A házunk

Annyi mindent akarok írni, de most valahogy semmire sincs időnk. Norbi két hete borotválkozott, na jó, ez lustaság is :-)
Miért is vagyunk így elveszve? Találtunk egy házat itt a hatalmas Luxemburg országban, 12 km-re Luxemburg várostól. Elég körülményesek a régi tulajok, ha jól emlékszem, februárban néztük meg először, húsvét után kötöttünk egy megállapodást (előszerződés-féle), és két hete június 3-án írtuk alá a szerződést. Az itteni jogszabályok szerint a szerződés aláírásától mi vagyunk a ház tulajdonosai, de július 1-e a kulcsátadás dátuma. Szerencsére hamarabb megkapjuk a kulcsot, így jövő hétvégén már tudunk festeni, két szobát leparkettázunk. Jönnek a szüleim is, majd Norbi szülei is július közepén. Június utolsó napján fogunk költözni. Elkezdtünk dobozolni, de nagyon lassan haladunk, Maxim ugyebár még nem nagy segítség, bár pakolni nagyon szeret. Főleg, amit nem lehetne. No de ez majd egy másik bejegyzés.
Szóval nagyon-sok-pénzért nagyon-sok-hitelből egy 670 négyzetméteres telken egy egyszintes házat vettünk, garázzsal. Nagyon kevés egyszintes eladó ház van, ráadásul a telek szabályon négyszög alakú, önálló a ház, csak kertszomszédok vannak, ezért megkérték az árát. A padlás szigetelt és parkettás, egy vagy két szobát ki lehet alakítani, fűtésszezonig szeretnénk egy radiátort oda, de addig is lehet használni vendégszobaként. Hatalmas nappalija van, amiből szeretnénk majd egy szobát leválasztani még. A 120 négyzetméteres ház könnyűszerkezetes (ezért tudtuk megvenni, mert sokan tartanak tőle), a külső falai tégla és a tető ezeken áll, vagyis belül azt csinálunk amit akarunk, és ha sehogy sem tetszik, majd egyszer felépítjük az öko-faházunkat :-)
Capellen félúton van a főváros és Norbi munkahelye között, itt van a NATO-nak egy logisztikai ügynöksége. Van vonat, így nagyon hamar beérek majd a munkahelyemre, ami az állomásnál van Luxemburgban.
A hitelkérelem elég egyszerű és gyors az otthonihoz képest. Már az is hihetetlen, hogy szinte 0% önerőre megkaptuk, és kevesebb mint egy hét alatt a bank el is küldte az ajánlatot. Elég vicces volt, amikor mentünk aláírni a majdnem nyugdíjas korunkig tartó hitelszerződést. Egyrészt mert nem kért semmilyen igazolványt a központban a hitelintéző, másrészt pedig, mert kérdezte, hogy mikortól akarjuk kezdeni a törleszést, merthogy nekik nem sürgős, akár 6 hónapot is várhatunk vele, illetve hogy mi dönthettük el a hónap melyik napján vonják majd le a havi törlesztést. És ez az itteni Takarékpénztár, állami bank. Nem hinném, hogy otthon bármelyik bank ilyen lazán kezelné a hitel fizetését.

Maxim névnapi ajándéka az apukájának

A mai éjszaka Maxim rekordot döntött: fél 11-től hajnali 4-ig aludt. És a kiságyban!
A sok levegőzés biztosan segített, délelőtt Németországba autóztunk át, igaz főleg boltokban voltunk, de délután Orsival és Milánnal a parkban találkoztunk, Maxim végig a pléden hempergett, Milán pedig egyfolytában mászkált körülöttünk. A végén annyira édes volt, odabújt hozzám kétszer is. És már tud telefonálni is.
Visszatérve Maxim alvására, úgy tűnik, ha nincs semmi baja (fogzás, pocak, rossz álom, stb) akkor ő is tud jól aludni. A könyvek egyébként azt mondják, hogy ha a baba éjféltől reggel 5-ig alszik, akkor már átalussza az éjszakát. Így számolva, előbb-utóbb minden baba átalussza az éjszakát akkor, ugye?
Reméljük, sokszor megismétli ezt.

Mini croissant

Az előző bejegyzéshez akartam írni, de elfelejtettem. Hiába, én is öregszem :)
A héten nagyon szép idő volt, és délelőttre is beiktattunk sétát. Az egyik reggel a pékségbe mentünk, Norbi is jött velünk. A pékség előtt fúrták a betont, mikor odaértünk, abbahagyták, de ahogy bementünk a pékségbe, folytatták. Mi Norbival bámészkodtunk; egyszer csak azt halljuk, hogy Maxim keservesen sír. Megijedt a fúrótól, gondolom, azért is, mert nem látta a hang forrását, és tényleg nagyon hangos volt. Odahajoltam hozzá, a következő pillanatban azt látom, hogy az eladó mosolyogva nyújt felénk egy mini croissant-t "a babának" , és én kíváncsiságból elvettem. Azt nem hallottam, hogy Norbitól kérdezte, hogy eszik-e a pici croissant-t és ő meg mondta, hogy nem. Megfogta Maxim a péksütit, de csak szorongotta, mire a parkba értünk, bevette a szájába, de egy morzsát nem nyelt le. Sebaj, az apukájának ízlett.
Szóval egyenlőre marad a pépes kaja, gyümölcsök előnyben. Bár lassan a húst is megszokja, ma gond nélkül megevett egy jégkockányit az almás rizsébe keverve. De a bio rizstallérját és kölesgólyóját még nem bontom ki.

Maxim óvatos

Arról már írtam, hogy ha ételről van szó, Maxim milyen óvatosan közelít hozzá. Ez továbbra is így van, ma a konyhapulton várakozó körtét szúrta ki magának, finom körte illata volt, először meg sem akarta fogni, aztán bökdösni kezdte a mutatóujjával, végül elkezdte fogdosni. Viszont most már nem csak az ennivalóval bánik így, hanem a számára ismeretlen dolgokkal is. Ha mi adunk neki valamit, vagy elé tesszük, hogy tessék Maxim, fogd meg, na akkor pláne nem ér hozzá. Felemeli a két kezét és jelzi, hogy ő ugyan ezt most azért sem fogja meg. Bezzeg ha ő szúr ki valamit, legyen az gaz a földön, koszos cipő, sörös üveg, akkor nincs megállás.