padokat, és Robin szépen betakart egy rést a két pad között. Amíg vártuk a kaját, ő szokás szerint fetrengett a padon, leült, lefeküdt, és egyszer a lyukba tenyerelt, amit nem látott és az állát a padnak verte. Tényleg nagyon beverte, de hihetetlen, hogy ennyi év után megint szétnyílt a sebe.
Csütörtökön a két család együtt indult bicajjal a strandra. Óriási szél volt sajnos, a sportolóknak persze kedvezett, tele volt velük a homokos strand és a víz. A gyerekek homokoztak, szaladgáltak a vízben, térdig, mert felülre kellett a felső.
Ebéd után Maxim Milánékkal elment uszodába, Robin pedig az apukájával töltötte el az időt: gokartozott egyet, rákvadászott a kikötőnél, ihatott kólát és ettek egy fagyikelyhet. Miután Emili egy óra szenvedés után sem aludt el, se velem, se Norbival, csatlakoztunk Maximhoz az uszodában. Szerencsére Maxim és Milán már vízbiztosak, sőt Maxim egész jól ráérzett a levegővételre, így ők önállóan közlekedtek a fürdőben. Azért szólniuk kellett, hova mennek, hogy Gáspár Norbival tudjuk, merre járnak. Emilivel sokat voltam a babamedencében, előző este Orsival és Norbival begyakorolták a babacsúszdát, így már önállóan is felment a csúszdához, én pedig lent vártam. A sorban állásnál mindig mindenkit előre akart engedni, így néha szóltam, hogy most már menjen ő, vagy hogy ki után álljon be. Szerencsére sokkal kevesebben voltak a fürdőben mint előző nap, így többet lehetett csúszni és pancsolni is nagyobb tér volt.
Este elmentünk együtt vacsorázni, Emili talált magának játszótársat miután Dávid nem engedte a traktorkormányhoz. Egy kislánnyal együtt szedegedték a játszórészen a ceruzákat és utána játszottak is kicsit együtt. Hasonló "kaliberű" lehetett a kislány, hogy Emili elsőre ott maradt vele és utánozta, amit csinál.
Péntek reggel 10-ig kellett elhagyni a szállást, Dávid pónilovagolt egyet, én Emilit nem fizettem be, mert nem tudtam, rá akar-e ülni, de miután visszatértek a helyükre a lovak, meg lehetett őket simogatni, és Emili rá is ült az egyikre. Nagyon büszke volt magára.
Egy gyors tízórai után
fókamenhelyre látogattunk el. A kicsi, partra sodródott, beteg fókákat összegyűjtik, és önkéntesek segítségével meggyógyítják őket, hogy aztán egészségésen, életképesen vissza engedjék őket a tengerbe. Voltak karanténban lévő fókák, láttuk, hogy vizsgálják meg őket, a nagyobbak már kinti medencében úszhattak. Érdekes hely, jó, hogy megnéztük. Miután megebédeltünk és kijátszották magukat a gyerekek a játszótéren, vissza indultunk Luxemburgba.
Robin nagyon izgatott volt már, mert másnap szombaton két cicát terveztünk haza hozni.
A képeink a nyaralásról
