Aranypart - Bolgár tengerparti nyaralás

Már nagyon vágytam a tengerhez. Persze mindenki, nemcsak én. Úgy döntöttünk, hogy a nyári szünetünket ott fogjuk kezdeni. Júli 12-én véget ért az iskola, és mi 16-án kedden este már az Aranyparton vacsoráztunk, Sol Luna Bay volt a szállodánk neve. Közvetlen a tengerparton, egy üdülőfalutól, Obzortól 3 km-re, Varna és Burgasz között épp félúton. Itt töltöttünk 1 egész hetet, 23-án késő este érkeztünk vissza. Röviden összefoglalva szuper strandidőnk volt, igényes, tiszta szálloda, kedves személyzet, all-inclusive, finom ételek, a bárban finom kávé, rengeteg program minden korosztálynak, kellemes tenger és klassz csúszdapark. Azt hiszem, visszamennénk, ha csak egy tengerparti kényeztető nyaralásra vágynánk újból. El akartunk menni megnézni Neszebart, a világörökséghez tartozó városkát, de nem jött össze a létszám, hajós útra pedig nem akartunk befizetni, amiben benne lett volna a városnézés is. Majd legközelebb. A tengerre néző szobánkhoz tartozott egy terasz is, így ha bent is voltunk, csak kiléptünk, és hallottuk a tenger morajlását, főleg reggel és este, amikor kevesen voltak a parton.
A fiúk minden nap reggeli után a csúszdaparkba mentek, egyik délelőtt én is csúszdáztam velük, de az ottani gyerekmedencének jéghideg vize volt, főleg az első napokban, mert pont előttünk jött egy lehűlés és eső, így a tenger is csak 22-23 fokos volt az elején, de a napsütésben ezt sem éreztük hidegnek, legalábbis ha már egyszer belementünk. Homokos, apró kavicsos volt a part, és egész sokáig be lehetett gyalogolni a vízbe. Talán az volt a legjobb, hogy néhány nap nagyon hullámzott, méteres hullámokon lehetett lovagolni, aztán volt olyan nap, hogy a tükörsima vízben lehetett úszni, labdázni. Emili a nagy gyerekmedencét imádta, de azért szinte minden nap bejött velünk a tengerbe is, még a nagy hullámokba is. Vettünk a fiúknak felfújható matracdeszkát a hullámokhoz, de hamar rájöttünk, hogy Emilinek is kell egy, mert 2 matrac 3 gyereknek kevés...

A fiúk sokat mentek a nagy uszodába, ugráltak, játszottak, néha részt vettek egy-egy vizes játékban, vagy csak nézték a vetélkedőt, műsort. Ebéd után mindig felmentünk a szobába és újból bekentük magunkat, Emili azonban egyszer nem volt hajlandó aludni. Este hamar elaludt, de sokszor látszott rajta, hogy egy fél óra szundi rá férne. Az utolsó teljes napunkon azt kezdte mondani, hogy ő ott akar maradni, nem akar haza jönni, de végül csak megemésztette, és másnap már azt mondta, hogy menjünk haza mert meg akarja simogatni Torát.

Egyik délelőtt bebuszoztunk Obzor városkába, hát elég nyomasztó volt. Mintha 30 évvel ezelőtt lennénk egy balatoni faluban, vagy talán még annál is szegényesebb körülmények között. A part persze tele volt kávézókkal, éttermekkel, de a bazársort meg a partra vezető utcákat lehangolónak találtuk. Ajánlottak egy kávézót, ami hangulatos és árnyékos volt, de annyira nem hozta lázba a gyerekeket mint gondoltuk. A következő busszal vissza is mentünk a hotelbe ebédelni.

Emili rögtön az elején kiszúrt magának egy flamingó plüssállatot, amit végül megvettünk neki. Aztán kiderült, hogy másnap névnapja volt, szóval megbeszéltük, hogy ezt arra is kapta. Robin valami böfögős szörnyet nézett ki, végül kibírta, hogy utolsó nap vegyük meg neki. Maxim kezd kinőni ezekből a dolgokból szerencsére, ő végül nem választott semmit, de azért hozzá tettük, hogy a jetskit főleg ő akarta kipróbálni, szóval a 3 fiú kapott egy élményt.

 Egy kis hullámlovaglás a matracokkal:

Az egyik vacsora közben meglátták a gyerekek, hogy nagy gömbök úsznak a medencében, amikben gyerekek vannak. Természetesen ők is ki akarták próbálni, Emilit is bele értve. Pedig egyedül kellett belemásznia a gömbbe, és végig egyedül volt benne. Teljesen eltűnt a félénk kislány, egy vagány és ügyes lány gömbözött akkor este.

Maxim és Robin a gömbökben

Emili az úszó gömbben

Egyik délután mi nem jetskiztünk Emilivel, hanem szobrocskát festettünk:

Az összes képünk a nyaralásról
Még néhány jetski kép

Családi biciklitúra

Minden évben július egyik vasárnapján lezárják az utat két város -  Mamer-Mersch - között: csak biciklivel lehet közlekedni azon a napon. Mivel Mamer, az egyik induló/érkező pont a szomszéd város, az idén mi is részt akartunk venni. Úgy készültünk, hogy a másik végpontig, Merschig tekerünk el, és onnan valószínű navettel (kisbusszal) jövünk vissza, ami hozta volna a bicajokat is, de a fiúk bírták a tempót, és így nagyjából 40 km-t tettünk meg, és nem sík terepen. Orsiékkal a felénél találkoztunk, mivel Emili többször ment a futóbiciklijével, lassabban haladtunk. Visszafele több csoportban tekertünk, és mi még megálltunk fagyizni egyet a célegyenes előtt.

Az egyik megállónál cross-pályát is ki lehetett próbálni

A program franciául

Képek

Fotók - április

Áprilisi képeink

Tyúk(horror)-sztori

Margóék a tavaszi szünet első hetében jöttek, április 14-én vasárnap hajnalban mentek vissza. Norbi hajnali 4-kor vitte ki őket a buszhoz. Ekkor még nem vett észre semmit, csak reggel 9-kor jön be a kertből és mondja, hogy valami megtámadta a tyúkokat, nem élnek, sőt az egyiknek a feje sincs a helyén. A fiúk rohantak ki helyszínelni, aztán ecsetelték is, hogy a barnának teljesen leszedte a fejét az a valami, a fehér is szegény tiszta vér. Mindezeket hallva Emili is meg akarta nézni a történteket, vártam, vártam, aztán mire szegény tyúkok a zöldhulladék kukába kerültek, kimentem vele. Egy másodpercre belekukkantott a kukába ugyan, de nem hiszem, hogy sokat látott belőle. Viszont a fiúk is erről beszéltek egész délelőtt, Emili meg gyakorlatilag percenként ismételte, hogy valami megtámadta a tyúkokat és leszedte a fejüket. Pár nap után összeraktuk, hogy nem nyest vagy menyét volt a támadó, hanem róka, és azért nem vitte el a tetemeket, mert Norbi megzavarhatta hajnalban. Ugyanis tett ki vadfigyelő kamerát, és többször is reggel 4 körül jött a róka. És sajnos az automata ajtó beragadt, ami lemerítette az elemeket, így ki tudja hány éjszaka nyitva maradt a tyúkól. Ráadásul a ketrecükbe be tudott menni, mert onnan kijártak egy nagyobb elkerített részbe kapirgálni. Szóval a csapda amit kitettek, az érintetlenül állt. Aztán a szomszéd is mondta, hogy az ő kamerája is felvette már többször a rókát, mondjuk, szólhatott volna, hátha jobban figyelünk vagy bezárjuk a nagykaput.

Csütörtökön a tavaszi szünet második hetében én otthon voltam a gyerekekkel, és pont csütörtökönként van állatpiac Arlonban, ahol eddig is vettük a csirkéket. Így a begipszelt lábú Emilivel és a két fiúval elautóztunk csirkét venni. Ugyanúgy egy tanyasi barnát és egy fehér Sussex fajtát akartunk, mert nagyon jól tojt az előző pár is. Egy hatalmas kamion mindenféle madarat meg nyulakat, rágcsálókat kipakol egy téren, és ez a piac. Sorba kellett állnunk, annyian voltak. A gyerekek simogattak kiskacsát, kislibát, gyönyörű galambokat is láttunk. Nagy boldogan vittük haza az új barna és fehér csirkét. Aztán már kevésbé voltam boldog, mikor úgy tűnt, a barna tyúk beteg, valami baja van, állandóan gubbasztott, először azt hittük, nincs is szeme, mert többet volt csukva mint nyitva. Emili mondogatja még most is: „valami baja van a barna pipinek, nincs szeme”.

Még jó, hogy otthon voltunk 5 napot, mert este ugyan beült a házba a barna, de reggel ki kellett rakni. Néha kapirgált egyet, esetleg evett-ivott egy kicsit, de rengeteget gubbasztott. Először arra gondoltam, hogy visszaviszem, de mikor nyitogatta a szemét, akkor gondoltuk, hogy ha esetleg elpusztul, akkor veszünk egy másikat egy hét múlva. Ráadásul a fehér is piszkálta, az elején mindig így volt, össze kellett szokniuk, de látszott, hogy a barna sokkal gyengébb. Bosszantott, hogy nem elég Emilit ápolni, még az egyik tyúk sem egészséges. Viszont a sok napsütés, gondoskodás úgy tűnik segített, mert 5 nap után elkezdett kapirgálni, járkálni, és már szinte mindig nyitva volt a szeme. Már több mint 3 hete nálunk vannak, úgy tűnik szépen rendbe jött.

Emilit ez az egész nagyon megviselte. Azóta nem marad egyedül egy helyiségben, pedig sokat játszott egyedül. Fél. A rókától alapból fél, szóval neki meg se mondtuk a végső konklúziónkat, ő még mindig úgy tudja, hogy valami állat, nyest vagy menyét támadta meg a pipiket. Ezek kisebbek mint a róka, és könnyebben elfogadja, hogy ezek félnek tőlünk. Egyik este visított, hogy zárjuk be a macskát, nehogy megtámadja őt is a nyest. Minden este meg kellett nyugtatni, hogy apa megnézte, bezáródott a tyúkól ajtaja, semmi nem tud bemenni hozzájuk. De ez eltart egy darabig, mire teljesen feldolgozza. Az elején úgy próbáltam elmagyarázni neki, hogy a tyúkokat a kukásautó elviszi a hulladéktemetőbe, mert az elpusztult állatokat oda kell vinni. És hogy az új pipikre nagyon vigyázunk majd. Egyik nap azt mondta mielőtt megvettük az újakat, hogy nem akar új pipiket, hogy ne támadja meg őket semmi.

Ilyeneket ismételgetett, illetve mond:

-       - Valami megtámadta a pipiket. Valami állat bement és megette a fejüket.

-        - A pipik a hulladéktemetőben vannak és nem örülnek neki.

-        - Ide nem jön be hozzánk a nyest a házba, neem, nem. A nyest fél tőlünk.

-        - Semmi megtámadja a pipiket. (Mármint semmi nem támadja meg a pipiket)

-        - Torát megtámadja a nyest.