2010. április 10., szombat

Az első falatok

Ma kezdtük a hozzátáplálást. Répával. És kevés sikerrel.
Zepterben pároltam neki, nekem ízlett, Maximnak kevésbé. 4 kiskanálhegynyi répapürét lenyelt, az elsőnél fintorgott, a másodiknál még jobban, az utolsónál öklendezett egy kicsit és a kanalat sem akarta elvenni, pedig, ha cseppet adunk be neki, utána mindig megkapja a kanalat és azzal játszik egy kicsit. Holnap folytatjuk a kóstolást, hátha picit többet eszik majd. Van videó is róla, csak fel kell majd töltenünk.

Húsvét otthon

Március 26-án este útnak indultunk Békéscsabára. Sok ez az 1400 km, de egész jól bírta Maxim, csak a végén kellett egy plusz megállót beiktatnunk és az összes létező tárgyat bevetnem a kocsiban - játékai után ásványvizes üveg, a sapkája, újságok -, hülye hangokkal kizökkentenem az óbégatásból, végül pedig a kulcscsomóval sikerült kihúznunk, amíg megérkeztünk. Visszafele az elején nyűglődött, reklamált, de aztán egy kis énekléssel valahogy megnyugodott és jól viselte a 14 órányi ülést a hordozójában.
Norbi szüleinél kezdtük, 1 hét múlva pedig az én szüleimnél folytattuk. Anyósomék komplett gyerekszobával vártak minket, sógorom átengedte régi szobáját. Maximnak nagyon tetszett a Mickey egeres lámpa és függöny, a kiságyban a fejvédőt is előszeretettel bontogatta. Egész jól aludt (önmagához képest), sokat levegőztünk, az udvaron lehetett hurcolni, vitték sétálni is rendesen. A vendégsereget többé-kevésbé jól viselte, nincs hozzá szokva, hogy sokan veszik körül, így 3 nap után rájöttünk, hogy nem a látogatókkal van baja, hanem a túlzott közelséggel. Nem bírja, ha lerohanják, előbb szereti ő szemügyre venni az idegent. Az sem baj, ha sokan vannak körülötte, de ne rá irányuljon mindenki figyelme, ne akarja mindenki megfogni, beszélni hozzá, babusgatni. Az elején a nap végére annyira el is fáradt, hogy a nagyszülőket sem fogadta lelkesen, de aztán belejött, és a fürdésnél sem zavarta a nézősereg.
Azt is egész jól bírta, hogy sokat szaladgáltam (fogorvoshoz 3-szor, szokásos kozmetikus, fodrász), és kevesebbet voltam vele, mint szoktam.
Nagypénteken költöztünk át az én szüleimhez, az első éjszaka után már itt is jókat aludt (persze inkább velünk mint a kiságyban, pedig nálunk is volt kölcsön-kiságy).
A cicák nagyon érdekelték, persze nem engedtük, hogy megfogja őket, mert a keze állandóan a szájában van. Néha nyűgösködött, láttuk, hogy jön a foga, de nem gondoltam, hogy még Magyarországon fog kibújni neki a 3. Kedden este szegénykém sokat sírdogált, Apa hurcolta egész este, így jobban bírta, és lefekvés előtt meg is állapítottam, hogy a bal felső foga kibújt. Most úgy néz ki, hogy jön a mellette lévő is, csak most nekünk kell hurcolni. Pedig a nagyszülőket edzette rendesen az unoka, bele is jöttek. Mert megint csak azt tudom mondani, hogy nem egyszerű baba ez a mi gyerekünk, ha nincs megfelelő programja, akkor bizony ordít.
Életében nem találkozott annyi emberrel, mint most a szűk két hét alatt. Mindenkinek köszönjük a látogatást és a sok-sok ajándékot!

2010. március 14., vasárnap

Les dents et les autres

Le petit Maxim n'est plus petit. Il y a 18 jours il a reçu la troisième vaccination, il était trés brave, il n'a pleuré qu'après le deuxième vaccin. Il était 7,3 kg et 66,5 cm. (Hier il pesait 7,5 kg sur notre balance:))Le pédiatre a confirmé que son premier dent était sorti la veille. Une semaine après le deuxieme est sorti aussi.
Il faisait beau il y a deux semaine et comme Maxim est trop jeune pour la poussette mail il adore regarder tout autour de lui, nous nous sommes promenés avec le porte écharpe qu'il ne supporte plus à la maison - c'est ennuyeux de ne pas bouger pour lui. Il aimait la promenade, il a tourné sa tête sans arrêt.

Le premier cours de bébé nageurs terminera lundi prochaine, mais nous nous sommes déjà enscrit dans le cours suivant. Il s'amuse bien, il aime être dans l'eau, les exercices se varient souvent donc il s'ennuie pas. Il progrèsse bien, nous pouvons déjà faire les exercices avec le ballon: je tiens Maxim sur son dos tandis qu'il pousse le balon devant nous ou bien les petits nageurs "jouent aux foot", les bébés sont devant nous, nous poussons le ballon avec leurs jambes à un autre bébé. Bien sûr, regarder tout est son favorit pendant le cours et il est très mignon quand il gigote dans le bassin.
Il tournait facilement de son ventre à son dos mais maintenant il ne le fait plus, il reste sur son ventre, il prend les joux dans ses mains, il gigote mais comme un coureur. Parfois il tire ses jambes sous lui. Il a tourné de son dos à son ventre, pourtant il ne le répète pas, il tourne, tourne et après il arrête. Il fait des mouvements de serpant en souriant.
Le number one est de taper, toucher ses pieds, il tourne vers le côté. Il s'amuse seul comme ça surtout quand il est nu.

Ou bien il "mange" ses orteils.

Il veut toucher tout et bien sur il veut mettre les objets dans sa bouche. Le favorit est la porte d'entrée, il tâte le vitre, le bois blanc, il goute le poignet et la chaine de sécurité (qui est tout à fait très hygiénique, au moins il entraîne son système himmunitaire).
Qu'est qui c'est passé avec notre massage? Cela n'est plus pour lui, bon, pas dans la façon originale :) Il bouge tout le temps, il met ses pieds en haut, il prend mes mains, donc j'ai racourci la durée, nous le faisons une ou deux fois par semaine pour que la nouvauté reste un peu. Je lui parle tout le temps, je dois rigoler avec lui. Mais j'aime bien le faire.

2010. március 10., szerda

Egy szombat délután

Így akartam kezdeni másfél hete a bejegyzést, de aztán elmaradt. Most csak azért is így kezdem.
Szóval lassan két hete szombaton gyönyörű napsütéses idő volt, Maxim elemében érezte magát, de már kezdte unni az otthoni dolgokat, így következett a délutáni séta. Ha még aktív, akkor nem sokáig bírja fekve a babakocsiban, ezért tettünk egy próbát: a kendőben vittük el sétálni. Nem győzte fordítgatni a fejét, annyira lekötötte a sok látnivaló, nagyon élvezte.
 Késő délután néhány magyarral és Milánékkal egy pizzériában találkoztunk. (Milán 3 hónappal idősebb Maximmal, együtt járunk úszni, és Orsival majdnem minden héten találkozunk és a közeli parkban sétálunk a babákkal, akik hol jobban, hol rosszabbul bírják az anyukák csacsogását.)
Egész jól elvolt Maxim a hangos zene és a sok ember ellenére, a végére azért nagyon elfáradt, el kellett vinnem egy kör sétára, hogy aludjon egy kicsit.
A vasárnapunk már nem volt ennyire zökkenőmentes, nagyon nyűgös volt a foga miatt, ami kedd reggelre ki is bújt, úgyhogy 5 hónaposan már két foga is kint van.
A babaúszás első tanfolyama hétfőn fejeződik be, ez nyílt óra, lehet majd kamerázni, fényképezni. Eddig jól ment neki, egyre ügyesebb, most már leköti a figyelmét ha "labdázni" kell: Maximot hason tarton a vízen, ő pedig a kezével lökdösi a labdát és közbe körözünk a medencében, illetve focizunk, ülve fogjuk a babákat és a lábukkal rugdossuk a labdát egymásnak. Persze továbbra is a nézelődés a number one elfoglaltsága az uszodában is, és közben olyan édesen kalimpál.
Múlt pénteken pedig babatornán voltunk, egy próbaórán vettünk részt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól viseli a babákat, az énekelgetést és a néhány egyszerű gyakorlatot. Húsvét után beiratkozunk, ha lesz még hely.

Olyan ügyesen fordult hasról hátra, hason nem is maradt meg szinte, egyből fordult vissza. Most viszont nem akar fordulni, csak össze-vissza kapálózik, néha maga alá húzza a lábát. Hátról fordult már hasra, de egyenlőre nem gyakorolja ezt a mozgást, viszont annyira tekereg, ficánkol. A kedvence most a lábfogás, főleg meztelenül, akkor fél órát simán eltölt azzal, hogy felemeli a lábát, oldalra dől,

Vagy éppen eszi a lábujjait.

És mi történt a babamasszázzsal? Kinőttük, vagyis az eredeti formán változtatnunk kellett. Már csak hetente egyszer-kétszer kerítek rá sort, így valamennyire még az újdonság erejével bír, illetve rengeteget kell hozzá beszélni, játszani vele, hason pedig valamelyik játékával foglalja el magát. De még így sem mindig bírja, az elején egyfolytában megfogja a kezem, össze-vissza tekereg, emeli a lábát, aztán egyszer csak megunja. Így rövidebb is lett, de én még mindig élvezem.
Amit viszont nem un meg, ha kézben van és mindent megfoghat, megtapogathat és persze a szájába vehet. Most a sláger a bejárati ajtó, a kilincsen kívül a tapogatja fehér fát, a vastag üveget és persze a biztonsági láncot, amit a kilinccsel együtt szívesen meg is "kóstol". Mindeközben nagyokat vigyorogva meg-megnézi magát a tükörben. Ezt persze mi hamarabb megunjuk, mert tartani kell a drágát, és hát egyre nehezebb.