2010. június 6., vasárnap

Mini croissant

Az előző bejegyzéshez akartam írni, de elfelejtettem. Hiába, én is öregszem :)
A héten nagyon szép idő volt, és délelőttre is beiktattunk sétát. Az egyik reggel a pékségbe mentünk, Norbi is jött velünk. A pékség előtt fúrták a betont, mikor odaértünk, abbahagyták, de ahogy bementünk a pékségbe, folytatták. Mi Norbival bámészkodtunk; egyszer csak azt halljuk, hogy Maxim keservesen sír. Megijedt a fúrótól, gondolom, azért is, mert nem látta a hang forrását, és tényleg nagyon hangos volt. Odahajoltam hozzá, a következő pillanatban azt látom, hogy az eladó mosolyogva nyújt felénk egy mini croissant-t "a babának" , és én kíváncsiságból elvettem. Azt nem hallottam, hogy Norbitól kérdezte, hogy eszik-e a pici croissant-t és ő meg mondta, hogy nem. Megfogta Maxim a péksütit, de csak szorongotta, mire a parkba értünk, bevette a szájába, de egy morzsát nem nyelt le. Sebaj, az apukájának ízlett.
Szóval egyenlőre marad a pépes kaja, gyümölcsök előnyben. Bár lassan a húst is megszokja, ma gond nélkül megevett egy jégkockányit az almás rizsébe keverve. De a bio rizstallérját és kölesgólyóját még nem bontom ki.

2010. június 4., péntek

Maxim óvatos

Arról már írtam, hogy ha ételről van szó, Maxim milyen óvatosan közelít hozzá. Ez továbbra is így van, ma a konyhapulton várakozó körtét szúrta ki magának, finom körte illata volt, először meg sem akarta fogni, aztán bökdösni kezdte a mutatóujjával, végül elkezdte fogdosni. Viszont most már nem csak az ennivalóval bánik így, hanem a számára ismeretlen dolgokkal is. Ha mi adunk neki valamit, vagy elé tesszük, hogy tessék Maxim, fogd meg, na akkor pláne nem ér hozzá. Felemeli a két kezét és jelzi, hogy ő ugyan ezt most azért sem fogja meg. Bezzeg ha ő szúr ki valamit, legyen az gaz a földön, koszos cipő, sörös üveg, akkor nincs megállás.

2010. május 30., vasárnap

8 hónaposan gyereknapon

Sikerült leküzdeni az első náthát. Több mint egy hétig tartott, Maxim már annyira utálja az orrszívó porszívót, pedig előtte elég hősiesen tűrte. Voltunk orvosnál is, biztos, ami biztos, de tényleg semmi komoly, csak a babáknál 2-3 hétig is elhúzódhat egy kis nátha. Megmérte a doktornő, 8,26 kg volt (előtte két napig nem evett valami sokat). Szerintünk azóta hízott, mert már nagyon nehéz - vagy csak mi gyengültünk le?
Talán végre kibújt az a fránya 6. fog, eléggé szenved tőle, rágja egyfolytában a kezét, és nem alszik túl jól. Nem tudom, hogy a fogzás miatt, de az evéshez is nagy türelem kell. Valahogy az első falatot nem akarja elfogadni, aztán ha valahogy sikerült megkóstoltani vele, onnantól kezdve eszik. Igaz, közben magyaráz, dobol, forgolódik - minden jobban érdekli, néha meg csak nyitja a száját, alig győzzük neki adni. Gyümölcsök előnyben.
Elég változékony idő lett hétvégére, vasárnap többször esett is, de Maximnak kell a változatos program, nekünk pedig pakolászni kellett a garázsban. Kaptunk egy holdkompot, és bár tudom, nem ajánlják, de szerintem ha csak néha tesszük bele a babát és rövid időre, akkor nem árt. Szóval gyereknap alkalmából beleültettük Maximot. Nagyon tetszik neki, úgy löki magát, ahogy áll is: rugózva. Persze csak addig halad, amíg nem talál valami érdekeset, onnan kezdve, azt vizsgálgatja. Norbi motorja nagyon izgatja.
Továbbra is gurulva közlekedik, de nagyon gyorsan halad így is, meg belekapaszkodik hasalva, amibe csak tud. Pakolja a dobozokat, a cipőket, mindent, amit elér. Néhány fotó a kis garázdáról.
Lepakolt az alsó polcról.



Gondolom, minden baba szeret birkózni a nála nagyobb tárgyakkal. Maxim pici kora óta nagyon bírja az ilyesmit. Az apja képzi rendesen.
Itt az öko-táskával birkózik.



Kivette a kisebb vödröt a nagyobból, és kiborította belőle az almákat.


Érdekes, hogy mindent megrág, de a kajával óvatos. Másnap egyébként újra kiborította a vödröt és csak vizsgálgatta az almákat is.

2010. május 26., szerda

A la bourre

J'ai l'impression que je suis tout le temps à la bourre, pourtant je ne travaille pas encore. En faite, si, je suis avec Maxim et cela est une belle occupation. Ou bien je fais le ménage ou je cuisine pendant que Norbert s'occupe de Maxim.
Nous avons le cours de bébé nageurs le lundi (voir les vidéos sur le dixième cours).


Nous avons un autre cours de gym pour bébés le mercredi. C'est rigolo, Maxim y s'amuse bien. Ça s'appelle The Little Gym. Nous chantons, les activités sont accompagnées de musique, les exercices stimulent le développement du corps et des organes sensoriels. Nous rencontrons des autres bébés et leurs mamans. Maxim n'est pas timide, il fait connaissance avec les autres (voir les vidéos).
Il bouge tout le temps, il se déplace en tournant. Il est partout dans le living, on ne peut pas laisser seul car il s'intéresse à tout: aux plantes, aux fauteuils, aux cables, à l'aspirateur etc.

Ici, il jout par terre avec une canette de maïs qu'il a sortie de l'éco-sac.


Il a aussi découvert que trois grilles de son lit étaient différentes aux autres - ce sont les trois qui peuvent être enlevées quand il sera plus grand.
Et en fin, il mange. Nous avons dû faire une pause car il ne voulait plus prendre la cuillère, il voulait pas ouvrir sa bouche. Il mange maintenant mais il préfère le banane. Donc je mets du banane dans son repas pour qu'il mange des fruits et des légumes. Il boit de l'eau d'un gobelet, mais il faut encore tenir son tasse.
On attend son sixième dent, il est presque sorti, cela le gêne beaucoup.
Il sais déjà que son tapis de jeux a une boîte à musique et qu'il peut l'allumer. Il aime écouter Mozart pendant qu'il batte des mains et des pieds. Les voisins peuvent croire qu'il marche déjà, il fait autant de bruit.
Depuis une bonne semaine il est enrhumé, c'est que son nez qui le gêne. Je me suis inquiétée un peu et nous sommes allés chez le pédiatre vendredi dernier. Rien de grave, le rhume des bébés peut durer deux-trois semaines, il n'y a rien à faire que nettoyer son nez. Il le déteste vraiment. Bon, c'est difficile, la vie des bébés.